Várhegyi Éva

Demagógiára demagógia

Hogyan kezelnék az ellenzéki pártok a megélhetési válságot?

Publicisztika

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.

Sebtében hozott döntéseivel valóban ziccerhelyzetet teremtett Orbán, amikor néhány nap leforgása alatt vonta vissza több százezer embertől az egyre nagyobb kedvezményével mind népszerűbbé váló adózási lehetőséget, a katát, és növelte meg egyik napról a másikra sok millió ember rezsiszámláját. Tette mindezt a tőle megszokott módon: egyéni indítványként benyújtva a törvényjavaslatot, amivel nemhogy a társadalmi vitát, de még a tárcaközi egyeztetést is megkerülhette (bár utóbbi az erősen centralizált kormányzati modellben már amúgy sem oszt vagy szoroz), ráadásul kellő felkészülési időt sem biztosítva a húsba vágó változásokra, ezzel is megsértve a jogállami normákat.

Mindezt lehet és kell is kritizálnia a választópolgárok gondjaira rezonáló ellenzéki pártoknak. Csak nem úgy, ahogyan augusztus első napján tették, midőn rendkívüli parlamenti ülés összehívását jelentették be, hogy napirendre tűzethessék a „közelgő megélhetési válságot” enyhítő javaslataikat. Az ellenzéki összefogás hat pártja a Kossuth téri sajtótájékoztatót megelőzően hat javaslatot terjesztett elő a parlamentben, amelyekkel a megszorító kormánydöntések előidézte problémán túl a megélhetési gondok tágabb körét is orvosolnák, s lényegében ezeket ismertették az augusztus 8-i, szokás szerint a kormánypárti képviselők nélkül lezajlott rendkívüli ülésnapon. Amellett, hogy némely javaslatuk célszerűsége vagy megvalósíthatósága kétséges, a hozzájuk csatolt indoklásaikkal és a tájékoztatón elhangzott, a szélesebb nyilvánosságnak szánt magyarázataikkal nem csupán az Orbán-kormány hazugságaira és hibáira mutattak rá, hanem, meglátásom szerint, saját kormányzási alkalmasságukat is megkérdőjelezték.

Legyen minden sokkal olcsóbb!

Mert még ha nem is népszerű dolog, de a kormány ellenzékének is el kellene ismernie, hogy nem lehet a végtelenségig fenntartani a piaci szintektől mind jobban eltérített közüzemi díjakat, az ún. rezsicsökkentést, nem lehet több százezer vállalkozót kivonni az általános közteherviselésből, nem lehet az emelkedő megélhetési költségeket az árak befagyasztásával orvosolni, és kétélű fegyver a szűkös kínálat miatt megugró árakat a rájuk rakódó forgalmi adók csökkentésével lenyomni. Valóban, a mai problémák jórészt az elmúlt évtized hibás kormányzásából és a választók megnyerését megcélzó felelőtlen politikából fakadnak, ám a demagógiára nem volna szabad demagógiával válaszolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?