Az utolsó akcióhős

  • 2000. augusztus 17.

Publicisztika

Talán az egyik bulvártévé kezdte; talán, hazafias elkötelezettségüket bizonyítandó, nekik is kellett egy ismeretlen katona, lehetőség szerint fotogén, tehát élő állapotban; és az újratemetést már amúgy is lezongorázta tavaly ősszel az ilyen eseményekre monopóliumot birtokló magyar állam.

n Talán az egyik bulvártévé kezdte; talán, hazafias elkötelezettségüket bizonyítandó, nekik is kellett egy ismeretlen katona, lehetőség szerint fotogén, tehát élő állapotban; és az újratemetést már amúgy is lezongorázta tavaly ősszel az ilyen eseményekre monopóliumot birtokló magyar állam.

A történet akár grandiózus is lehetne. A nemzet, erőt és fáradságot nem kímélve, megkeresi és hazahozza kallódó hőseit, bárhová vetette is őket, és bármily szenvedéseket mért is rájuk a sors. Letörli arcukról a ráncot és a könnyeket, visszaadja nekik családjukat és emlékezetüket, miként ők is visszaadják a nemzetnek emlékezetét; és ha elveszett éveiket nem kaphatják is vissza, de - a nemzet életerejének élő jelképeiként - joggal számíthatnak tisztes állami kegydíjra és gondtalan évekre életük alkonyán. És a nemzet ekkor megnyugodva felsóhajt: megértük ezt is, lám, van élet a kataklizmákon túl.

Ehhez képest jelen mesénk főhőse egy jó kedélyűnek látszó, bár szemmel láthatóan bolond öregember. Nevét, egykori lakhelyét, sorsának fehér foltjait mind a mai napig nem sikerült felderíteni. Amit igazából szeretne, az nem annyira a hazatérés volt - hisz ennek a szónak a híradások szerint kevés értelmet tulajdonított -, hanem mindösszesen egy láb a hiányzó helyére (az első híradások szerint, úgy rémlik, nem is igazából protézisre gondolt a tatársztáni ápolt, hanem egy igazira) meg egy kis pálinka. A volt fogoly elméjének borultsága a fenti, ragyogó dramaturgia minden elemét keresztbe veri; a híres riporter, a híres pszichiáter, a hazahozatalát szponzoráló gyógyszergyár minden kísérletező erőfeszítése lepattan az idős férfi önmagába zárult belső világáról; a torgyáni szimbolika, miszerint ő lenne az elcsatolt országrészek visszatérésének jelképe, egyszerre morbid, viszolyogtató és röhejes. Miként a történet az elejétől fogva: visszaélés egy beteg ember védtelenségével.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.