Mit jelentett be? Semmit. Milyen mérleget vont le a két és fél hónapja tartó ukrajnai „különleges műveletből”? Semmilyet. Mondott legalább valamit az 1945-ös győzelem hagyományos katonai megemlékezésén tartott beszédében? Nem. Kifejezéstelenül állt ott, belepréselve egy szűk kabátba, és anélkül, hogy Ukrajna nevét egyszer is kiejtette volna, Vlagyimir Putyin egy képzeletbeli történetet mesélt Oroszországnak.
Idézzük őt: „Nyíltan folytak az előkészületek egy újabb büntetőakcióra a Donbaszban és történelmi területeink, köztük a Krím megszállására. Kijevben bejelentették a nukleáris fegyverek beszerzésének lehetőségét (...) Láttuk, hogy több száz katonai tanácsadó dolgozik és rendszeres modern fegyverszállítmányok érkeznek a NATO-tól (Ukrajnának). A veszély napról napra nőtt, (és) Oroszország megelőző választ adott az agresszióra.” „Szükséges” és „helyes” döntés volt – tette hozzá Vlagyimir Putyin. De miről beszél? „Újabb büntetőakció a Donbaszban”? Mit jelent az, hogy „újabb”, amikor az egyetlen korábbi, nyomon követhető művelet a Donbaszban az volt, amelyet ő maga szervezett 2014-ben, hogy a térség egy részét elszakítsa Ukrajnától, és a Moszkva által felfegyverzett és finanszírozott szeparatisták ellenőrzése alá helyezze?
Putyin tehát azzal vádolja Ukrajnát és mögötte az Atlanti Szövetséget, hogy azt tervezik ellene, amit ő maga követett el Ukrajna ellen. A saját bűntettével kérkedik, a Donbasszal, de a Krím-félszigettel kapcsolatban is, amelyet 2014-ben ő annektált, most pedig Ukrajnát vádolja azzal, hogy a „megszállását” készítette elő.
Fussunk neki még egyszer. Ukrajna, még ha vissza is akarta volna követelni magának a Donbaszt és a Krímet, az Oroszország által 2014-ben ellopott területeket, amivel egyébként csak a legitim jogait gyakorolta volna, Vlagyimir Putyin akkor sem hozott fel semmilyen bizonyítékot arra, amit állít, sőt arról sem ejtett szót, hogy az ukránok hogyan, kitől és egyáltalán milyen piacon készültek volna az atomfegyverek „lehetséges beszerzésére”. Ez bizonyára kimeríti az „alternatív igazság” kategóriáját, az viszont igaz, hogy Ukrajnában voltak külföldi katonai tanácsadók. Még az is nekik köszönhető, hogy az ukrán hadsereg 2014 óta jelentősen megerősítette a képességeit a folyamatosan zajló agresszióval szembeni ellenállásra, de komolyan azt akarja elhitetni velünk Vlagyimir Putyin, hogy ezzel a „több száz” tanácsadóval Ukrajna Oroszország lerohanására készült?
Tegyük fel magunknak a kérdést: arra készült a 44 millió ukrán, hogy lerohanja Oroszországot, a világ legnagyobb területű országát, egy atomhatalmat, amelynek a lakossága háromszorosa Ukrajnáénak? Teljesen abszurd az egész, az orosz államfő mégis ki mer állni ezzel a történettel a világ színe elé. Egy mesével, amiben összekotyvasztja a második világháború nácijait a saját maga által kitalált „neonácikkal”. Mindössze ennyit mondott hétfőn. De valójában mi mást mondhatott volna?
Hogy egy nép, amely az ő szemében nem is létezik, képes volt megállítani az orosz hadsereget, a hazája védelmében, egy haza védelmében, ami Putyin szerint szintén nem létezik? Hogy elképesztő politikai hibát követett el azzal, hogy elrendelte ezt az inváziót? Hogy Oroszország hadserege elakadt, a gazdasága szenved, és a természeti erőforrásai éppen elveszítik az európai felvevőpiacaikat?
Vagy mondta volna azt, hogy a saját politikai vakságának köszönhetően az Egyesült Államok visszatért Európába, az Atlanti Szövetség újjáéledt, az uniós tagállamok jobban összezárták a soraikat, mint valaha, napirendre került az Unió további bővítése, és felgyorsult a folyamat, aminek a végén az EU politikai unióvá válik?
Kimondhatta volna Vlagyimir Putyin ezeket a tényeket május 9-én a Vörös téren anélkül, hogy ugyanabban a pillanatban bejelentette volna azt is, hogy lemond, visszavonul a politikai élettől, és arra kéri Oroszországot, hogy bocsásson meg neki a bűnökért, amelyeket elkövetett, és a gyalázatért, amelyet okozott neki? Természetesen nem. Hamar bíróság előtt találná magát, ha ezt tenné. Egyetlen lehetősége maradt tehát: hogy történeteket koholjon, de hova vezet ez? Csakis újabb kudarcokhoz, hacsak nem képes minél hamarabb győzelmet aratni, és azonnal kivonni csapatait egy országból, amit kénytelen lesz megszokni, hogy Ukrajnának nevezzen, mert Ukrajnának hívják.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Vlagyimir Putyin a győzelem napi díszszemlén a moszkvai Vörös téren 2022. május 9-én. Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Mihail Metzel)
