Szembetűnő a kontraszt: a múlt század végén az Egyesült Államoknak kellett közbelépnie, hogy elhallgassanak a fegyverek a volt Jugoszláviában, míg ma, a Koszovót fenyegető új tűzvészt európai tűzoltók igyekeznek megfékezni.
A francia elnök és a német kancellár múlt csütörtökön találkozott a szerb és a koszovói vezetővel, hogy közölje velük: az EU nem tűri, hogy még egy háború robbanjon ki Európában. A koszovói albán hatóságoknak azt mondták: új választásokat kell szervezni az északi, szerb többségű városokban. Szerbiának és a koszovói szerbeknek pedig, hogy szó sem lehet a választások bojkottjáról, ellenkezőleg, mindent el kell követni, hogy magas legyen a részvétel, hogy Koszovó ezzel is közelebb kerüljön ahhoz, hogy a függetlenségét szélesebb körben elismerjék. Ugyanezt üzenték az amerikaiak is, de Emmanuel Macron és Olaf Scholz révén az Európai Unió volt a kezdeményező, és közölte Koszovóval és Szerbiával, hogy bezárja előttük a kapuit és megvonja a támogatásait, ha nem tesznek semmit azért, hogy enyhítsék a feszültséget.
Ez nem jelenti azt, hogy a koszovói probléma megoldódott. Kétségtelenül sok időbe telik még rávenni Szerbiát, hogy adja fel az elveszett tartományát, és meggyőzni az albán nemzetiségű többséget, hogy adjon autonómiát a koszovói szerb kisebbségnek. Viszont mostanra már az európaiak irányítanak Európában, nem pedig az Egyesült Államok.
Tágítsuk a kört. Május végén Pozsonyban a francia elnök mérföldkőnek számító beszédében nem elégedett meg azzal, hogy elismerte: Nyugat-Európa alábecsülte a Kreml birodalmi bosszúvágyát, amelyre Közép-Európa már régóta – sikertelenül – próbálta figyelmeztetni az Uniót. Ez a rész maradt meg leginkább a beszédéből, hiszen az önkritika ritka a politikában, de a felszólalásának két másik pontja ennél is lényegesebb. Az első, hogy Emmanuel Macron egyértelműen kijelentette, az európai védelem célja nem az, hogy a NATO-t helyettesítse, hanem hogy megerősítse azáltal, hogy létrehozza az eddig hiányzó európai pillérét. Ez nem jelent fordulatot a francia politikában. Az V. Köztársaság kezdete óta mindig is ez volt a francia vezetők az álláspontja, mégis sokan azt gyanítják, hogy Franciaország csak azért akarja megerősíteni az európai védelmet, hogy lebontsa az Atlanti Szövetséget. Macron cáfolta ezt a tévhitet, amelynek az abszurditását ráadásul a tények is bizonyítják.
Ukrajnában, akárcsak Koszovóban, az Európai Unió ma már valódi szereplőként lép fel a nemzetközi színtéren. Az orosz agresszió miatt szorosabban összetart, mint korábban bármikor, és közösen támogatja Ukrajnát. Koszovóban az észérvekre apellál. Mindezt ő maga viszi véghez, saját magáért és a frontvonalon, egy olyan amerikai szövetséges támogatásával, amelyik azt akarja, hogy az EU ugyanúgy vállaljon politikai felelősséget Európában, ahogy Amerika teszi Ázsiában.
Ez a felelősségmegosztás természetes módon, felesleges viták és szerződések átírása nélkül megy végbe, ami újdonság, ugyanakkor magától értetődő, hiszen az Egyesült Államokat ugyanúgy lekötik a létfontosságú érdekei Ázsiában, mint az EU-t az ő érdekeik Európában. De Emmanuel Macron beszéde továbbment ennél.
Egy olyan pillanatban, amikor az Európai Unió már megadta a „tagjelölt ország” státuszt Ukrajnának és Moldovának, amikor bevonódott a koszovói rendezésbe, és amikor a földrész mintegy tíz másik államával való bővítést kell fontolóra vennie, a francia elnök a holnap unióját is felvázolta. A jövő Európai Uniójának, mondta, különböző „formátumokból”, vagyis az integráció különböző fokaiból kell felépülnie, ugyanis nem minden európai ország akar részt venni az összes közös politikában. Ugyanakkor nem lehet sem tizenöt-húsz évig várakoztatni a tagjelölt országokat, sem pedig túl gyorsan fölvenni mindegyiket, és megbénítani vele a szervezetet.
Amit Emmanuel Macron most javasolt, az az egész kontinens – Oroszország nélküli – egyesítése, egy olyan szerkezetben, amelynek alapjait az ő találmánya, az Európai Politikai Közösség fektette le. Ha sikerül véghez vinni az ötletet, akkor az Európai Uniónak legalább három, egyfajta matrjoska babaként egymásba ágyazott formátuma lenne, amelybe nem lennének bebetonozva a tagállamok: kívül lenne a közös piac, középen a mostani unió, legbelül pedig egy, a mainál sokkal szorosabb politikai unió. Erről szólt a négyoldalú moldovai találkozó (az Európai Politikai Közösség második csúcstalálkozója múlt héten csütörtökön, amelyen az EU-s és az EU-t körülvevő országok vezetői találkoztak – a szerk.) és az azt megelőző pozsonyi beszéd.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: A NATO parancsnoksága alatt működő koszovói békefenntartó haderő, a KFOR katonái őrt állnak a polgármesteri hivatal épületénél az észak-koszovói Zvecanban 2023. május 29-én. Fotó: MTI/AP/Bojan Slavkovic)
