Erdős Attila

Egy műtét, kis pénz, sok műtét, sok pénz

Működhet-e az egészségügyben a teljesítménybérezés?

  • Erdős Attila
  • 2022. március 16.

Publicisztika

Lantos Gabriella egészségügyi szakértő amellett érvel az RTL Klub reggeli műsorában, hogy a megnövekedett várólisták csökkentése érdekében be kellene vezetni az egészségügyben a teljesítményfüggő bérezést. A hálapénzes időkben – magyarázza – az orvosok érdekeltek voltak a minél több műtét elvégzésében, de a hálapénz kivezetésével és a jelentős béremeléssel ez a motiváció eltűnt. Az orvosok alapjáratba kapcsoltak, nem hajlandók megszakadni a munkában – vagyis kell a plusz­ösztönzés.

Nem először hallom ezt az érvelést az orvosok teljesítményfüggő bérezése mellett, szakmabéli és nem szakmabéli barátaim közül is sokan ezt tartanák üdvözítőnek.

Én nem – ahhoz ugyanis, hogy a betegek is jól járjanak, más feladatot kellene a sor elejére tenni. Az orvosi teljesítmény pluszelismerése nem fog jóra vezetni.

Darabbér vs. órabér

Egyetértek azzal, hogy a hálapénz volt a magyar egészségügy egyik rákfenéje, s hogy a megszüntetése korszakos lépés. Az orvosi fizetések jelentős emelése is helyeslendő, és csak remélni tudom, hogy az erre ugyanúgy rászolgáló nővérek, ápolók, asszisztensek bére is minél hamarabb rendeződik.

De vajon jobb lett-e ettől a betegeknek? Jobb ellátást kapnak-e és hamarabb gyógyulnak-e? Kevesebbet kell-e várniuk? Annyival biztos jobb lett nekik, hogy ha műtétre kerülnek, nem kell azon gondolkodniuk, hogy mennyit kell adni a doktornak. De nem, vagy csak hosszú várakozás után operálják meg őket.

Hogyan történhetett ez meg?

A Covid előtti békeidőkben a kórházak a lejelentett „teljesítményük” után kaptak pénzt a működésükre. Durván leegyszerűsítve: egy csípőműtét 10 forint, két csípőműtét 20 forint bevételt hozott, és így tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.