Nem az orosz befolyásolás a legnagyobb baj. Ha a moldovaiak ilyen szűk többséggel mondtak csak „igent” az Európai Unióra, akkor nemcsak arról van szó, hogy Vlagyimir Putyin titkosszolgálatai szavazatokat vásároltak, és álhírekkel árasztották el a választókat. Kétségtelenül hatékony volt ez a beavatkozás Moldovában és Grúziában is, de nem lehet mindent ezzel magyarázni.
Moldova annyira kicsi, hogy megtalálni is nehéz a térképen. Nyugaton Romániával, keleten Ukrajnával határos. Az egyik oldalon az Európai Unió, a másikon egy háborúban álló, meggyötört ország, amelynek továbbra is bizonytalanok a határai. Moldova nyilvánvalóan jobban vágyik az unió békéjére és jólétéra, mint a Kreml igájára, de egyik polgára sem hagyhatja figyelmen kívül az Ukrajnára hulló bombákat és a nemzetközi erőviszonyokat.
Éppen amikor a moldovaiak szavazni készültek, az Egyesült Államokból Donald Trump beszédei visszhangzottak feléjük, amelyekben az összegyűlt hallgatóságának azt magyarázta, hogy célravezető lenne megegyezni Vlagyimir Putyinnal – az ukránok kárára. Ha a republikánus jelölt nem hajlandó meghalni Ukrajnáért, akkor belátható, hogy még kevésbé lenne hajlandó meghalni Moldováért, gondolhatták. Közép-Európából nézve a demokrata jelölt sem beszélt megnyugtatóbban, és ez még nem minden.
Az Egyesült Államok nélkül az európaiaknak kevés eszközük lenne rá, hogy segítsenek Ukrajnának visszaszorítani az orosz hadsereget az orosz határ mögé. Magának az uniónak sem lenne rózsás a helyzete, mert egyrészt ő maga is még keresi a saját katonai védelmét, másrészt pedig mert a nyugatiak az Atlanti-óceán mindkét oldalán annyira tartanak tőle, hogy Oroszország összeomlása világméretű zűrzavarhoz vezetne, hogy vonakodnak attól, hogy a valódi vereségét pártolják.
A kis Moldovának a polgárai tehát azt látják, hogy az Atlanti Szövetség nem hajlandó a megmentésükre sietni, Vlagyimir Putyin viszont eltökéltnek tűnik, hogy újjáalakítja az orosz cári birodalmat. Vannak fegyverei, és vagonszámra hozat még többet Iránból és Észak-Koreából. Kína és India is az ő oldalán áll, és a Nyugat, attól való félelmében, hogy magára haragítja, nem engedi, hogy az ukránok az általuk szállított fegyvereket orosz területen vessék be az orosz erők ellen.
Egyik oldalon ott van a vállalatok és kormányok félénksége, amelyek nem akarnak háborúra háborúval válaszolni. A másik oldalon egy hódító brutalitása, aki reméli, hogy hamarosan Ukrajna és az Európai Unió rovására megegyezhet Donald Trumppal. Nem kell Kissingernek lenni, hogy átlássuk az erőviszonyokat:
Moldovának valóban van félnivalója a Kremltől, a Nyugat védelmében pedig nem bízhat.
Nem kell nagy stratégának lenni ahhoz sem, hogy megállapítsuk: amíg az Európai Uniónak nincs közös katonai védelme, addig nem feltétlenül áll Moldova érdekében, hogy Vlagyimir Putyin bajuszát rángassa.
Sok moldovai így gondolkodott, és sok grúz is ugyanezt mondta szombaton, mert emlékeznek arra, hogy amikor 2008-ban az orosz csapatok elfoglalták két tartományukat, az Európai Unió tehetetlen volt, a Fehér Ház pedig sehol. Ha szembe akar szállni Vlagyimir Putyin birodalmi törekvéseivel, az unió nem elégedhet meg azzal, hogy példaértékű demokráciát és társadalmi modellt épített Európában. Fegyverek is kellenek neki, és politikai akarat, hogy bevesse őket, ha kell.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
