A szerk.

Zsenik

A szerk.

Kizökkent itt a világ.

Múlt pénteken történt talán, hogy a Legfőbb Ügyészség, a bűncselekmény leghaloványabb gyanújának is híján, elutasítani volt kénytelen Vadai Ágnes feljelentését az Orbán Áronról kiszivárgott felvétel tárgyában.

Bizonyára sokan nem emlékeznek már rá, hisz a kipattanásakor sem vert ki semmiféle biztosítékot a Kuruc.info nevezetű különös entitáson (majd egy héttel később a demokratikus sajtón) keresztül napfényre vergődő hangfelvétel, melyen Magyarország miniszterelnökének az öccse a Miniszterelnöki Kabinetirodán nehezményezi valami miniszterelnöki biztosnál, hogy már nyugodtan vietnámit sem lehet csempésznie az ember fiának (vagy öccsének, ezen ne akadjunk fenn), mert mindenféle bürokratikus akadályokat gördítenek elébe.

Tényleg, ki emlékszik már a történetre, s egyáltalán kit érdekel. A nagy biznisz egyéb­iránt az volt, hogy Áron a Pécsi Tudományegyetem megrendelésére, és természetesen a kiművelt emberfőkért folytatott szakadatlan és fáradhatatlan harcában emelt szintű, posztgraduális, kisdoktorival és vörös diplomával kecsegtető snapszertanfolyamot szervezett (nem, bazmeg, „Citizen Life Saver” képzést, bocs), amelynek hírére nagy számban jöttek lázba vietnámi polgárok, s nagy megindultságukban még könnyített EU-s vízumért sem voltak restek csőstül folyamodni. S ez a világjobbító szándék akadt meg valahol, mely slendriánságot helyreütni ment fel az ifjú Orbán a miniszterelnöki kabinetirodára. S vitte magával egyik ugyancsak makulátlan üzlettársát, aki titkon hangfelvételt készített e tartózkodó kérelemről, s valami elszámolási vita miatt deponálta aztán Béri Balogh Ádám unokáinak postaládájában. Hah, már a haramiákban sem lehet megbízni. Kizökkent a világ.

Nem elég, hogy kurva lassú a vízumkiadás, hogy felveszik az embert lepel alatt ügyintézés és bonyolítás közben, de még ahhoz is van pofája valakinek, hogy úgy beszéljen az ország házában, hogy azt a főügyész feljelentésnek vegye. Szerencsére hamar elsimultak a dolgok bűncselekmény gyanújának hiányában – mondhatták volna szebben is, de spongyát rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.