Kirill Haratyjan

A pokol tornácán

Mi vár Oroszországra a győzelem napja után?

Publicisztika

Május 9. a legfőbb, „szakrális ünnep” Putyin politikai kalendáriumában. Ehhez a dátumhoz kötődnek elnöki beiktatásai – legutóbb, immár negyedik alkalommal, 2018-ban tett esküt –, s a győzelem napja köré épül teljes politikai hatalma és mítosza. Az idei május 9-én az „Ukrajna feletti győzelem” szentelte volna meg az orosz világhatalmi mítosz újraalapítását, az új Putyin-korszak kezdetét.

Előjáték

„A visszaszámlálás 2021 októberében kezdődött: akkor döntötte el véglegesen Vlagyimir Putyin, hogy 2024 után is marad Oroszország elnöke” – foglalja össze az előtörténetet az orosz elnöki adminisztráció egyik belpolitikai konzulense. Nem mintha az orosz politikai életben bárkinek is kétsége lett volna efelől, de amíg az elnök világosan és egyértelműen ki nem nyilvánította ebbéli szándékát, a Kreml belpolitikai stratégiai blokkja nem vághatott bele az elnökválasztási kampány előkészítésébe. Nem volt rá költségvetés, nem volt megadva az ideológiai csapásirány. Tavaly október elejétől azonban ez lehetségessé, sőt sürgetővé vált.

„Elenyésző összeget, mindössze 3 milliárd rubelt szántak első körben a helyi kampánykörnyezet felmérésére, ebből kellett volna megszondázni a közvéleményt a problémás régiókban, hogy aztán nekilássunk a megdolgozásuknak” – mondja a konzulens, azaz „politikai technológus”, az orosz politikacsinálás ma talán legfőbb, bár láthatatlan szereplője. Elvileg klasszikus kampányszakértőként vezeti egy párt vagy egy jelölt kampánystábját, esetleg „szürke eminenciásként” működik mellette. Témákat jelöl ki, forrást hajt fel, üzenetet csatornáz, eszközöket keres a közvélemény hatékony befolyásolásához – vagy két választás között a közhangulat szinten tartásához. Valójában szigorúan megszabott politikai megbízás gyakorlati végrehajtója. Megbízója közvetve vagy közvetlenül az orosz elnök belpolitikai főigazgatóságának vezetője, Andrej Jarin. 2018-ban ő vezette Putyin elnökválasztási kampányát, 2019-ben pedig, a pétervári kormányzóválasztás előtt személyesen állt a félszáz konzulenst számláló „deszant” élére, hogy keresztülvigye az amúgy esélytelen „kremli jelölt” megválasztását. Hasonló volt a helyzet 2020-ban a habarovszki régióban, amikor a letartóztatott kormányzó, Szergej Furgal helyett Putyin a közutálatnak örvendő Mihail Gyegtyarjevet tette meg ideiglenes gubernátornak. Ő is kapott néhány tucat politikai konzulenst, akik a következő őszre olyan sikeresen semlegesítették a régióban hónapokon át tüntetők protest hangulatát, hogy ha Gyegtyarjev népszerű nem is lett, de megválasztották. Ez a „deszant” – a professzionális politikai befolyásolási technológiákat tökélyre fejlesztő politikai megbízotti sereg – kapott tehát stratégiai fontosságú szerepet 2021 októberében az új Putyin-korszak hátországában.

Tudatosan és totálisan

Egy másik, ugyancsak anonimitást kérő forrásom szerint 2021 őszén, az általános apátia közepette a legtapasztaltabb politikai konzulensek sem tudtak volna olyan eredményt hozni, amely ínyére lett volna a kremli belpolitikai blokk vezetőinek. Az állampolgárok többsége belefáradt az orosz kormányzat, elsősorban pedig Putyin politikájába. Az élet nem lett jobb, sőt rosszabbodott, az átlagember semmilyen távlatot nem lát maga előtt – ez volt a fő érv. A második helyen a helyi és regionális elit vérlázító gazdagodását jelölték meg: a képviseleti és végrehajtó hatalom tagjai, különösen a rendvédelmi szervek irányítói büntetlenül szedhették meg magukat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.