Jegyezzük meg a múlt pénteki dátumot, 2021. március 12-ét, mert Joe Biden aznapi beszéde úgy fog bevonulni a köztudatba, mint ami bejelentette a gazdasági modellváltást, Keynes feltámadását és Margaret Thatcher második halálát, a „paradigmaváltást”, ahogy az amerikai elnök fogalmazott!
Nem volt ugyan egy lélegzetelállító beszéd, sőt döcögős volt, de azt ünnepelte, hogy a Kongresszus jóváhagyta 1900 milliárd dollár befecskendezését a gazdaságba. Ez az ünneplés párba állítható azzal a korábbi európai döntéssel, hogy az uniós országok közösen vesznek fel hitelt és együtt finanszírozzák a 750 milliárd eurós gazdaságélénkítést. Ezzel az Atlanti-óceán mindkét partja hátat fordított a reagan- és thatcherizmusnak, amely szerint az állam „nem a megoldás, hanem a probléma”.
Újból az állam lett a megoldás, és hogy még világosabb legyen a fordulat, Joe Biden a „konzervatív forradalom” két másik dogmáját is megtagadta.
„Tovább kell dolgoznunk érte – mondta –, hogy megnyerjük az amerikai emberek abba vetett bizalmát, hogy a kormányuk képes értük működni, (…) és képes jólétet, biztonságot, lehetőségeket teremteni az ország népének.” Hosszú időn át „az a feltevés uralkodott – tette hozzá, – hogy csökkenteni kell az adókat, és a társadalom csúcsához jutó javak le fognak csorogni mindenkihez. Láttuk, hogy mi lesz ebből.”
Mi is történt?
Az 1970-es évek végére a szociális védelem olyan eredményes volt, hogy a kékgallérosok bekerültek a középosztályba. A jóléti állam, amelynek az ötletét Roosevelt elnök importálta Svédországból, amikor a New Deallel kezelte az 1929-es válság rombolásait, a háború után fejlődött ki, és az volt a célja, hogy a fogyasztás ösztönzésével fellendítse a növekedést. Új társadalmi szerződés jött létre, amelyben testet öltött az amerikai álom, de ami, mivel a költségeit a jövedelmek újraelosztásából fedezték, sokakat bosszantott, és nemcsak a leggazdagabbakat. Az új középosztály is megelégelte a rendszert, amely kiemelte őket a szegénységből, ugyanis egy idő után az ő adójuk fedezte a legszegényebbeknek, tehát leggyakrabban a fekete alsóbb rétegnek nyújtandó segítséget.
Amikor a középosztály nagy része átpártolt a republikánusokhoz és a vagyonosok is az adócsökkentésért szálltak síkra, új korszak kezdődött, csökkenő állami szerepvállalással és a gazdagok gazdagodásával, amivel állítólag a legszegényebbek is jól járnak. Ennek a neoliberalizmusnak sok jótékony hatása volt. Liberalizálta a gazdaságot, amitől új iparágak jelentek meg és új technológiák virágoztak fel. Ezzel párhuzamosan kínaiak százmillióit, a nyugati import és kihelyezett termelés haszonélvezőit emelte ki a nyomorúságból. Ugyanakkor azzal, hogy általánossá tette a társadalmi bizonytalanságot, megtizedelte a nyugati középosztály létszámát, hatalmasra duzzasztotta az egyenlőtlenségeket, és lehetővé tette, hogy újból nacionalista szélsőjobboldali mozgalmak bukkanjanak elő.
Ez volt a Brexit. Ez volt Donald Trump, de a Covid megmutatta, hogy mennyire az állam a megoldás továbbra is.
Biden most rehabilitálja John Maynard Keynest, a szociáldemokrácia eszmei atyját, pontosan úgy, ahogy Roosevelt tette, aki úgy szállt szembe „a harag gyümölcseivel”, hogy új konszenzust épített a New Deal körül. Visszatért egy másik Amerika, Roosevelt Amerikája, és könnyen lehet, hogy az Egyesült Államoknak ez a reformja világméretű paradigmaváltás előszele is egyben.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
