Érvelése szerint egy háború gazdasági költségei olyan magasak, ehhez képest pedig a háborúban elérhető nyereség olyan kicsi, hogy egy európai háború esélye elenyésző, de ha mégis bekövetkezne, igen hamar be is fejeződne. A folytatás közismert.
Aztán eltelt száz év, és bár a történelemkönyvek tartalmát ismerjük, úgy gondoljuk, az már a múlt. A nagy európai háborúk kora lejárt. Majd jön február 24-e, és minden álomnak, hogy most minden más, hogy „this time is different”, vége.
Az emberiség ezeket a tanulságokat százéves távon szintén nem fogja levonni, hasonló hibába esnek, mint mi és elődeink. Azoknak a döntéshozóknak viszont, akik most döbbenettel tapasztalják meg a világrend szétesésével járó következményeket, muszáj az új realitásokhoz alkalmazkodni. Hogy ez az alkalmazkodás milyen változásokat hoz, még nem tudjuk, de pár szempontot talán már most számba tudunk venni.
A pénzügyi rendszer, mint fegyver
A mára ismert nemzetközi pénzügyi rendszer a II. világháborút lezáró, a nyertes Nyugat által irányított békefolyamat részeként született. Középpontjában az amerikai dollár, a nemzetközi pénzügyi szervezetek rendszere, valamint a nemzetközi fizetési forgalmat lebonyolító centralizált pénzügyi infrastruktúra állnak. Ez utóbbinak része például a most sokat emlegetett SWIFT: ez, a bankok szövetkezeti tulajdonában álló intézmény nem végez pénzátutalásokat, hanem egy olyan biztonságos, standardizált üzenetküldő platformot működtet, amely jelenleg naponta 30–35 millió nemzetközi utalás azonnali beazonosítását és könyvelését teszi lehetővé.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
