Jobb lenne, persze, ha már rég leszállították volna a tankokat, és úton lennének a vadászgépek is. Ukrajna egyre több győzelmet arathatna, arra kényszerítve a Kremlt, hogy a kivonulásról tárgyaljon. Kevesebb fiatal életet – orosz és ukrán életet – oltana ki naponta a háború. Mi itt Európa többi részén túl lassan reagálunk Volodimir Zelenszkij segélykéréseire, és a francia közvélemény egy része különösen keményen ostorozza magát emiatt.
Úgy tűnik, hogy a brit miniszterelnök vadászgépeket ígér az ukrán elnöknek. Ezért rögtön hősnek kiáltjuk ki, akihez képest mi nyápicoknak tűnünk. Volodimir Zelenszkij üres kézzel hagyja el Párizst? Nem kap Rafale vadászgépeket? Szégyellje magát Scholz és Macron, amiért ennyire félnek, hogy még jobban felbőszítik Vlagyimir Putyint! – hangzik el rögtön a vád. Joe Biden Lengyelországba, az ukrajnai fegyverszállítások központjába készül? Íme a cáfolhatatlan bizonyíték – mondják –, hogy sem Párizs, sem Berlin nem számít már az amerikaiak szemében, hogy hamarosan a lengyelek adják majd Európa elsőszámú hadseregét, messze megelőzve a franciákat, és az Európai Unió súlypontja keletre tolódik.
Az ukrán elnök London-Párizs-Brüsszel körútja óta ez az üzenet visszhangzik a francia médiában. Haszontalanok vagyunk, politikai hullák, elsöpört bennünket a történelem – halljuk folyton –, de mégis, mielőtt beállnánk a kollektív gyászmenetbe, ne feledjük, hogy a francia fegyverek végtelenül értékesek Ukrajnának, hogy Franciaország győzte meg az uniós kormányokat, adják meg a tagjelölt státuszt Ukrajnának, és vegyük sorra a többi tényt is.
Alighogy a brit miniszterelnök felkeltette Ukrajna reményeit, Ben Wallace védelmi miniszter pontosította is a nyilatkozatát. Arról van szó, hogy Franciaországhoz hasonlóan az Egyesült Királyság sem zár ki semmilyen lehetőséget, viszont egyelőre semmi sincs eldöntve, és még kevesebb a tényleges cselekvés. Ha Franciaország gyáva, akkor nincs vele egyedül, de valójában sem Franciaország, sem Nagy-Britannia nem gyáva. Nem az a dilemma, hogy szembeszállunk-e Putyinnal vagy sem.
A La Manche-csatorna mindkét partján, ahogy az Atlanti-óceán mindkét partján is, minden nyugati főváros fel kell, hogy tegye magának ugyanazokat a jogos kérdéseket. Hogyan tudják az ukrán pilóták kiküszöbölni annak a kockázatát, hogy az ultramodern és nehezen kezelhető vadászgépekkel átlépik az orosz határt, szemtől szembe állítva az Atlanti Szövetség és az Oroszországi Föderáció repülőit? Másodszor, miféle kötelezettséget vállalhat az ukrán vezérkar és kormány arra, hogy nem használja ezeket az európai és amerikai repülőgépeket a krími légtérbe való belépésre, még akkor is, ha ez az Oroszország által elcsatolt félsziget kétségtelenül Ukrajnához tartozik? A harmadik kérdés, hogy hol és hogyan szervezzük meg a gépek szükséges karbantartását? És a negyedik: hány ilyen vadászgépről tudnak lemondani az uniós országok anélkül, hogy túlságosan megosztanák a saját közvéleményüket, és mindenekelőtt, hogy kockára tennék a saját biztonságukat, amelyet nemcsak az ukrán légtérben kell megvédeni?
Egyetlen felelős vezető sem tud eleget tenni az ukrán követeléseknek, amíg nincsenek válaszai ezekre a kérdésekre. Az új elem a történetben nem az, hogy Volodimir Zelenszkij Rafale vadászgép nélkül hagyta el Franciaországot. Az elmúlt hét három nagy fordulata, hogy Európa már nem zárja ki ezeknek a szállításoknak a lehetőségét, míg az Egyesült Államok egyelőre igen; hogy a francia elnök kijelentette, Oroszország nem képes megnyerni ezt a háborút, és nem is szabad hagyni, hogy megnyerje; és hogy a német kancellár Párizsba utazott, hogy csatlakozzon ehhez az állásponthoz, amely immár francia-német közös álláspont.
Nagyot fordult a világ. Egy évvel azután, hogy Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát, mostanra nemcsak egy közös euroatlanti fronttal kell szembenéznie, hanem egy egységes Európai Unióval is, amely Magyarországot leszámítva egyöntetűen támogatja és fegyverezi Ukrajnát. A tűzpróbában az EU politikai unióvá érik, és nemhogy sodródna az eseményekkel, ellenkezőleg: Párizs, Varsó és Berlin fontos hármasa körül új egység van alakulóban, amely most a lengyel és német katonai kiadások növelésével még jobban összeforr.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Az európai uniós tagországok állam- és kormányfői Brüsszelben 2023. február 9-én. Az első sorban Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (b7), Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b2), Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke (j3) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (b6). A képen Orbán Viktor miniszterelnök a második sorban, Zelenszkij mögött látható. Forrás: Miniszterelnöki Sajtóiroda/MTI)
