Várhegyi Éva

Demagógiára demagógia

Hogyan kezelnék az ellenzéki pártok a megélhetési válságot?

Publicisztika

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.

Sebtében hozott döntéseivel valóban ziccerhelyzetet teremtett Orbán, amikor néhány nap leforgása alatt vonta vissza több százezer embertől az egyre nagyobb kedvezményével mind népszerűbbé váló adózási lehetőséget, a katát, és növelte meg egyik napról a másikra sok millió ember rezsiszámláját. Tette mindezt a tőle megszokott módon: egyéni indítványként benyújtva a törvényjavaslatot, amivel nemhogy a társadalmi vitát, de még a tárcaközi egyeztetést is megkerülhette (bár utóbbi az erősen centralizált kormányzati modellben már amúgy sem oszt vagy szoroz), ráadásul kellő felkészülési időt sem biztosítva a húsba vágó változásokra, ezzel is megsértve a jogállami normákat.

Mindezt lehet és kell is kritizálnia a választópolgárok gondjaira rezonáló ellenzéki pártoknak. Csak nem úgy, ahogyan augusztus első napján tették, midőn rendkívüli parlamenti ülés összehívását jelentették be, hogy napirendre tűzethessék a „közelgő megélhetési válságot” enyhítő javaslataikat. Az ellenzéki összefogás hat pártja a Kossuth téri sajtótájékoztatót megelőzően hat javaslatot terjesztett elő a parlamentben, amelyekkel a megszorító kormánydöntések előidézte problémán túl a megélhetési gondok tágabb körét is orvosolnák, s lényegében ezeket ismertették az augusztus 8-i, szokás szerint a kormánypárti képviselők nélkül lezajlott rendkívüli ülésnapon. Amellett, hogy némely javaslatuk célszerűsége vagy megvalósíthatósága kétséges, a hozzájuk csatolt indoklásaikkal és a tájékoztatón elhangzott, a szélesebb nyilvánosságnak szánt magyarázataikkal nem csupán az Orbán-kormány hazugságaira és hibáira mutattak rá, hanem, meglátásom szerint, saját kormányzási alkalmasságukat is megkérdőjelezték.

Legyen minden sokkal olcsóbb!

Mert még ha nem is népszerű dolog, de a kormány ellenzékének is el kellene ismernie, hogy nem lehet a végtelenségig fenntartani a piaci szintektől mind jobban eltérített közüzemi díjakat, az ún. rezsicsökkentést, nem lehet több százezer vállalkozót kivonni az általános közteherviselésből, nem lehet az emelkedő megélhetési költségeket az árak befagyasztásával orvosolni, és kétélű fegyver a szűkös kínálat miatt megugró árakat a rájuk rakódó forgalmi adók csökkentésével lenyomni. Valóban, a mai problémák jórészt az elmúlt évtized hibás kormányzásából és a választók megnyerését megcélzó felelőtlen politikából fakadnak, ám a demagógiára nem volna szabad demagógiával válaszolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.