Elnökválasztás az Egyesült Államokban

A megosztott ország

Külpol

Amerika november 5-én választ Donald Trump és Kamala Harris között. Míg a magyar közvélemény csupán az elnökválasztásra és az eredményére fókuszál, addig sok amerikai számára nem is az elnökválasztás lesz a legfontosabb azon a napon.

Az Egyesült Államoknak 345 millió lakosa van és közülük mintegy 244 millió polgár jogosult a választásra. A voksoláson részt venni nem kötelező, de várható, hogy a jogosultak mintegy kétharmada, vagyis kb. 160 millió polgár szavazni is fog. November 5-én kongresszusi képviselőket, szenátorokat, polgármestereket is választanak. Helyi, városi, megyei tisztségviselőkről döntenek, és kezdeményezések százairól kell véleményt mondaniuk. Még választott képviselőket is visszahívhatnak. A rendszer bonyolult, a polgárok gyakran hetekig tanulmányozzák a helyi javaslatokat, hiszen azok a zsebére mehetnek, érinthetik a helyi adókat. Nem ritka, hogy lakóközösségek együtt vitatják meg a javaslatokat, és helyi jelöltek házról házra járva lobbiznak.

Csalásra szinte semmilyen lehetőség sincs, a médiában mégis gyakran jelennek meg ilyen álhírek. Kaliforniában, ahol e sorok írója él, elektronikusan követhető a szavazatok útja. A korai levélszavazás is nagyon népszerűvé vált, két héttel a hivatalos választási nap előtt már 30 millió amerikai szavazott így. Vannak államok, ahol szavazógépeket is használnak, és a szavazás módszere is eltérő lehet helyenként. Egyre gyakoribb az ún. rangsorolásos (ranked choice) szavazás, ahol rangsorolni lehet az összes jelöltet, és az alapján dől el, hogy ki a nyertes.

Mindezt nagyon is komolyan veszi az amerikaiak többsége, a munkahelyeken kétórás fizetett szabadidőt kell biztosítani a választás napján, sőt van, ahol munkaszüneti napot hirdetnek! Az amerikai demokrácia ünnepnapja. A választási hagyomány része az is, hogy a vesztes gratulál a győztesnek, és támogatásáról biztosítja munkájában. Ez az esetek döntő többségében meg is történik. Trump elnök volt a kivétel, ő nem gratulált Biden megválasztásakor.

Pennsylvania, a csodák csodája

Ma már a magyar közvélemény is ismeri az elnökválasztás elektori rendszerét, vagyis azt, hogy az elnök személyére nem szövetségi szinten, hanem államonként szavaznak. Nem az nyeri az elnökválasztást, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja, hanem az, aki a legtöbb elektori szavazatot gyűjti be, pontosabban az 538-ból elsőként éri el a bűvös 270-es határt. Az újkori választások történetében többször is előfordult már, hogy a demokrata jelölt több szavazatot kapott országosan, de veszített az elektori kollégium szavazataival.

Kaliforniában gyakorlatilag nincs elnökválasztási kampány, ez egy Blue State, vagyis 100 százalékos bizonyossággal állítható, hogy az állam 54 elektori szavazatát a demokrata jelölt, Kamala Harris fogja elnyerni. Az elnökjelölt ebben az államban született és államügyész is itt volt. Ugyanúgy nincs elnökválasztási kampány a Red State – Texas vagy éppen Idaho – államokban, mert bizonyos, hogy ott a 40, illetve 4 elektori szavazat Trump elnöké lesz. Nem meglepően ezekben az államokban a helyi választások az igazán izgalmasak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.