Várhegyi Éva

Demagógiára demagógia

Hogyan kezelnék az ellenzéki pártok a megélhetési válságot?

Publicisztika

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.

Sebtében hozott döntéseivel valóban ziccerhelyzetet teremtett Orbán, amikor néhány nap leforgása alatt vonta vissza több százezer embertől az egyre nagyobb kedvezményével mind népszerűbbé váló adózási lehetőséget, a katát, és növelte meg egyik napról a másikra sok millió ember rezsiszámláját. Tette mindezt a tőle megszokott módon: egyéni indítványként benyújtva a törvényjavaslatot, amivel nemhogy a társadalmi vitát, de még a tárcaközi egyeztetést is megkerülhette (bár utóbbi az erősen centralizált kormányzati modellben már amúgy sem oszt vagy szoroz), ráadásul kellő felkészülési időt sem biztosítva a húsba vágó változásokra, ezzel is megsértve a jogállami normákat.

Mindezt lehet és kell is kritizálnia a választópolgárok gondjaira rezonáló ellenzéki pártoknak. Csak nem úgy, ahogyan augusztus első napján tették, midőn rendkívüli parlamenti ülés összehívását jelentették be, hogy napirendre tűzethessék a „közelgő megélhetési válságot” enyhítő javaslataikat. Az ellenzéki összefogás hat pártja a Kossuth téri sajtótájékoztatót megelőzően hat javaslatot terjesztett elő a parlamentben, amelyekkel a megszorító kormánydöntések előidézte problémán túl a megélhetési gondok tágabb körét is orvosolnák, s lényegében ezeket ismertették az augusztus 8-i, szokás szerint a kormánypárti képviselők nélkül lezajlott rendkívüli ülésnapon. Amellett, hogy némely javaslatuk célszerűsége vagy megvalósíthatósága kétséges, a hozzájuk csatolt indoklásaikkal és a tájékoztatón elhangzott, a szélesebb nyilvánosságnak szánt magyarázataikkal nem csupán az Orbán-kormány hazugságaira és hibáira mutattak rá, hanem, meglátásom szerint, saját kormányzási alkalmasságukat is megkérdőjelezték.

Legyen minden sokkal olcsóbb!

Mert még ha nem is népszerű dolog, de a kormány ellenzékének is el kellene ismernie, hogy nem lehet a végtelenségig fenntartani a piaci szintektől mind jobban eltérített közüzemi díjakat, az ún. rezsicsökkentést, nem lehet több százezer vállalkozót kivonni az általános közteherviselésből, nem lehet az emelkedő megélhetési költségeket az árak befagyasztásával orvosolni, és kétélű fegyver a szűkös kínálat miatt megugró árakat a rájuk rakódó forgalmi adók csökkentésével lenyomni. Valóban, a mai problémák jórészt az elmúlt évtized hibás kormányzásából és a választók megnyerését megcélzó felelőtlen politikából fakadnak, ám a demagógiára nem volna szabad demagógiával válaszolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.