Kirill Haratyjan

A pokol tornácán

Mi vár Oroszországra a győzelem napja után?

Publicisztika

Május 9. a legfőbb, „szakrális ünnep” Putyin politikai kalendáriumában. Ehhez a dátumhoz kötődnek elnöki beiktatásai – legutóbb, immár negyedik alkalommal, 2018-ban tett esküt –, s a győzelem napja köré épül teljes politikai hatalma és mítosza. Az idei május 9-én az „Ukrajna feletti győzelem” szentelte volna meg az orosz világhatalmi mítosz újraalapítását, az új Putyin-korszak kezdetét.

Előjáték

„A visszaszámlálás 2021 októberében kezdődött: akkor döntötte el véglegesen Vlagyimir Putyin, hogy 2024 után is marad Oroszország elnöke” – foglalja össze az előtörténetet az orosz elnöki adminisztráció egyik belpolitikai konzulense. Nem mintha az orosz politikai életben bárkinek is kétsége lett volna efelől, de amíg az elnök világosan és egyértelműen ki nem nyilvánította ebbéli szándékát, a Kreml belpolitikai stratégiai blokkja nem vághatott bele az elnökválasztási kampány előkészítésébe. Nem volt rá költségvetés, nem volt megadva az ideológiai csapásirány. Tavaly október elejétől azonban ez lehetségessé, sőt sürgetővé vált.

„Elenyésző összeget, mindössze 3 milliárd rubelt szántak első körben a helyi kampánykörnyezet felmérésére, ebből kellett volna megszondázni a közvéleményt a problémás régiókban, hogy aztán nekilássunk a megdolgozásuknak” – mondja a konzulens, azaz „politikai technológus”, az orosz politikacsinálás ma talán legfőbb, bár láthatatlan szereplője. Elvileg klasszikus kampányszakértőként vezeti egy párt vagy egy jelölt kampánystábját, esetleg „szürke eminenciásként” működik mellette. Témákat jelöl ki, forrást hajt fel, üzenetet csatornáz, eszközöket keres a közvélemény hatékony befolyásolásához – vagy két választás között a közhangulat szinten tartásához. Valójában szigorúan megszabott politikai megbízás gyakorlati végrehajtója. Megbízója közvetve vagy közvetlenül az orosz elnök belpolitikai főigazgatóságának vezetője, Andrej Jarin. 2018-ban ő vezette Putyin elnökválasztási kampányát, 2019-ben pedig, a pétervári kormányzóválasztás előtt személyesen állt a félszáz konzulenst számláló „deszant” élére, hogy keresztülvigye az amúgy esélytelen „kremli jelölt” megválasztását. Hasonló volt a helyzet 2020-ban a habarovszki régióban, amikor a letartóztatott kormányzó, Szergej Furgal helyett Putyin a közutálatnak örvendő Mihail Gyegtyarjevet tette meg ideiglenes gubernátornak. Ő is kapott néhány tucat politikai konzulenst, akik a következő őszre olyan sikeresen semlegesítették a régióban hónapokon át tüntetők protest hangulatát, hogy ha Gyegtyarjev népszerű nem is lett, de megválasztották. Ez a „deszant” – a professzionális politikai befolyásolási technológiákat tökélyre fejlesztő politikai megbízotti sereg – kapott tehát stratégiai fontosságú szerepet 2021 októberében az új Putyin-korszak hátországában.

Tudatosan és totálisan

Egy másik, ugyancsak anonimitást kérő forrásom szerint 2021 őszén, az általános apátia közepette a legtapasztaltabb politikai konzulensek sem tudtak volna olyan eredményt hozni, amely ínyére lett volna a kremli belpolitikai blokk vezetőinek. Az állampolgárok többsége belefáradt az orosz kormányzat, elsősorban pedig Putyin politikájába. Az élet nem lett jobb, sőt rosszabbodott, az átlagember semmilyen távlatot nem lát maga előtt – ez volt a fő érv. A második helyen a helyi és regionális elit vérlázító gazdagodását jelölték meg: a képviseleti és végrehajtó hatalom tagjai, különösen a rendvédelmi szervek irányítói büntetlenül szedhették meg magukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.