Bernard Guetta: Franciaországnak lépnie kell az európai egység érdekében

Publicisztika

Nem kell végzetes francia-német szakítástól tartani, hanem épp a két vezető EU-s állam közötti kapcsolatot kell erősíteni a francia európai parlamenti képviselő szerint.

Ez nem a megszokott nézeteltérés. Nem is azoknak a gyakori pillanatoknak az egyike, amikor a francia-német kapcsolatok elakadnak, mert az elnök még nem alkalmazkodott az új kancellárhoz, vagy fordítva. Párizs és Berlin között azért nem működik mostanában semmi, mert Európa és a világ olyan sokat és olyan gyorsan változott, hogy Európa két vezető hatalmának teljesen újra kell gondolna a politikai és gazdasági döntéseit, a nemzetközi prioritásait, és hogy milyen irányba szeretné fordítani az Európai Uniót.

Németország van nagyobb csávában, mert eddig mindent az orosz energia kedvező árára, az amerikai katonai védőernyőre és a Kínába irányuló kivitelére épített. Az első elapadt, a második visszahúzódik, a harmadik egyre csökken. Akkora a pánik a kancellárián, hogy Németország a saját pénzügyi eszközeiben látja a megváltást, nem pedig újfajta európai megállapodások keresésében. Németország egyedül hárítja el a legsürgetőbb veszélyeket, saját maga tárgyal új földgázbeszállítókkal, 200 milliárd eurót szabadít fel a saját iparának, és – jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok alapon – az Egyesült Államoktól vásárol fegyvereket ahelyett, hogy Európában adná le a megrendeléseit.

Franciaország szempontjából ez kimeríti a tisztességtelen verseny fogalmát, aminek következtében a fegyveripara jelentős bevételektől esik el. Franciaország annál is inkább elárulva érzi magát, merthogy De Gaulle óta azt ismételgeti: az uniónak közös védelmi és iparpolitika kell, hogy elérhesse azt az állapotot, amit Emmanuel Macron "stratégiai autonómiának" nevezett, viszont abban a pillanatban, amikor ez a nemzeti megérzés helyesnek bizonyul, Németország Washingtonban fegyverkezik fel és költségvetési támogatásokkal erősíti az iparát, ahelyett, hogy nekilátna páneurópai ipart építeni.

Ez annyira kiábrándító és főleg annyira abszurd, hogy sokan egy nagy német fordulatot látnak benne, és azt gyanítják, hogy Németország el akarja hagyni az Uniót egy keleti gazdasági és politikai befolyási övezet javára.

Franciaországban és másutt is úgy értelmezik, hogy ez a francia-német páros végét jelentheti, új stratégiai helyzetet teremthet, amely a franciákat egy Berlin-központú kontinens peremére szorítja. Intellektuálisan figyelemreméltó elemzés, politikailag viszont rendkívül aggasztó.

Ugyanakkor: Lengyelország nem fog belátható időn belül összebútorozni Németországgal. A német pénzügyi tartalékok sem kimeríthetetlenek. Ukrajna győzelme után a franciák és a németek arra fognak törekedni, hogy a kontinens stabilitását új alapokra helyezzék, a Putyin utáni Oroszországra támaszkodva. Más szóval, most nem a német pánikra alapozva kell teóriákat gyártani, hanem erősíteni kell a gyakorlatban is létező francia-német összetartást.

Mivel a világpolitikai helyzet Franciaország igazát bizonyítja, Franciaországon a sor, hogy lépéseket tegyen az európai közeledésért, de hogyan?

Mindenekelőtt el kell hagynia minden kétértelmű megfogalmazást, és ünnepélyesen ki kell jelentenie huszonhat partnerének, hogy a közös európai védelem csakis az Atlanti Szövetség részeként valósulhat meg, annak európai pilléreként. Enélkül kútba esik a saját magát megvédeni képes kontinens ötlete, az uniót pedig szétszakítja a sokféle biztonságpolitikája.

Ezzel párhuzamosan Franciaországnak egyelőre le kell mondania a nagyívű elképzeléseiről az unió intézményi reformját illetően, ehelyett a közös projektek Európájában kell gondolkodnia, és nemcsak Németországnak, hanem az egész Uniónak konkrét, részletes és számszerűsített javaslatokat kell előterjesztenie a közös energia-, fegyverkezési és iparpolitikáról: azt kell tennie, amit 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség esetében tett. Mivel a háború után Franciaország állt elő az európai egység ötletével, rajta áll, hogy most újra előálljon vele.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

(Címlapképünkön: Emmanuel Macron francia elnök (b) fogadja Olaf Scholz német kancellárt Versailles-ban 2022. március 10-én. Fotó: MTI/AP/Michel Euler)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk