Bernard Guetta: Európa vette kézbe a koszovói helyzet rendezését

Publicisztika

Ukrajnát is egy minden korábbinál összetartóbb Európa támogatja a leghatározottabban az agresszor elleni harcában. Harminc évvel ezelőtt az európai országok még nem lettek volna képesek, de mostanra közösen kezdik megtalálni a helyüket a világpolitikában.

 

Szembetűnő a kontraszt: a múlt század végén az Egyesült Államoknak kellett közbelépnie, hogy elhallgassanak a fegyverek a volt Jugoszláviában, míg ma, a Koszovót fenyegető új tűzvészt európai tűzoltók igyekeznek megfékezni.

A francia elnök és a német kancellár múlt csütörtökön találkozott a szerb és a koszovói vezetővel, hogy közölje velük: az EU nem tűri, hogy még egy háború robbanjon ki Európában. A koszovói albán hatóságoknak azt mondták: új választásokat kell szervezni az északi, szerb többségű városokban. Szerbiának és a koszovói szerbeknek pedig, hogy szó sem lehet a választások bojkottjáról, ellenkezőleg, mindent el kell követni, hogy magas legyen a részvétel, hogy Koszovó ezzel is közelebb kerüljön ahhoz, hogy a függetlenségét szélesebb körben elismerjék. Ugyanezt üzenték az amerikaiak is, de Emmanuel Macron és Olaf Scholz révén az Európai Unió volt a kezdeményező, és közölte Koszovóval és Szerbiával, hogy bezárja előttük a kapuit és megvonja a támogatásait, ha nem tesznek semmit azért, hogy enyhítsék a feszültséget.

Ez nem jelenti azt, hogy a koszovói probléma megoldódott. Kétségtelenül sok időbe telik még rávenni Szerbiát, hogy adja fel az elveszett tartományát, és meggyőzni az albán nemzetiségű többséget, hogy adjon autonómiát a koszovói szerb kisebbségnek. Viszont mostanra már az európaiak irányítanak Európában, nem pedig az Egyesült Államok.

Tágítsuk a kört. Május végén Pozsonyban a francia elnök mérföldkőnek számító beszédében nem elégedett meg azzal, hogy elismerte: Nyugat-Európa alábecsülte a Kreml birodalmi bosszúvágyát, amelyre Közép-Európa már régóta – sikertelenül – próbálta figyelmeztetni az Uniót. Ez a rész maradt meg leginkább a beszédéből, hiszen az önkritika ritka a politikában, de a felszólalásának két másik pontja ennél is lényegesebb. Az első, hogy Emmanuel Macron egyértelműen kijelentette, az európai védelem célja nem az, hogy a NATO-t helyettesítse, hanem hogy megerősítse azáltal, hogy létrehozza az eddig hiányzó európai pillérét. Ez nem jelent fordulatot a francia politikában. Az V. Köztársaság kezdete óta mindig is ez volt a francia vezetők az álláspontja, mégis sokan azt gyanítják, hogy Franciaország csak azért akarja megerősíteni az európai védelmet, hogy lebontsa az Atlanti Szövetséget. Macron cáfolta ezt a tévhitet, amelynek az abszurditását ráadásul a tények is bizonyítják.

Ukrajnában, akárcsak Koszovóban, az Európai Unió ma már valódi szereplőként lép fel a nemzetközi színtéren. Az orosz agresszió miatt szorosabban összetart, mint korábban bármikor, és közösen támogatja Ukrajnát. Koszovóban az észérvekre apellál. Mindezt ő maga viszi véghez, saját magáért és a frontvonalon, egy olyan amerikai szövetséges támogatásával, amelyik azt akarja, hogy az EU ugyanúgy vállaljon politikai felelősséget Európában, ahogy Amerika teszi Ázsiában.

Ez a felelősségmegosztás természetes módon, felesleges viták és szerződések átírása nélkül megy végbe, ami újdonság, ugyanakkor magától értetődő, hiszen az Egyesült Államokat ugyanúgy lekötik a létfontosságú érdekei Ázsiában, mint az EU-t az ő érdekeik Európában. De Emmanuel Macron beszéde továbbment ennél.

Egy olyan pillanatban, amikor az Európai Unió már megadta a „tagjelölt ország” státuszt Ukrajnának és Moldovának, amikor bevonódott a koszovói rendezésbe, és amikor a földrész mintegy tíz másik államával való bővítést kell fontolóra vennie, a francia elnök a holnap unióját is felvázolta. A jövő Európai Uniójának, mondta, különböző „formátumokból”, vagyis az integráció különböző fokaiból kell felépülnie, ugyanis nem minden európai ország akar részt venni az összes közös politikában. Ugyanakkor nem lehet sem tizenöt-húsz évig várakoztatni a tagjelölt országokat, sem pedig túl gyorsan fölvenni mindegyiket, és megbénítani vele a szervezetet.

Amit Emmanuel Macron most javasolt, az az egész kontinens – Oroszország nélküli – egyesítése, egy olyan szerkezetben, amelynek alapjait az ő találmánya, az Európai Politikai Közösség fektette le. Ha sikerül véghez vinni az ötletet, akkor az Európai Uniónak legalább három, egyfajta matrjoska babaként egymásba ágyazott formátuma lenne, amelybe nem lennének bebetonozva a tagállamok: kívül lenne a közös piac, középen a mostani unió, legbelül pedig egy, a mainál sokkal szorosabb politikai unió. Erről szólt a négyoldalú moldovai találkozó (az Európai Politikai Közösség második csúcstalálkozója múlt héten csütörtökön, amelyen az EU-s és az EU-t körülvevő országok vezetői találkoztak – a szerk.) és az azt megelőző pozsonyi beszéd.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

(Címlapképünkön: A NATO parancsnoksága alatt működő koszovói békefenntartó haderő, a KFOR katonái őrt állnak a polgármesteri hivatal épületénél az észak-koszovói Zvecanban 2023. május 29-én. Fotó: MTI/AP/Bojan Slavkovic)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.