László Géza

Elfogytak az ötletek

Orbán elképzelései a magyar gazdaság jövőjéről

Publicisztika

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

A fő attrakció természetesen a miniszterelnök előadása, ami természetes is – amikor kézi vezérléssel irányítják a gazdaságot, nem mindegy, hogyan értekezik róla az, aki diktál. És nemcsak az fontos, amit mond, hanem az is, ahogy mondja. 2019-ben például, amikor előtte még Matolcsy adott elő, Orbán először határozottan kiállt a jegybank függetlensége mellett – majd hosszan ecsetelte a jegybank és a kormány együttműködésének szükségességét, ami az első állításnak épp az ellentéte. A két gazdaságpolitikai főszereplő kapcsolatát az állam és az egyház viszonyához hasonlította, amivel nem biztos, hogy a helyes irányt jelölte ki, de a Magyar Nemzeti Bank illedelmesen figyelő elnöke – akkor még – jól értette a becsomagolt üzenetet.

Kesztyű nélkül

A csomagolásból 2025 tavaszára viszont szinte semmi sem maradt. A kormányfő sorra osztotta ki a gazdaságpolitika kulcsszereplőit. Az új jegybankelnökkel kezdte. „Azt a kifejezést, hogy türelmes jegybanki politika, még nem hallottam. Azon gondolkodom, hogy ez mit is jelent a hitelezés szempontjából, de ezt valószínűleg nem most fogjuk megfejteni” – utalt vissza Varga előtte elhangzott szavaira. Fordítom: „Mihály, te is tudod, egy év múlva választások lesznek, a hitelezésről kell itt beszélni, nem ilyen érthetetlen dolgokról.” Varga Mihály konklúziója egyébként nem volt meglepő: a helyzet nehéz, a gazdasági pályánk determinált, még a leminősítés is befigyel, azaz indokolt az óvatosság. Az pedig a miniszter­elnök figyelmét nyilván elkerülte, hogy a „türelmes jegybanki politika” szükségességéről pár héttel korában, a washingtoni tűzijáték kellős közepén nem más, mint az amerikai jegybank elnöke beszélt az újságíróknak.

De nem csak Varga kapott fejmosást: a bürokratáktól a kamarán át egészen a vállalkozókig sokan mások is. És nem csupán verbálisan jött a kritika: az a gúnyos félmosoly, amelyik hadseregünk képességeinek felemlegetése kapcsán futott át Orbán arcán, nehezen felejthető. Dicséret egyedül talán Nagy Mártonnak és az általa sulykolt „fejlesztő államnak” jutott, de Orbán ezt követő, improvizatív eszmefuttatása inkább azt sugallta, hogy gazdaságpolitikáról hosszabban utoljára elég rég beszélgethettek egymással.

Ennyire fókuszálatlan és bizonytalan Orbán-beszédet rég hallottam. A közröhej tárgyává lett új szlogent, az „áttörés évét” egy analó­giaként értelmezhetetlen futballanekdotával próbálta meg életben tartani. Hosszasan értekezett viszont az Európai Unióról. Amelyről az elmúlt tizenöt évben nagyjából két történetet hallottunk a miniszterelnöktől: az egyik a bürokrácia kritikájáról, a ránk erőltetett normákról szólt, a másik arról, hogy a gazdaságban végre lehullottak a korlátok, a piac kitágult, és az EU lehetőség, amivel érdemes élni. A tízes évek végén az utóbbi elemet diadalittas értékelés egészítette ki arról, ahogy mi most éppen elhúzunk Európa mellett. A 2022-es év­indító beszédében viszont már keményen bírálta a támogatások és a jogállami hiányosságok összekapcsolását, azóta pedig sok más bajt is igyekezett Brüsszel nyakába varrni, a technológiai lemaradásunktól a gazdasági visszaesésen át a hazai inflációig.

Az idei beszédben viszont meglepően óvatos, szinte megértő volt. „Olyasmit kell csinálni az Európai Uniónak, ami ellentétes azzal a logikával, ami szerint eddig működött” – mondta. Az unió elemzése a német politika hátterén bomlott ki: Brüsszelben mindig a német politikai struktúra lenyomatát látjuk, véli Orbán, aki várakozó állásponton van. Ad egy pofont, aztán mintha elnézést kérne, visszakozik. Magabiztosságát azzal igyekszik alátámasztani, hogy leszögezi: minden uniós támogatást be fogunk söpörni. „Jönnek az európai uniós agrárpénzek is” – csakhogy ez egy percig nem volt kérdés –, vajon minek hozza szóba? A kohéziós pénzek kapcsán így erősít: „Megvannak azok a pontok, amelyeknél majd meg kell küzdenünk egy-egy újabb tranch-nak vagy egy újabb összegnek a lehívásáért, de ezeket a pontokat ismerjük, és a tárgyalási pozícióink ki vannak alakítva” – és felnevet. Fordítom: ilyenkor mindig megzsaroljuk őket. De ez inkább magyarázkodásnak hangzik, mint valódi érvnek, különösen annak a fényében, hogy mindenki tudja: a támogatások egy jelentős része az elmúlt hónapokban visszavonhatatlanul elveszett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.