Bankkórság

  • 1999. április 1.

Publicisztika

Hej, de jó volna, ha nekünk is lenne egy bankunk, mint a kormánynak! Hátradõlnénk bõrfotelünkben, egyik kezünkben a viszkispohárba töltött szilvóriumot lötyögtetnénk, a másikban pedig, mint valami - szigorúan kézzel sodort! - Havanna-szivart, fél rõf házikolbászt forgatnánk! Hej, beh könnyû is lenne az élet!

Bankkórság

A Postabank egyes hitelei, befektetései, a bank elõzõ vezetése által összevásárolt üzletrészek most egy régi-új céghez, a Reorg Rt-hez vándoroltak - neki adta õket a Postabank portfólióját tisztogató ÁPV Rt ("Viktor vagyok, a takarító"). E csomagban a hiteleiket percre pontosan törlesztõ cégek adósságai meg értékes vállalatok is akadnak; de vannak az olyan színes egyéniségek keze munkáját dícsérõ vállalkozások is, mint Josip Tot, Simicska Lajos, Máté László, vagy Lezsák Sándor. Forró pénzek, mondhatnánk: az a zseton, amellyel a bohókás Princz Gábor annak idején barátokat próbált magának szerezni a Fidesz, az MDF és az MSZP gépezetét olajozó szakmunkások között. A Reorg Rt-nek (egészen pontosan a Reorg Rt tulajdonában lévõ Reorg Apport Rt-nek) az lesz a dolga, hogy ezt a vagyont értékesítse: az üzletrészeket és a követeléseket eladja, a befolyt összeget pedig hazánk felvirágoztatására fordítsa.

Nem mindegy persze, hogy ez az - elvben - 41,5 milliárd forintnyi vagyon milyen áron kel el. E ponton, ha mi lennénk a kormány, bõrfotelünkhöz szólítanánk Gizikét: diktálok, szívem. Tollba mondanánk neki jövendõ barátaink névsorát (akik most olcsóbban vehetik meg tõlünk adósságaikat meg üzletrészeiket, és akiknek ennek fejében késõbb olyan ajánlatokat tehetünk, amelyeket, khm, illetlenség lenne visszautasítaniuk), a másik oszlopba pedig azok nevét íratnánk be, akiknek csehszlovák túrabakanccsal lépünk majd nyakára: fizess, testvér.

A kormány e pillanatban minden további nélkül megteheti ezt, hisz azokat a demokratikus ellenõrzõ mechanizmusokat, amelyek ebben meggátolhatnák - például a parlamentet - hidegre tette. A Postabank kétes kintlevõségeivel nem foglalkozik majd parlamenti bizottság; a Reorg Rt. hét éve hivatalban levõ vezetõjét, a felszámolások legjobb magyarországi szakértõjét, Sugár Dezsõt a múlt héten kúrta ki a hóra az ÁPV Rt. Az üzletet mások bonyolítják majd le: a Reorg új vezérigazgatójának egy Lenk Géza nevû férfiút szemelt ki a kormány. Õ eddig egy olyan bank, a Trigon vezetõje volt, amely maga is tartozik a Postabanknak, és amely szerepet játszott volna a Postabank még Princz által tervezett eladásában.

Nagytudású szakember tehát. Márpedig a nagy tudást a világon mindenütt szépen honorálják.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.