Bukás, ismétlés

Publicisztika

Orbán Viktor politikája megbukott. Kormánya jórészt fölélte a magánnyugdíjpénztáraktól elszedett vagyont, az államadósság mégis meglódult (és egyszerre ennyi pénz többé nem áll rendelkezésére). Meghirdetett "programjaiból" semmi nem valósult meg - azért volt szükség újabb és újabb látványos bejelentésekre, hogy feledtessék az előző "terv" csődjét (pont úgy, ahogy a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok idején megszokhattuk).

Orbán Viktor politikája megbukott. Kormánya jórészt fölélte a magánnyugdíjpénztáraktól elszedett vagyont, az államadósság mégis meglódult (és egyszerre ennyi pénz többé nem áll rendelkezésére). Meghirdetett "programjaiból" semmi nem valósult meg - azért volt szükség újabb és újabb látványos bejelentésekre, hogy feledtessék az előző "terv" csődjét (pont úgy, ahogy a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok idején megszokhattuk).

Orbán Viktor képtelen feldolgozni a bukást. Amíg a hatalom megragadása volt a cél, lehetett a szavakkal bűvészkedni, politikát építeni az ordító semmire, arra, hogy az ő kormányzása alatt mindenki kapni fog, de az állam semmit nem von el. "Gazdaságpolitikájának" "filozófiai" alapja így lett a minden bajt megoldó belső növekedés és az azt serkentő egykulcsos személyi jövedelemadó. Orbán olyannyira elkötelezte magát e szlogenek mellett, hogy minden nyilvánvaló kártékonyságuk ellenére is kénytelen ragaszkodni hozzájuk. A kormány kapkodása nemcsak abból fakad tehát, hogy átgondolatlan döntéseiket másnap sietve igyekeznek korrigálni, hanem abból is, hogy a valóságot újra és újra álomvilágukhoz igyekeznek igazítani. Elég csak arra a káoszra utalnunk, amit az egykulcsos szja bevezetésével okoztak: hányféle módon akarták/akarják az emiatt rosszabbul járók jövedelmét kompenzálni, újabb és újabb problémákat generálva.

Akármit tesz Orbán, jól már nem jöhet ki ebből: ha ezentúl megszorításoknak nevezi a megszorításokat, és nem kommunista népnyúzásnak, akkor politikája lényegét, a 2010-es nagy győzelmét megalapozó ideológiáját árulja el - igaz, az ország talán nem süllyed még mélyebbre. Visszatérése a szavak eredeti jelentéséhez annak a nyilvános beismerése lenne, hogy előre megfontoltan vezette félre a szavazókat; a népítélet ugyanis már lassan, de biztosan formálódik. A kormány, a kormányfő megítélése és támogatottsága folyamatosan csökken, és a legutóbbi Medián-felmérés szerint a lakosság több mint kétharmada (69 százaléka), mi több, még a Fidesz-szavazók 29 százaléka szerint is rossz irányba mennek a dolgok. Orbán Brüsszelben adott rádióinterjújában persze nem erről a kétharmadról beszélt, hanem arról, hogy "mögöttünk egy kétharmados összefogás, nagy társadalmi egyetértés van". Bár a fideszes politikusok mindig gátlástalanul azonosították a parlamenti kétharmados többséget az ország kétharmadának a támogatásával, ezúttal aligha e bevett csúsztatásról van szó: inkább egy kétségbeesett elme újbóli kísérletéről, hogy a tényeket (politikájának növekvő társadalmi elutasítottságát) szómágiával igyekezzen annullálni. (Nota bene: e növekvő ellenszenv érzékelése magyarázza az október 23-i megfutamodást is. Orbán ugyan tényleg nem hiányozhatott Brüsszelből, de az, hogy hű emberei egy fővárosi nagygyűlés helyett szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, jól mutatja, mit gondolnak manapság a Fidesz meghatározó figurái a kétharmados támogatottságról.)

A másik lehetőség, amit Orbán választhat, eddigi politikai gyakorlatának folytatása. Marad az átgondolatlan, ad hoc döntések sorozata; és a helyzet rosszabbodását a háborús retorika fokozásával igyekszik leplezni. A népszerűsége garantáltan tovább zuhan, nő viszont a kormány hivatalosan kijelölt ellenségeinek száma; az ostromlott vár szindróma tovább fokozza a legendás fideszes paranoiát; ami idővel - többek között - a megmaradt szakembergárda eltávolításához vezet (hiszen bármely racionális közgazdasági ellenérv is felségárulásnak minősül). Bukás ennek is a vége, de ezen az úton Orbán a hazáját is magával rántja.

Orbán Viktor megbukott, de továbbra is játékban maradhat, mert az ellenzéki térfél (úgy a parlamenti pártok, mint a parlamenten kívüli kezdeményezések) jelenlegi ziláltsága mellett a választási sikerhez bőven elegendő, ha valaki mögött egységesen működő szervezet van. És a túloldalon ilyen szervezet még nincsen.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.