Az „eszkaláció” szót emlegeti mindenki, és már nem csak azt értik alatta, hogy Moszkvában folyton atomcsapásokról és a harmadik világháborúról beszélnek. Európában és az Egyesült Államokban azon aggódik a sajtó és a politikai körök nem elhanyagolható része, hogy Joe Biden és Vlagyimir Putyin párhuzamosan eszkalálják a helyzetet. Előbbi azzal, hogy még komolyabb katonai támogatást nyújt Ukrajnának, az utóbbi azzal, hogy hagyja, a környezete minduntalan a közelgő apokalipszisről beszéljen.
Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól, mint egyenlőségjelet tenni az orosz és az amerikai elnök közé. Joe Biden egy megtámadott országot fegyverez fel, Vlagyimir Putyin pedig halált és pusztítást hoz rá. Az egyik védi a szabadságot, a másik el akarja tiporni. Az egyik a nemzetközi joggal összhangban cselekszik, míg a másik felháborítóan semmibe veszi azt. Alapvetőek a különbségek, de nagyobb gond is van, mint ez az erkölcsi zavar.
A kettős eszkaláció elképzelése valójában az orosz elnök érdekeit szolgálja. Washingtonban ez ahhoz vezet, hogy sokan tiltakoznak az Ukrajnának történő fegyverszállítások ellen, azzal a felkiáltással, az Egyesült Államoknak nem szabad hagynia, hogy belerángassák egy olyan háborúba, ami csak az Európai Uniót és az ukránokat érinti, akiknek egyébként saját maguknak kellene megvédeniük magukat Vlagyimir Putyinnal szemben.
Az orosz elnök nyilvánvalóan ezt szeretné, ezért próbál félelmet kelteni a harmadik világháború kísértetével. Európában pedig az az érdeke, hogy a háborút amerikai-orosz kötélhúzásként állítsák be, amelyben Európának kellene semlegesnek maradnia.
„Ne váljunk az Egyesült Államok segédcsapatává” – megy a zúgolódás, ami a háború előrehaladtával egyre hangosabb lesz, és amivel szembe kell állítani a tényeket. Az Európai Unió azonnal megértette, ha hagyják, hogy Vlagyimir Putyin elfoglalja Kijevet, akkor azután neki fog látni, hogy megvalósítsa a régi álmát: a cári birodalom visszaszerzését. Egész Európa stabilitása került veszélybe, ezért fegyverezték fel a huszonhetek az ukránokat, amilyen gyorsan csak tudták, miközben Joe Biden az Atlanti-óceán túloldalán ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Államok nem küld katonákat az ukrán harctérre.
A második tévképzet, amit helyre kell tenni, az az, hogy nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amelyik növeli az Ukrajnának nyújtott támogatását. Az összes európai állam, Magyarország kivételével (Josep Borrell uniós külügyi főképviselő áprilisban világossá tette, hogy habár Magyarország nem enged át területén fegyverszállítmányokat közvetlenül Ukrajnába, de a saját részét befizeti az uniós fegyverellátmány beszerzésébe, tehát részt vesz Ukrajna fegyverellátásában – a szerk.), egyre komolyabb felszereléssel látja el Ukrajnát. Még az a Németország is, amelyik néhány nappal ezelőttig még nem volt hajlandó nehézfegyvereket szállítani Kijevnek, most már viszont tankokkal szereli fel.
Mindez nem azért történik, mert az európaiak és az amerikaiak úgy döntöttek, hogy Oroszország meggyengülését kihasználva háborút indítanak ellene, hanem azért, mert Vlagyimir Putyin egyre nagyobb veszélyt jelent. Első támadását, február 24-én Kijev ellen elvesztette. Most már kizárólag a Donbasz ellenőrzéséért küzd. Akkorára kezd dagadni a kudarca és megalázottsága, hogy fejvesztve keresi a megváltást.
Ezért kell feltétlenül segíteni Ukrajnának abban: olyan egyértelmű vereséget mérjen Putyinra, hogy ne legyen más választása, mint tartós kompromisszumot kötni.
Ezt nem lehet egyik napról a másikra elérni. Ennek a háborúnak még nincs vége, megállítani pedig nem úgy lehet, hogy cserbenhagyjuk az ukránokat, hanem úgy, ha a lehető leggyorsabban és legjobban felfegyverezzük őket.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Tartalékos tisztek fegyverhasználati alapismeretekre oktatják a civil lakosokat Ungváron 2022. március 3-án. Fotó: MTI/Nemes János)
