Bizonyára mindenkinek ismerős az a jelenet, amikor Han Solo, a Csillagok háborúja egyik hőse a távoli Hoth jégvilágban felvágja egy tauntaun nevű fiktív állat hullájának a hasát, hogy barátját, Luke Skywalkert melegen tartsa, és megóvja a fagyhaláltól. "Gondoltam, hogy büdös lesz, de azt nem, hogy ennyire!" - kiált fel Solo, amikor megérzi a szagot.
Hasonlóan vagyunk most mi a nemzeti együttműködés kormányával és azon belül is a szociálpolitikájával. Tudtuk, hogy a világgazdasági válság hatásai Magyarországon is érvényesülni fognak: csökkennek a marginalizált csoportok egészségügyi és szociális ellátására fordított források, és előtérbe kerülnek a populista álmegoldások. Arra azonban kevesen számítottak, hogy a válság és a hibás politikák ennyire fájdalmas következményekkel járnak majd az olyan, "deviánsnak" bélyegzett csoportok számára, mint a hajléktalanok, a fogyatékosok vagy éppen a drogfogyasztók.
2010 végén a kormány úgy döntött, hogy visszavonja az egy évvel korábban a parlament által és a szakmai szervezetek támogatásával elfogadott nemzeti drogstratégiát, és új drogstratégiát dolgoz ki. Tette ezt a saját döntés-előkészítő szervének, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságnak (KKB) a háta mögött, a szakma heves tiltakozása ellenére. Az új jelszó: zéró tolerancia. Meg kell védenünk a többségi társadalmat a drogfogyasztás vírusától, amelynek hordozói az értékvesztett fiatalok - őket kell jól megleckéztetni. A kormány szerint a büntetőeljárás alternatívájaként választható 6 hónapos program, az ún. elterelés nem képes visszatartani a fiatalokat a drogfogyasztástól, ezért márciusban a Btk. szigorítását tervezik. Nem zavartatják magukat attól, hogy az elterelésnek eleve nem az volt célja, hogy elrettentsen - éppen annak felismerését tükrözi, hogy a büntetőjogi elrettentés nem működik, ugyanakkor a kriminalizálás nagyon sok kárt okoz. Ilyen kár például az, hogy éppen a legveszélyeztetettebb, legproblémásabb szerfogyasztók válnak rejtőzködőbbé, akiket a leginkább fenyeget a túladagolásos halálesetek és a fertőzések veszélye.
Pedig ha az új drogfogyasztási trendeket nézzük, bizony lenne min aggódni. Európa-szerte terjednek az ún. dizájner drogok - azok a szerek, amelyeket direkt azért fejlesztenek ki élelmes vállalkozók, hogy a tiltott szerek legális helyettesítői legyenek. Magyarországon 2010-ben tizennyolc ilyen új szert azonosítottak, és január elsejétől kilenc új szert vettek fel a kábítószerek listájára - azonban máris az online boltok polcain vannak az újabb, még legális szerek. A dizájner drogok injektálása csupán néhány országban terjedt el tömegesen, Magyarország sajnos köztük van. A korábban amfetamint vagy heroint injektáló drogfüggők ezrei tértek át az olcsó és legális dizájner szerek intravénás fogyasztására. Hogy mi ezzel a fő probléma? Például az, hogy a dizájner drogokat jóval többször szúrják be, ezáltal jelentősen nő a HIV- és hepatitisfertőzések kockázata.
A válasz egyszerű lenne: növelni az ártalomcsökkentésre szánt forrásokat, így például a tűcsereprogramokét, amelyek steril tűket, fecskendőket, filtereket és HIV-teszteket biztosítanak a fogyasztóknak, szükség esetén pedig kezelésbe irányítják őket. De honnan lenne erre pénz a gazdasági válság idején? Lenne. Nem csak arra gondolok, hogy talán nem kellene a sokszorosát költeni a felcsúti fociakadémiára, mint drogmegelőzésre és kezelésre egy évben összesen, miközben a kormány nyíltan segíti a dohány- és alkoholforgalmazók profitszerzését. De ott van a fogyasztók kriminalizálása: 2007-ben négyszer annyit költöttünk erre, mint megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre együttesen! Ha dekriminalizálnánk a drogfogyasztást, ahogy azt a TASZ már 1994 óta javasolja, akkor két legyet ütnénk egy csapásra: milliárdok szabadulnának fel (a jogalkalmazói munkaórákról nem beszélve), és a fogyasztók is kevésbé lennének rejtőzködők, ezáltal könnyebben elérnék őket az ártalomcsökkentők. Sajnos azonban kormányunk ennek a szöges ellentétét készül tenni.
Először is szigorítani szeretnék a büntetőjogi szabályozást, mint már korábban említettem. Másodszor: kreáltak egy olyan nemzeti drogstratégiát, ami elsősorban arról szól, hogyan védjük meg a többségi társadalmat a drogfogyasztóktól, és ami olyannyira kevés figyelmet szentel az ártalomcsökkentésnek, hogy a legutóbbi tervezet nevesített célkitűzései közül teljesen kimaradt a tűcsere, de a HIV-szűrés is! (Reméljük, hogy javaslatunkra ezt azóta orvosolták.) Harmadszor, és talán ez a legkétségbeejtőbb: drasztikusan csökkentették az ártalomcsökkentő programok támogatását a jövő évi költségvetésben. Ennek eredményeként számos program a megszűnés határára került: így a terhes drogfüggők ellátását végző Józan Babák projekt, a VII. kerület egyetlen tűcsereprogramja, az ArtÉra, a IX. kerületi Dzsumbuj program, a Baptisták miskolci Avas-lakótelepen kialakított megkeresőprogramja, a debreceni tűcsere és még folytathatnám a sort. Közösségi ellátásra 63 százalékkal kevesebb forrást biztosít a kormány, mint tavaly, azok a programok is jóval kevesebb pénzhez jutnak, amelyeknek a pályázatát elfogadták. Egy kiragadott példa: a főváros leginkább érintett részén, a VIII. kerületben több mint kétezer marginalizált intravénás drogfogyasztót ellátó Kék Pont Alapítvány tavaly még 36 millió forint normatívát kapott, idén már 22 millióval kevesebbet, ami komoly érvágás. A Fővárosi Önkormányzat erre fordított büdzséje: 0 forint.
És ha mindez még nem lenne elég: a civilek érdekérvényesítő képessége is erősen megcsappanhat, ha megvalósul az a drogstratégiában is megjelenő kormányzati elképzelés, hogy átalakítják a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot, amelynek ülésein 2007 óta négy, a civilek által titkos szavazással megválasztott képviselő teljes jogú tagként részt vehet. Ez volt eddig az egyetlen olyan hivatalos fórum, ahol a szakmai szervezetek hatással lehettek a kormányzat drogpolitikájára - az igazságügyi tárca tervei alapján azonban át fogják alakítani tárcaközi bizottsággá, márpedig abban nem ülhetnek ott a civilek. Vajon mennyire biztosítható az egész drogstratégia elszámoltathatósága hatékony civil képviselet nélkül? A KKB ülésein eddig is kizárólag a civilek mertek kritizálni bármit!
A dizájner drogok terjedése, a fokozódó kriminalizálás, a rosszul meghatározott stratégiai prioritások, a megszűnő szolgáltatások és a gyengülő civil érdekérvényesítés - ez nagyon veszélyes recept, amelynek az eredményeit már megfigyelhettük Romániában. Ott teljesen hasonló jelenségek oda vezettek, hogy a korábban hozzánk hasonlóan alacsony HIV-előfordulással rendelkező országban járvány robbant ki. 2008-ban három új esetet regisztráltak a drogfogyasztók körében, 2010-ben már tizenkettőt, 2011-ben hatvankettőt! Egy HIV-pozitív ember gyógykezelése milliókba kerül évente, a tűcsere működtetése ehhez képest aprópénz. Vajon hány embernek kell majd megfertőződnie, hogy ezt a politika is felismerje végre?
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője.
