Egy emberi jogi szervezet vezetőjeként súlyos morális dilemma számomra, hogy mivel foglalkozzunk ilyenkor. Ma az ukrajnai konfliktus a világ legnagyobb biztonsági és emberi jogi kihívása, amit azonnal meg kell oldani. Lehet-e egyáltalán bármi másra figyelni most?
Nos, lehet és kell is.
Egy rövid séta során a napokban Budapesten több mint 20 óriásplakátot számoltam össze, amit a kormányzati homofób és transzfób kampány részeként helyezett ki a propagandagépezet. Nagyot fordult a világ, amióta bejelentették a népszavazást – de az április 3-ra meghirdetetett eseményt megtartja a magyar kormány. Az a kormány, amelynek a tőlünk 200 kilométerre dúló háború idején sincs jobb dolga annál, mint hogy a szexuális és nemi kisebbségek ellen kampányoljon.
Hasonlóan viselkedtek a koronavírus-járvány első hullámában is, amikor az oltásnak még híre sem volt, és sorra szedte az áldozatait a járvány. A kormány azt választotta akkor, hogy transz rokonainktól, barátainktól, kollégáinktól elvegye legalapvetőbb jogukat a nemük és a nevük jogi elismeréséhez. Majd 2020 telén, amikor naponta közel 200 ember hunyt el a járványban, ugyanez a kormány úgy döntött, hogy több ezer gyereket foszt meg attól, hogy családban élhessen – és korlátozta az örökbefogadást. Amikor pedig a másfél éve húzódó lezárások gazdasági következményeivel, a munkanélküliséggel, az inflációval kellett volna megküzdeni, úgy döntött, hogy összemossa két ember szerelmét az egyik legsúlyosabb bűncselekménnyel, hogy megfosztja a fiatalokat attól, hogy az életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő információt szerezzenek az őket körülvevő világról, és hogy kiradírozza a nyilvánosságból az LMBTQI-embereket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
