Bernard Guetta: Magyarországot leszámítva az EU egyöntetűen támogatja Ukrajnát

Publicisztika

Vlagyimir Putyin már nemcsak a NATO-val, hanem az egységes Európai Unióval áll szemben - írja a francia európai parlamenti képviselő.

Jobb lenne, persze, ha már rég leszállították volna a tankokat, és úton lennének a vadászgépek is. Ukrajna egyre több győzelmet arathatna, arra kényszerítve a Kremlt, hogy a kivonulásról tárgyaljon. Kevesebb fiatal életet – orosz és ukrán életet – oltana ki naponta a háború. Mi itt Európa többi részén túl lassan reagálunk Volodimir Zelenszkij segélykéréseire, és a francia közvélemény egy része különösen keményen ostorozza magát emiatt.

Úgy tűnik, hogy a brit miniszterelnök vadászgépeket ígér az ukrán elnöknek. Ezért rögtön hősnek kiáltjuk ki, akihez képest mi nyápicoknak tűnünk. Volodimir Zelenszkij üres kézzel hagyja el Párizst? Nem kap Rafale vadászgépeket? Szégyellje magát Scholz és Macron, amiért ennyire félnek, hogy még jobban felbőszítik Vlagyimir Putyint! – hangzik el rögtön a vád. Joe Biden Lengyelországba, az ukrajnai fegyverszállítások központjába készül? Íme a cáfolhatatlan bizonyíték – mondják –, hogy sem Párizs, sem Berlin nem számít már az amerikaiak szemében, hogy hamarosan a lengyelek adják majd Európa elsőszámú hadseregét, messze megelőzve a franciákat, és az Európai Unió súlypontja keletre tolódik.

Az ukrán elnök London-Párizs-Brüsszel körútja óta ez az üzenet visszhangzik a francia médiában. Haszontalanok vagyunk, politikai hullák, elsöpört bennünket a történelem – halljuk folyton –, de mégis, mielőtt beállnánk a kollektív gyászmenetbe, ne feledjük, hogy a francia fegyverek végtelenül értékesek Ukrajnának, hogy Franciaország győzte meg az uniós kormányokat, adják meg a tagjelölt státuszt Ukrajnának, és vegyük sorra a többi tényt is.

Alighogy a brit miniszterelnök felkeltette Ukrajna reményeit, Ben Wallace védelmi miniszter pontosította is a nyilatkozatát. Arról van szó, hogy Franciaországhoz hasonlóan az Egyesült Királyság sem zár ki semmilyen lehetőséget, viszont egyelőre semmi sincs eldöntve, és még kevesebb a tényleges cselekvés. Ha Franciaország gyáva, akkor nincs vele egyedül, de valójában sem Franciaország, sem Nagy-Britannia nem gyáva. Nem az a dilemma, hogy szembeszállunk-e Putyinnal vagy sem.

A La Manche-csatorna mindkét partján, ahogy az Atlanti-óceán mindkét partján is, minden nyugati főváros fel kell, hogy tegye magának ugyanazokat a jogos kérdéseket. Hogyan tudják az ukrán pilóták kiküszöbölni annak a kockázatát, hogy az ultramodern és nehezen kezelhető vadászgépekkel átlépik az orosz határt, szemtől szembe állítva az Atlanti Szövetség és az Oroszországi Föderáció repülőit? Másodszor, miféle kötelezettséget vállalhat az ukrán vezérkar és kormány arra, hogy nem használja ezeket az európai és amerikai repülőgépeket a krími légtérbe való belépésre, még akkor is, ha ez az Oroszország által elcsatolt félsziget kétségtelenül Ukrajnához tartozik? A harmadik kérdés, hogy hol és hogyan szervezzük meg a gépek szükséges karbantartását? És a negyedik: hány ilyen vadászgépről tudnak lemondani az uniós országok anélkül, hogy túlságosan megosztanák a saját közvéleményüket, és mindenekelőtt, hogy kockára tennék a saját biztonságukat, amelyet nemcsak az ukrán légtérben kell megvédeni?

Egyetlen felelős vezető sem tud eleget tenni az ukrán követeléseknek, amíg nincsenek válaszai ezekre a kérdésekre. Az új elem a történetben nem az, hogy Volodimir Zelenszkij Rafale vadászgép nélkül hagyta el Franciaországot. Az elmúlt hét három nagy fordulata, hogy Európa már nem zárja ki ezeknek a szállításoknak a lehetőségét, míg az Egyesült Államok egyelőre igen; hogy a francia elnök kijelentette, Oroszország nem képes megnyerni ezt a háborút, és nem is szabad hagyni, hogy megnyerje; és hogy a német kancellár Párizsba utazott, hogy csatlakozzon ehhez az állásponthoz, amely immár francia-német közös álláspont.

Nagyot fordult a világ. Egy évvel azután, hogy Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát, mostanra nemcsak egy közös euroatlanti fronttal kell szembenéznie, hanem egy egységes Európai Unióval is, amely Magyarországot leszámítva egyöntetűen támogatja és fegyverezi Ukrajnát. A tűzpróbában az EU politikai unióvá érik, és nemhogy sodródna az eseményekkel, ellenkezőleg: Párizs, Varsó és Berlin fontos hármasa körül új egység van alakulóban, amely most a lengyel és német katonai kiadások növelésével még jobban összeforr.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

(Címlapképünkön: Az európai uniós tagországok állam- és kormányfői Brüsszelben 2023. február 9-én. Az első sorban Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (b7), Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b2), Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke (j3) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (b6). A képen Orbán Viktor miniszterelnök a második sorban, Zelenszkij mögött látható. Forrás: Miniszterelnöki Sajtóiroda/MTI)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.