Duronelly Péter

A sugárút végén

Új világrend jön a nemzetközi pénzügyekben is

  • Duronelly Péter
  • 2022. március 16.

Publicisztika

Az 1910-ben az Egyesült Királyságban megjelent The Great Illusion című könyvében a brit munkáspárti parlamenti képviselő és újságíró, későbbi Nobel-békedíjas Norman Angell azt a feltevését járta körbe, hogy a 20. század elejére kialakult gazdasági kapocs a világ vezető hatalmai és az egész világgazdaság között ellenérdekeltté teszik az országokat a háborúzásban.

Érvelése szerint egy háború gazdasági költségei olyan magasak, ehhez képest pedig a háborúban elérhető nyereség olyan kicsi, hogy egy európai háború esélye elenyésző, de ha mégis bekövetkezne, igen hamar be is fejeződne. A folytatás közismert.

Aztán eltelt száz év, és bár a történelemkönyvek tartalmát ismerjük, úgy gondoljuk, az már a múlt. A nagy európai háborúk kora lejárt. Majd jön február 24-e, és minden álomnak, hogy most minden más, hogy „this time is different”, vége.

Az emberiség ezeket a tanulságokat száz­éves távon szintén nem fogja levonni, hasonló hibába esnek, mint mi és elődeink. Azoknak a döntéshozóknak viszont, akik most döbbenettel tapasztalják meg a világrend szétesésével járó következményeket, muszáj az új realitásokhoz alkalmazkodni. Hogy ez az alkalmazkodás milyen változásokat hoz, még nem tudjuk, de pár szempontot talán már most számba tudunk venni.

A pénzügyi rendszer, mint fegyver

A mára ismert nemzetközi pénzügyi rendszer a II. világháborút lezáró, a nyertes Nyugat által irányított békefolyamat részeként született. Középpontjában az amerikai dollár, a nemzetközi pénzügyi szervezetek rendszere, valamint a nemzetközi fizetési forgalmat lebonyolító centralizált pénzügyi infrastruktúra állnak. Ez utóbbinak része például a most sokat emlegetett SWIFT: ez, a bankok szövetkezeti tulajdonában álló intézmény nem végez pénz­átutalásokat, hanem egy olyan biztonságos, standardizált üzenetküldő platformot működtet, amely jelenleg naponta 30–35 millió nemzetközi utalás azonnali beazonosítását és könyvelését teszi lehetővé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.