Elnökválasztás az Egyesült Államokban

A megosztott ország

Külpol

Amerika november 5-én választ Donald Trump és Kamala Harris között. Míg a magyar közvélemény csupán az elnökválasztásra és az eredményére fókuszál, addig sok amerikai számára nem is az elnökválasztás lesz a legfontosabb azon a napon.

Az Egyesült Államoknak 345 millió lakosa van és közülük mintegy 244 millió polgár jogosult a választásra. A voksoláson részt venni nem kötelező, de várható, hogy a jogosultak mintegy kétharmada, vagyis kb. 160 millió polgár szavazni is fog. November 5-én kongresszusi képviselőket, szenátorokat, polgármestereket is választanak. Helyi, városi, megyei tisztségviselőkről döntenek, és kezdeményezések százairól kell véleményt mondaniuk. Még választott képviselőket is visszahívhatnak. A rendszer bonyolult, a polgárok gyakran hetekig tanulmányozzák a helyi javaslatokat, hiszen azok a zsebére mehetnek, érinthetik a helyi adókat. Nem ritka, hogy lakóközösségek együtt vitatják meg a javaslatokat, és helyi jelöltek házról házra járva lobbiznak.

Csalásra szinte semmilyen lehetőség sincs, a médiában mégis gyakran jelennek meg ilyen álhírek. Kaliforniában, ahol e sorok írója él, elektronikusan követhető a szavazatok útja. A korai levélszavazás is nagyon népszerűvé vált, két héttel a hivatalos választási nap előtt már 30 millió amerikai szavazott így. Vannak államok, ahol szavazógépeket is használnak, és a szavazás módszere is eltérő lehet helyenként. Egyre gyakoribb az ún. rangsorolásos (ranked choice) szavazás, ahol rangsorolni lehet az összes jelöltet, és az alapján dől el, hogy ki a nyertes.

Mindezt nagyon is komolyan veszi az amerikaiak többsége, a munkahelyeken kétórás fizetett szabadidőt kell biztosítani a választás napján, sőt van, ahol munkaszüneti napot hirdetnek! Az amerikai demokrácia ünnepnapja. A választási hagyomány része az is, hogy a vesztes gratulál a győztesnek, és támogatásáról biztosítja munkájában. Ez az esetek döntő többségében meg is történik. Trump elnök volt a kivétel, ő nem gratulált Biden megválasztásakor.

Pennsylvania, a csodák csodája

Ma már a magyar közvélemény is ismeri az elnökválasztás elektori rendszerét, vagyis azt, hogy az elnök személyére nem szövetségi szinten, hanem államonként szavaznak. Nem az nyeri az elnökválasztást, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja, hanem az, aki a legtöbb elektori szavazatot gyűjti be, pontosabban az 538-ból elsőként éri el a bűvös 270-es határt. Az újkori választások történetében többször is előfordult már, hogy a demokrata jelölt több szavazatot kapott országosan, de veszített az elektori kollégium szavazataival.

Kaliforniában gyakorlatilag nincs elnökválasztási kampány, ez egy Blue State, vagyis 100 százalékos bizonyossággal állítható, hogy az állam 54 elektori szavazatát a demokrata jelölt, Kamala Harris fogja elnyerni. Az elnökjelölt ebben az államban született és államügyész is itt volt. Ugyanúgy nincs elnökválasztási kampány a Red State – Texas vagy éppen Idaho – államokban, mert bizonyos, hogy ott a 40, illetve 4 elektori szavazat Trump elnöké lesz. Nem meglepően ezekben az államokban a helyi választások az igazán izgalmasak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.