Várhegyi Éva

Demagógiára demagógia

Hogyan kezelnék az ellenzéki pártok a megélhetési válságot?

Publicisztika

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.

Sebtében hozott döntéseivel valóban ziccerhelyzetet teremtett Orbán, amikor néhány nap leforgása alatt vonta vissza több százezer embertől az egyre nagyobb kedvezményével mind népszerűbbé váló adózási lehetőséget, a katát, és növelte meg egyik napról a másikra sok millió ember rezsiszámláját. Tette mindezt a tőle megszokott módon: egyéni indítványként benyújtva a törvényjavaslatot, amivel nemhogy a társadalmi vitát, de még a tárcaközi egyeztetést is megkerülhette (bár utóbbi az erősen centralizált kormányzati modellben már amúgy sem oszt vagy szoroz), ráadásul kellő felkészülési időt sem biztosítva a húsba vágó változásokra, ezzel is megsértve a jogállami normákat.

Mindezt lehet és kell is kritizálnia a választópolgárok gondjaira rezonáló ellenzéki pártoknak. Csak nem úgy, ahogyan augusztus első napján tették, midőn rendkívüli parlamenti ülés összehívását jelentették be, hogy napirendre tűzethessék a „közelgő megélhetési válságot” enyhítő javaslataikat. Az ellenzéki összefogás hat pártja a Kossuth téri sajtótájékoztatót megelőzően hat javaslatot terjesztett elő a parlamentben, amelyekkel a megszorító kormánydöntések előidézte problémán túl a megélhetési gondok tágabb körét is orvosolnák, s lényegében ezeket ismertették az augusztus 8-i, szokás szerint a kormánypárti képviselők nélkül lezajlott rendkívüli ülésnapon. Amellett, hogy némely javaslatuk célszerűsége vagy megvalósíthatósága kétséges, a hozzájuk csatolt indoklásaikkal és a tájékoztatón elhangzott, a szélesebb nyilvánosságnak szánt magyarázataikkal nem csupán az Orbán-kormány hazugságaira és hibáira mutattak rá, hanem, meglátásom szerint, saját kormányzási alkalmasságukat is megkérdőjelezték.

Legyen minden sokkal olcsóbb!

Mert még ha nem is népszerű dolog, de a kormány ellenzékének is el kellene ismernie, hogy nem lehet a végtelenségig fenntartani a piaci szintektől mind jobban eltérített közüzemi díjakat, az ún. rezsicsökkentést, nem lehet több százezer vállalkozót kivonni az általános közteherviselésből, nem lehet az emelkedő megélhetési költségeket az árak befagyasztásával orvosolni, és kétélű fegyver a szűkös kínálat miatt megugró árakat a rájuk rakódó forgalmi adók csökkentésével lenyomni. Valóban, a mai problémák jórészt az elmúlt évtized hibás kormányzásából és a választók megnyerését megcélzó felelőtlen politikából fakadnak, ám a demagógiára nem volna szabad demagógiával válaszolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.