Várhegyi Éva

Csak semmi cicó!

A pénzügyi bűnözés virágkora

Publicisztika

A Fogd a pénzt és fuss! botcsinálta bankrabló főhőse (Woody Allen) ezzel a felütéssel dugja a pénztáros orra elé a helyesírási hiba miatt zavaros, ám a „nálam van a stukker!” folytatás miatt egyértelmű felszólítást tartalmazó cetlit. A szimpla erőszakkal történő rablás ősi módszere már a múlté, a modern pénzvilágban egyre több lehetőség kínálkozik a tettlegességet mellőző lopásra.

A könyvelési trükkökkel leplezett egyszerű sikkasztás mellett a pénzügyi bűnözés ma már klasszikus válfajának számít a piramisjátékok szervezése, amelyben a régi „játékosokat” az újonnan belépők pénzéből fizetik ki. A rengeteg felderített csalás ellenére még ma is arató, az ember természetes kapzsiságára építő módszer „császára”, Bernard Madoff idén áprilisban hunyt el abban az amerikai börtönben, ahol 150 (!) évben megszabott büntetését töltötte.

Több nap, mint dollár

Saját bevallása szerint két (az ügyészség szerint inkább négy) évtizeden át ámította áldozatait azzal, hogy a rábízott pénzüket jól fialó értékpapírokba fekteti, hol­ott ez csak papíron történt meg. A hozamokat, papíron legalábbis, többnyire újból befektette, így nem derült ki a csalás. Ha valaki mégis visszakérte a betett tőkéjét vagy igényt tartott annak hozamára, azt Madoff a többiek pénzéből fizette ki. Mindezt addig folytathatta, amíg a 2008-as hitelválságban az ügyfeleinek (köztük barátoknak, menő üzletembereknek, politikusoknak) egyszerre túl sok – a ténylegesen meglévő sokszorosára rúgó – pénzre lett szükségük.

Hogyan tehette mindezt évtizedekig lebukás nélkül egy pénzügyi kultúrában élenjáró országban, ahol nem csupán az értékpapíroknak van régi hagyományuk, de az azokkal lebonyolított ügyletek tisztaságán őrködő felügyelet is 1934 óta működik? A könnyen szerzett pénz iránti vágy táplálta hiszékenység mellett az is szerepet játszhatott ebben, hogy nagy összegű támogatásokkal megolajozott politikai kapcsolatai segítségével Madoffnak sikerült elhitetnie magáról, hogy kiválóan érti a mesterségét. Ám mihelyt fény derült a több évtizedes, ötezer befektető 85 milliárd dollárját eltüntető csalássorozatra, azonnal letartóztatták és fél évre (!) rá már el is ítélték, és azért „csak” 150 évre, mert az Egyesült Államokban maximálisan ennyit lehet adni. Érdekesség, hogy a 2003-ban hasonló csalások miatt lebukott magyar Kulcsár Attila ügyében különféle eljárási hibák miatt másfél évtized alatt született meg a (mindössze 5 éves börtönt kiszabó) jogerős ítélet. A politikai kapcsolatait Madoffhoz hasonlóan kihasználó, majd’ egy évtizedig űzött értékpapírcsalással és sikkasztással vádolt Tarsoly Csaba és társai ügyében az ügyészség által 2015-ben benyújtott vádiratot súlyos hiányosságai miatt a büntetőeljárás elindítására alkalmatlannak ítélte a bíróság, a 2018-ban készült – 77 milliárd forintot és 30 ezer sértettet érintő – újabb vádirat alapján indított eljárás pedig a mai napig nem zárult le.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk