Bernard Guetta: Oroszország felbomlásáról beszélnek a színfalak mögött

Publicisztika

A francia publicista szerint Vlagyimir Putyin esetleges veresége az ukrajnai háborúban akár a föderatív köztársaság darabokra hullásához vezethetne. Jó lenne Európának egy széteső Oroszország? 

A nyilvános vita mellett, ami az Ukrajnának nyújtandó segítség üteméről, mértékéről és jellegéről szól, a színfalak mögött zajlik egy másik is, egy egyre több helyen felvetődő, nagy, kimondatlan kérdésről: ha Vlagyimir Putyin veszít, akkor kívánatos lenne-e, hogy a veresége az Oroszországi Föderáció és a huszonegy oroszországi köztársaság felbomlásához vezessen?

„Igen” – válaszolja egyre több értelmiségi, mégpedig orosz értelmiségiek, és néhány kisebbségben lévő, de tevékeny európai parlamenti képviselő, akik amellett szólalnak föl, hogy elő kellene mozdítani az Oroszországi Föderáció szétesését. Anna Fotyga volt lengyel külügyminiszter, a konzervatív PiS párt vezéralakja már egy évvel ezelőtt Brüsszelben összehívta a jelenleg teljesen marginális, de egy napon talán érvényesülni tudó oroszországi szeparatista mozgalmak képviselőit. Az Egyesült Államokból és Európából érkeztek, gyakran nemzeti viseletbe öltözve. Megdöbbentő történeteket meséltek az elnyomásról, valamint arról, hogy az elmúlt két évben hogyan küldtek erőszakkal férfiakat az ő területeikről Ukrajnába.

Tény, hogy

ha Vlagyimir Putyin vereséget szenvedne Ukrajnában, akkor politikai válság alakulna ki a Kremlben, és a központi hatalom meggyengülése ahhoz vezethetne, hogy több föderatív köztársaság le akarna majd válni az országról.

Ám ettől még messze vagyunk. Amíg nem teljesülnek az európai ígéretek repülőgépek és lőszerek szállításáról, addig az előny a Kreml csapatainál marad, de ha Ukrajna ismét magára talál, és Oroszország lassan megfeneklik, akkor megindulhat a széthasadás. A föderáció peremterületein a kényszertoborzás miatti elégedetlenség függetlenedési törekvésekbe torkollhat, ahogyan a Szovjetunióban is történt, amikor Mihail Gorbacsov reformjai meggyengítették a Kremlt.

Azok, akik reménykednek benne, hogy a Szovjetunió után Oroszország is szétesik, úgy gondolják, ez a felbomlás egyenesen elengedhetetlen feltétele Oroszország demokratizálódásának. Amíg ilyen sokféle nemzet népesíti be a világ legnagyobb területű országát – mondják –, addig Moszkvának diktatórikus vagy legalábbis nagyon is tekintélyelvű központi hatalomra lesz szüksége. Oroszország a történelme során azért lehetett csak ritkán és rövid időre szabad – teszik hozzá –, mert a demokráciát és a jogállamiságot nem lehet összeegyeztetni a földrajzzal és a huszonkét köztársaság különbözőségével.

Lehet védeni ezt az érvelést, nincsenek benne képtelen állítások. De mégis, hová vezetne egy olyan ország feldarabolása, amely az Európai Unió határaitól a Csendes-óceán partvidékéig terjed, amely elegendő nukleáris fegyverrel rendelkezik ahhoz, hogy felrobbantsa a bolygót, és olyan stratégiai nyersanyagkészletekkel, amelyekre nem kevés jelentkezőnek fáj a foga?

A legtöbb nyugati politikai és katonai vezető, diplomata számára a válasz egyértelmű. Szerintük az Oroszországi Föderáció felbomlása évtizedes polgárháborút indítana el Európa, a Közel-Kelet és Ázsia határain; Kína és Törökország, sőt Irán, Pakisztán és Afganisztán beavatkozásához vezetne; lehetővé tenné a dzsihádista mozgalmak számára, hogy új befogadó országokat találjanak maguknak. Egyszóval egy nagyrészt kezelhetetlen nemzetközi anarchikus helyzetet teremtene.

„Pontosan ezt mondták akkor is, amikor a Szovjetunió felbomlott” – vágja rá a másik oldal, rámutatva a balti államok visszanyert szabadságára, de elfelejtve, hogy nem minden ment zökkenőmentesen az 1991-es függetlenség óta. Nem meglepő, hogy erre az a válasz: „Hány Ukrajnát, Grúziát, Transznisztriát, vérontást és évtizedes orosz kegyetlenséget akarnak még?”

A vita egyre szenvedélyesebb. Ez tükröződik azokban a dühödt reakciókban, amelyek Emmanuel Macron megjegyzéseire érkeztek, miszerint az orosz agresszióval szemben semmilyen eszköz nincs kizárva. A német kancellár káosztól tart, és nincs egyedül. A balti államok és sok lengyel inkább egy orosz Oroszországról álmodik, mint egy föderális Oroszországról. Akár a nemzetközi stabilitás garanciájaként, akár Oroszország demokratizálódásának akadályaként tekintünk erre a föderációra, az biztos, hogy minél tovább tart a háború, annál nagyobb centrifugális feszültségek fognak kialakulni a föderatív köztársaságokban. Paradox módon, feltéve, hogy ez gyorsan megtörténik, Vlagyimir Putyin veresége tarthatja egyben az országot. Egyelőre viszont nincs mit előmozdítani, nincs mint kívánni. Három dolgot viszont kell elmondani az orosz népnek és az orosz elitnek.

Az első az, hogy Oroszország történelme és kultúrája jogán európai, és mi, az Európai Unió népei annak is tekintjük. Oroszországnak az az érdeke, hogy véget vessen ennek az agressziónak, hogy helyreállítsa a kapcsolatokat az európai szomszédaival, és semmiképpen sem az, hogy Ázsiába húzódva alárendelje magát Kínának.

A második, hogy ha Oroszország meg akarja tartani a föderáció határait, akkor új kapcsolatokat kell kialakítania az államalkotó népeivel; okot kell adnia nekik arra, hogy ne akarjanak függetlenedni, és mindenekelőtt fel kell hagynia azzal, hogy másodrangú állampolgárként és birodalmi háborúk tartalékosaiként kezelje őket.

A harmadik:

Vlagyimir Putyin még annál is biztosabb kézzel dönti romba Oroszországot, mint ahogyan Ukrajnát pusztítja.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.