Múlt heti jelentésében az Állami Számvevőszék (ÁSZ) alaposan leszedte a keresztvizet a irányított betegellátási (ib) modellkísérletről. Az ib lényege, hogy adott területen az ún. ellátásszervezők a beteg helyes orientálásával lerövidítik a "betegutat" (vagyis a helyes terápia és megfelelő terapeuta kiválasztásával a tényleges gyógyulás időtartamát), s így érnek el megtakarítást. A költségvetés az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron (OEP) át a területen élő biztosítottak utáni fejkvótát fizet, s amit az ellátásszervező ebből nem használ föl, az a nyeresége. Az állami társadalombiztosításnak pedig az, hogy végre betartható gyógyköltségvetést tervezhet, a kassza nem ürül ki már az év első felében. (Ez az ib melletti - egyik - érv; az ellenérv szerint az ellátásszervező viszont minél olcsóbb terápiában lesz érdekelt, meg abban, hogy a súlyos betegeket "kilökje" a rendszeréből, mert túl sokba vannak.)
A modellkísérlet hatékonytalannak, nagy költségigényűnek, átláthatatlan gazdálkodásúnak bizonyult, s legjobb esetben is csak homályos szakmai-jogi háttérrel bírt - summázható az ellenőrző szerv véleménye. Holott a nem hatékony, nagy költségigényű, átláthatatlan gazdálkodású és pazarló struktúra alternatívájának szánták. E megállapítások nem előzmény nélküliek: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tavaly szeptemberi belső vizsgálata is lényegében hasonló következtetésekre jutott, de a sajtóból is időről időre értesülhettünk a kirakatba tett veresegyházi vállalkozás dolgairól. Például az egyik leggyakrabban elhangzott vádról, miszerint az eredetileg a takarékosság jegyében is szerveződött kht. az évek során annyi állami pluszforráshoz jutott, amennyiből bármelyik, a pazarlásáért pellengérre állított egészségügyi egység is simán nyereségesre hozta volna ki egyenlegét. Összességében az 1999-ben kilenc ellátásszervezővel induló kísérlet 50 milliárd forint közpénzt emésztett föl, ami - a jelentésekben is felmutatott tagadhatatlan részsikerekkel együtt is - túl nagy árnak tűnik. Főleg, ha mellé teszünk még egy adatot: az ellátásszervezőknek négy év alatt megtakarítás címén kifizetett 5,5 milliárd forintból csak körülbelül 2,6 milliárd forint felhasználásról talált adatokat vizsgálódásai során az ÁSZ.
Az angolszász világban működőképesnek bizonyuló rendszer bevezetését annak idején közös kormánypárti és ellenzéki indítványra szavazta meg az Országgyűlés. Akár el is érzékenyülhetnénk: mily kivételes mozzanata volt ez a közös erőfeszítésnek! S ebből akár az is következhet, hogy nem is szabad feladni az ötletet, a hibákat ki kell javítani, és csak reformálni, reformálni tovább a megkezdett úton. Az uralkodó értelmezés nyilván ez lesz, sok konferenciát szerveznek a közeljövőben eme axióma jegyében. Ám ha a konkrét eseteket nézzük, más következtetésre is juthatunk. Hisz az egész rendszer korhadt, s lehet épp részmegoldásokkal kísérletezni - de részt és egészt egyaránt átszövik a kölcsönös személyi érdekeltségek, függőségek és összeférhetetlenségek, meg a kockázatvállalás helyett a törekedés az állami dotáció minél biztosabb megszerzésére, amihez minden kormányzat idején meg lehet találni a megfelelő hivatalnokot. Az irányított betegellátás ugyanis önmagában nem teremti meg az egészségügyi szolgáltatók közötti versenyt (bár tartalmaz olyan elemeket, amelyekből akár ez is következhetett volna), és az ellenőrzés, a visszacsatolás hatékony mechanizmusait sem. Hisz ez utóbbiak mindig akkor a leghatékonyabbak, ha a jól informált fogyasztó választ: márpedig az ib-ben a fogyasztó - a beteg - a gyakorlatban nem választhatott sem szolgáltatót, sem biztosítót. Maradt a társadalombiztosítás fejése, s minden, ami evvel jár: a gazdaság és a politika közti szürke zóna virulenciája. Az irányított betegellátás önmagában kevés: az egészségügy valódi reformja az egészségbiztosítás állami monopóliumának letörésével, a több-biztosítós rendszerrel, valamint annak a beismerésével kezdődik, hogy a mindenkinek alanyi jogon járó, legmagasabb szintű ellátás össztársadalmi szinten finanszírozhatatlan. A társadalmi egyenlőtlenségek beismerésével: melynek a célja és értelme épp az lenne, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket a közösség mérsékelni tudja.
Ehhez képest az ib kiterjesztése volt a szocialista kormány utolsó reformötlete, mely még Medgyessynél is előbb bukott meg; a Fidesz pedig 2004-ben még ennyit is sokallt a "piacból" meg a "profitból". A modellkísérlet ennek ellenére tovább fog döcögni; az igazság kimondására pedig várnunk kell.
