Egy műtét, kis pénz, sok műtét, sok pénz

Működhet-e az egészségügyben a teljesítménybérezés?

Lantos Gabriella egészségügyi szakértő amellett érvel az RTL Klub reggeli műsorában, hogy a megnövekedett várólisták csökkentése érdekében be kellene vezetni az egészségügyben a teljesítményfüggő bérezést. A hálapénzes időkben – magyarázza – az orvosok érdekeltek voltak a minél több műtét elvégzésében, de a hálapénz kivezetésével és a jelentős béremeléssel ez a motiváció eltűnt. Az orvosok alapjáratba kapcsoltak, nem hajlandók megszakadni a munkában – vagyis kell a plusz­ösztönzés.

Nem először hallom ezt az érvelést az orvosok teljesítményfüggő bérezése mellett, szakmabéli és nem szakmabéli barátaim közül is sokan ezt tartanák üdvözítőnek.

Én nem – ahhoz ugyanis, hogy a betegek is jól járjanak, más feladatot kellene a sor elejére tenni. Az orvosi teljesítmény pluszelismerése nem fog jóra vezetni.

Darabbér vs. órabér

Egyetértek azzal, hogy a hálapénz volt a magyar egészségügy egyik rákfenéje, s hogy a megszüntetése korszakos lépés. Az orvosi fizetések jelentős emelése is helyeslendő, és csak remélni tudom, hogy az erre ugyanúgy rászolgáló nővérek, ápolók, asszisztensek bére is minél hamarabb rendeződik.

De vajon jobb lett-e ettől a betegeknek? Jobb ellátást kapnak-e és hamarabb gyógyulnak-e? Kevesebbet kell-e várniuk? Annyival biztos jobb lett nekik, hogy ha műtétre kerülnek, nem kell azon gondolkodniuk, hogy mennyit kell adni a doktornak. De nem, vagy csak hosszú várakozás után operálják meg őket.

Hogyan történhetett ez meg?

A Covid előtti békeidőkben a kórházak a lejelentett „teljesítményük” után kaptak pénzt a működésükre. Durván leegyszerűsítve: egy csípőműtét 10 forint, két csípőműtét 20 forint bevételt hozott, és így tovább.