Erdős Attila

Egy műtét, kis pénz, sok műtét, sok pénz

Működhet-e az egészségügyben a teljesítménybérezés?

  • Erdős Attila
  • 2022. március 16.

Publicisztika

Lantos Gabriella egészségügyi szakértő amellett érvel az RTL Klub reggeli műsorában, hogy a megnövekedett várólisták csökkentése érdekében be kellene vezetni az egészségügyben a teljesítményfüggő bérezést. A hálapénzes időkben – magyarázza – az orvosok érdekeltek voltak a minél több műtét elvégzésében, de a hálapénz kivezetésével és a jelentős béremeléssel ez a motiváció eltűnt. Az orvosok alapjáratba kapcsoltak, nem hajlandók megszakadni a munkában – vagyis kell a plusz­ösztönzés.

Nem először hallom ezt az érvelést az orvosok teljesítményfüggő bérezése mellett, szakmabéli és nem szakmabéli barátaim közül is sokan ezt tartanák üdvözítőnek.

Én nem – ahhoz ugyanis, hogy a betegek is jól járjanak, más feladatot kellene a sor elejére tenni. Az orvosi teljesítmény pluszelismerése nem fog jóra vezetni.

Darabbér vs. órabér

Egyetértek azzal, hogy a hálapénz volt a magyar egészségügy egyik rákfenéje, s hogy a megszüntetése korszakos lépés. Az orvosi fizetések jelentős emelése is helyeslendő, és csak remélni tudom, hogy az erre ugyanúgy rászolgáló nővérek, ápolók, asszisztensek bére is minél hamarabb rendeződik.

De vajon jobb lett-e ettől a betegeknek? Jobb ellátást kapnak-e és hamarabb gyógyulnak-e? Kevesebbet kell-e várniuk? Annyival biztos jobb lett nekik, hogy ha műtétre kerülnek, nem kell azon gondolkodniuk, hogy mennyit kell adni a doktornak. De nem, vagy csak hosszú várakozás után operálják meg őket.

Hogyan történhetett ez meg?

A Covid előtti békeidőkben a kórházak a lejelentett „teljesítményük” után kaptak pénzt a működésükre. Durván leegyszerűsítve: egy csípőműtét 10 forint, két csípőműtét 20 forint bevételt hozott, és így tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.