László Géza

Elfogytak az ötletek

Orbán elképzelései a magyar gazdaság jövőjéről

Publicisztika

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

A fő attrakció természetesen a miniszterelnök előadása, ami természetes is – amikor kézi vezérléssel irányítják a gazdaságot, nem mindegy, hogyan értekezik róla az, aki diktál. És nemcsak az fontos, amit mond, hanem az is, ahogy mondja. 2019-ben például, amikor előtte még Matolcsy adott elő, Orbán először határozottan kiállt a jegybank függetlensége mellett – majd hosszan ecsetelte a jegybank és a kormány együttműködésének szükségességét, ami az első állításnak épp az ellentéte. A két gazdaságpolitikai főszereplő kapcsolatát az állam és az egyház viszonyához hasonlította, amivel nem biztos, hogy a helyes irányt jelölte ki, de a Magyar Nemzeti Bank illedelmesen figyelő elnöke – akkor még – jól értette a becsomagolt üzenetet.

Kesztyű nélkül

A csomagolásból 2025 tavaszára viszont szinte semmi sem maradt. A kormányfő sorra osztotta ki a gazdaságpolitika kulcsszereplőit. Az új jegybankelnökkel kezdte. „Azt a kifejezést, hogy türelmes jegybanki politika, még nem hallottam. Azon gondolkodom, hogy ez mit is jelent a hitelezés szempontjából, de ezt valószínűleg nem most fogjuk megfejteni” – utalt vissza Varga előtte elhangzott szavaira. Fordítom: „Mihály, te is tudod, egy év múlva választások lesznek, a hitelezésről kell itt beszélni, nem ilyen érthetetlen dolgokról.” Varga Mihály konklúziója egyébként nem volt meglepő: a helyzet nehéz, a gazdasági pályánk determinált, még a leminősítés is befigyel, azaz indokolt az óvatosság. Az pedig a miniszter­elnök figyelmét nyilván elkerülte, hogy a „türelmes jegybanki politika” szükségességéről pár héttel korában, a washingtoni tűzijáték kellős közepén nem más, mint az amerikai jegybank elnöke beszélt az újságíróknak.

De nem csak Varga kapott fejmosást: a bürokratáktól a kamarán át egészen a vállalkozókig sokan mások is. És nem csupán verbálisan jött a kritika: az a gúnyos félmosoly, amelyik hadseregünk képességeinek felemlegetése kapcsán futott át Orbán arcán, nehezen felejthető. Dicséret egyedül talán Nagy Mártonnak és az általa sulykolt „fejlesztő államnak” jutott, de Orbán ezt követő, improvizatív eszmefuttatása inkább azt sugallta, hogy gazdaságpolitikáról hosszabban utoljára elég rég beszélgethettek egymással.

Ennyire fókuszálatlan és bizonytalan Orbán-beszédet rég hallottam. A közröhej tárgyává lett új szlogent, az „áttörés évét” egy analó­giaként értelmezhetetlen futballanekdotával próbálta meg életben tartani. Hosszasan értekezett viszont az Európai Unióról. Amelyről az elmúlt tizenöt évben nagyjából két történetet hallottunk a miniszterelnöktől: az egyik a bürokrácia kritikájáról, a ránk erőltetett normákról szólt, a másik arról, hogy a gazdaságban végre lehullottak a korlátok, a piac kitágult, és az EU lehetőség, amivel érdemes élni. A tízes évek végén az utóbbi elemet diadalittas értékelés egészítette ki arról, ahogy mi most éppen elhúzunk Európa mellett. A 2022-es év­indító beszédében viszont már keményen bírálta a támogatások és a jogállami hiányosságok összekapcsolását, azóta pedig sok más bajt is igyekezett Brüsszel nyakába varrni, a technológiai lemaradásunktól a gazdasági visszaesésen át a hazai inflációig.

Az idei beszédben viszont meglepően óvatos, szinte megértő volt. „Olyasmit kell csinálni az Európai Uniónak, ami ellentétes azzal a logikával, ami szerint eddig működött” – mondta. Az unió elemzése a német politika hátterén bomlott ki: Brüsszelben mindig a német politikai struktúra lenyomatát látjuk, véli Orbán, aki várakozó állásponton van. Ad egy pofont, aztán mintha elnézést kérne, visszakozik. Magabiztosságát azzal igyekszik alátámasztani, hogy leszögezi: minden uniós támogatást be fogunk söpörni. „Jönnek az európai uniós agrárpénzek is” – csakhogy ez egy percig nem volt kérdés –, vajon minek hozza szóba? A kohéziós pénzek kapcsán így erősít: „Megvannak azok a pontok, amelyeknél majd meg kell küzdenünk egy-egy újabb tranch-nak vagy egy újabb összegnek a lehívásáért, de ezeket a pontokat ismerjük, és a tárgyalási pozícióink ki vannak alakítva” – és felnevet. Fordítom: ilyenkor mindig megzsaroljuk őket. De ez inkább magyarázkodásnak hangzik, mint valódi érvnek, különösen annak a fényében, hogy mindenki tudja: a támogatások egy jelentős része az elmúlt hónapokban visszavonhatatlanul elveszett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.