n Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, Kovács László MSZP-elnök (ma még) egyik lehetséges utóda vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményezett maga ellen, miután lakásvásárlási ügye napok óta lázban tartja az országot. A szocialista politikus nem gyorsan jutott el idáig: nemrég még azzal hajtotta el az érdeklődő újságírókat, hogy a) az ingatlanvásárlás rejtelmeiről kérdezzék meg Magyar Bálintot, b) neki meg a rokonainak is vannak személyiségi jogai, amit illene tiszteletben tartani, c) nem nyilatkozik. A legjobb mégis az volt, amiről a Népszabadság tudósított, hogy ti. nagyon bánja, hogy belevágott, de mit tegyen, most már nem csinálja vissza az üzletet. Belátja, ház helyett inkább virslit kellett volna venni, hozzá barna kenyeret meg tormát, de már késő.
Megint egy vezető szocialista államférfi került szívóágra, menetrendszerűen. Noha a tapasztalatok szerint a házügyek (Horné, Torgyáné, Orbáné, Stumpfé, Várhegyié, Magyar Bálinté) a közélet gyors lefolyású botrányai közé tartoznak, Juhász ezt a pöttyöt már nemigen mossa le magáról. És nem az ingatlanvásárlás ténye miatt, hanem a helye (a szimbolikus budai hegyvidék), az ideje (aktív miniszter) meg a rutinszerű magyarázat miatt. Hogy baráti kölcsön meg családi összefogás: Horntól Torgyánig mindenki erre hivatkozott. (Stumpf István a jól megfizetett kutatói munkával kifejezetten üde színfolt volt e műfajban.) Ebben az országban az utóbbi években sokan fogtak bele ingatlanvásárlásba; jobbára átlagosan jómódú delikvensek, olyanok, mint amilyenek - bevallott vagyoni helyzetük alapján - az említett politikusok is lehettek (a házvásárlásig). Ennélfogva 20-30-50 millió forint családi vagy baráti alapon való "összeszedésének" a lehetőségéről sok választójogú magyar állampolgárnak van pontos fogalma. Előre szólunk: a következő, csinos ingatlant (amelynek értéke meghaladja az illető addig ismert vagyoni helyzetét) vásárló politikus találjon ki más hazugságot, és ne ezzel a snassz privátkölcsön-dumával akarja kiszúrni polgártársai szemét.
Juhász gyarapodása a szocialista párttársakat is felvillanyozta. Azonnal lecsaptak a kínálkozó alkalomra, és demonstrálták a párt megújításáért vívott állhatatos harcukat. Szili Katalin legott felosztotta a pártot három egyenlő részre, mi csak most a zsákmányszerzőkre emlékszünk, ez hangzik a legklasszabbul. Jánosi György megint a "baloldali értékek mentén" akart politizálni és Kovács László is mondott valamit, aminek biztos a morálhoz vagy valami hentesáruhoz van köze. Jó hír viszont, hogy Kovács harminc év után végre kilépett Horn Gyula árnyékából. Pedig Horn nem csinált mást, csak - reflexből, nyilván - meghatalmazta egykori beosztottját, hogy képviselje őt valami nemzetközi izén egy érdekes országban. Aztán tessék: másnap a neccen azt kell olvasnia, hogy már nem ő, hanem a Kovács a Szocialista Interncionálé alelnöke.
Kedves olvasóink, nagyjából ez volt a hét. Magyarország legnagyobb pártjának egy hete. Csoda, hogy így kormányoznak?
