Érvelése szerint egy háború gazdasági költségei olyan magasak, ehhez képest pedig a háborúban elérhető nyereség olyan kicsi, hogy egy európai háború esélye elenyésző, de ha mégis bekövetkezne, igen hamar be is fejeződne. A folytatás közismert.
Aztán eltelt száz év, és bár a történelemkönyvek tartalmát ismerjük, úgy gondoljuk, az már a múlt. A nagy európai háborúk kora lejárt. Majd jön február 24-e, és minden álomnak, hogy most minden más, hogy „this time is different”, vége.
Az emberiség ezeket a tanulságokat százéves távon szintén nem fogja levonni, hasonló hibába esnek, mint mi és elődeink. Azoknak a döntéshozóknak viszont, akik most döbbenettel tapasztalják meg a világrend szétesésével járó következményeket, muszáj az új realitásokhoz alkalmazkodni. Hogy ez az alkalmazkodás milyen változásokat hoz, még nem tudjuk, de pár szempontot talán már most számba tudunk venni.
A pénzügyi rendszer, mint fegyver
A mára ismert nemzetközi pénzügyi rendszer a II. világháborút lezáró, a nyertes Nyugat által irányított békefolyamat részeként született. Középpontjában az amerikai dollár, a nemzetközi pénzügyi szervezetek rendszere, valamint a nemzetközi fizetési forgalmat lebonyolító centralizált pénzügyi infrastruktúra állnak. Ez utóbbinak része például a most sokat emlegetett SWIFT: ez, a bankok szövetkezeti tulajdonában álló intézmény nem végez pénzátutalásokat, hanem egy olyan biztonságos, standardizált üzenetküldő platformot működtet, amely jelenleg naponta 30–35 millió nemzetközi utalás azonnali beazonosítását és könyvelését teszi lehetővé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
