Várhegyi Éva

Csak semmi cicó!

A pénzügyi bűnözés virágkora

Publicisztika

A Fogd a pénzt és fuss! botcsinálta bankrabló főhőse (Woody Allen) ezzel a felütéssel dugja a pénztáros orra elé a helyesírási hiba miatt zavaros, ám a „nálam van a stukker!” folytatás miatt egyértelmű felszólítást tartalmazó cetlit. A szimpla erőszakkal történő rablás ősi módszere már a múlté, a modern pénzvilágban egyre több lehetőség kínálkozik a tettlegességet mellőző lopásra.

A könyvelési trükkökkel leplezett egyszerű sikkasztás mellett a pénzügyi bűnözés ma már klasszikus válfajának számít a piramisjátékok szervezése, amelyben a régi „játékosokat” az újonnan belépők pénzéből fizetik ki. A rengeteg felderített csalás ellenére még ma is arató, az ember természetes kapzsiságára építő módszer „császára”, Bernard Madoff idén áprilisban hunyt el abban az amerikai börtönben, ahol 150 (!) évben megszabott büntetését töltötte.

Több nap, mint dollár

Saját bevallása szerint két (az ügyészség szerint inkább négy) évtizeden át ámította áldozatait azzal, hogy a rábízott pénzüket jól fialó értékpapírokba fekteti, hol­ott ez csak papíron történt meg. A hozamokat, papíron legalábbis, többnyire újból befektette, így nem derült ki a csalás. Ha valaki mégis visszakérte a betett tőkéjét vagy igényt tartott annak hozamára, azt Madoff a többiek pénzéből fizette ki. Mindezt addig folytathatta, amíg a 2008-as hitelválságban az ügyfeleinek (köztük barátoknak, menő üzletembereknek, politikusoknak) egyszerre túl sok – a ténylegesen meglévő sokszorosára rúgó – pénzre lett szükségük.

Hogyan tehette mindezt évtizedekig lebukás nélkül egy pénzügyi kultúrában élenjáró országban, ahol nem csupán az értékpapíroknak van régi hagyományuk, de az azokkal lebonyolított ügyletek tisztaságán őrködő felügyelet is 1934 óta működik? A könnyen szerzett pénz iránti vágy táplálta hiszékenység mellett az is szerepet játszhatott ebben, hogy nagy összegű támogatásokkal megolajozott politikai kapcsolatai segítségével Madoffnak sikerült elhitetnie magáról, hogy kiválóan érti a mesterségét. Ám mihelyt fény derült a több évtizedes, ötezer befektető 85 milliárd dollárját eltüntető csalássorozatra, azonnal letartóztatták és fél évre (!) rá már el is ítélték, és azért „csak” 150 évre, mert az Egyesült Államokban maximálisan ennyit lehet adni. Érdekesség, hogy a 2003-ban hasonló csalások miatt lebukott magyar Kulcsár Attila ügyében különféle eljárási hibák miatt másfél évtized alatt született meg a (mindössze 5 éves börtönt kiszabó) jogerős ítélet. A politikai kapcsolatait Madoffhoz hasonlóan kihasználó, majd’ egy évtizedig űzött értékpapírcsalással és sikkasztással vádolt Tarsoly Csaba és társai ügyében az ügyészség által 2015-ben benyújtott vádiratot súlyos hiányosságai miatt a büntetőeljárás elindítására alkalmatlannak ítélte a bíróság, a 2018-ban készült – 77 milliárd forintot és 30 ezer sértettet érintő – újabb vádirat alapján indított eljárás pedig a mai napig nem zárult le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.