Az ember, aki eltévesztette a házszámot

  • .
  • 2009. október 29.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 22. Az mondjon le, aki jogsértő Kozák Márton, a Magyar Televízió Közalapítvány kurátora "közjogi ámokfutónak" nevezett publicisztikájában, és lemondásra szólított fel azért, mert a Nap-kelte a kuratóriumi elnökség kérése dacára sem került vissza a képernyőre.
A kurátor minősítése és követelése elfogadhatatlan.

A köznyelv azokat tartja ámokfutónak, akik veszélyes, kártékony, törvényellenes tevékenységüket megállíthatatlanul folytatják. Ámokfutó volt-e az MTV Közalapítvány kuratóriumi elnöksége, amikor - mint azt az ellenőrző testület is megállapította - jogszabályi felhatalmazás nélkül követelte a Nap-kelte felmondott szerződésének helyreállítását? Az ámokfutó szavunk egyébként tükörfordítás: a német Amokläufer olyan személyt jelöl, aki dührohamában vagy tébolyultságában vaktában gyilkol. Amokläufer-e az, aki a jogszerűtlen kuratóriumi elnökségi határozatot végre nem hajtó vezető fejét követeli?

A kurátor abban nem téved, hogy az MTV finanszírozása "kvázi normatív". Mintha - ez a latin eredetű quasi jelentése. Úgy tűnik, mintha a közmédia támogatása szabályozott volna, mintha a forrásokat a kötelező feladatok ellátásához rendelnék. A valóság ennek éppen az ellenkezője, hiszen a köztévé 9,45 milliárdos céltámogatását a választások évére, 2010-re készül elvonni a kormányzat és a mögötte álló pártszövetség.

Kozák Márton mégis azt írta, hogy "az MTV a lehetséges mértékben gazdaságilag függetlenné vált a törvényhozási többségtől". A kurátor eszerint a lehetséges mértékben függetlenné vált - a tényektől. Vagy - ahogyan ő írta - "alkalmazott", aki "nem értelmez, nem mérlegel, hanem végrehajt": a lemondásomat követeli, de hiába. Harmadik verzió nincs, azt ugyanis feltételezni sem merem, hogy a kurátorok bármelyike ámokfutó lenne.

Medveczky Balázs

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.