Kettesével rakják ki a kormány óriásplakátjait

Publicisztika

Ha nem lenne világos egyből, kiket kellene gyűlölni. Publicisztika.

„Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?” – ez Karinthy Frigyes egyik Ady Endre-paródiájának utolsó szakasza (Így írtok ti), a vers címe: Törpe-fejűek.

A két egyforma óriásplakátot Szeged határában fényképeztem le, a 47-es főút mentén, a Shell benzinkútnál. Ez a kép tárul azok elé, akik elhagyják Szegedet Hódmezővásárhelyre menet. Azok számára, akik Vásárhelyről jönnek Szegedre, szintén elhelyeztek két ilyen hirdetést a főút túloldalán.

Az Ukrajna uniós csatlakozásának ügyéről szóló kormányhirdetést elkerülni nem lehet. A reklámváltozat elindul YouTube-videók előtt, látható az állami sportcsatornán a két félidő közötti reklámblokkban.

Arra biztat, hogy szavazzak Ukrajna uniós csatlakozásáról, és lehetőleg ellene. Mert az, ahogyan azt most előkészítik, rossz nekünk, „többek közt mezőgazdasági és gazdasági szempontból is” – érvel az a kormány, amely három évvel ezelőtt még saját honlapján írta, hogy a többi visegrádi országgal együtt támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Azóta Oroszország megtámadta Ukrajnát, amely nem adta meg magát, a hadsereg és a lakosság védi a hazát. A magyar kormány politikusai erre azt mondják, Ukrajna nem akar békét, ezért is tessék rá haragudni, azért főleg, mert csatlakozni szeretne az Unióhoz.

És tessék egy időre elfelejteni a kárpátaljai magyarokat, azt, hogy nekik mi lenne jó.

 
Két óriásplakát Szeged határában
Fotó: A szerző felvétele
 

A világ nem olyan egyszerű – állítja a magyar kormány –, hogy az a tettes és az az áldozat, aki elsőre annak tűnik, mint pl. a Bibliában, hanem sokkal bonyolultabb. Elmagyarázza tehát néhány százmillió, esetleg egy-két milliárd forintból árnyaltan:

itt van három arc, ezeket az embereket tessék köpködni.

Közülük az egyik annak a pártcsaládnak az elnöke, ahová a magyar kormány vezető pártja is tartozott nemrég, de ez is bonyolult.

Ez a kampány tartalmában, formájában, a kivitelezés módjában is emberhez méltatlan, és ebben a minőségében ismerős, láttunk már ilyet néhányszor, egy évvel ezelőtt is:

Más, kereskedelmi célú óriásplakátokat nem szoktak kettesével rakni, a tévében sem látjuk kétszer egymás után ugyanazokat a reklámokat, az nevetséges lenne. Nem hiszem, hogy akinek ez a mostani plakát a kedvére való – vagy aki még nem biztos abban, szeretne-e bot lenni a küllők között – arra különösebb hatással lenne, hogy kettő vagy még több példányban látja ugyanazt.

Arra hat ez az agresszív fokozás, aki nem ért vele egyet, például rám. Nyomaszt. 

Lehet, ezzel pont tisztában vannak a kormány politikai marketingesei, ezért intézik így. De az is lehet, hogy az ember, akinek az lenne a dolga, hogy a közpénzből megkomponált gyűlölet valahogy mégis hatékonyan, gazdaságosan és észszerűen sokszorozódjon, nem törődik ilyen apróságokkal, csak int: rakjátok ki, jusson mindenhova belőle, oszt jónapot.

Kiszámított gonoszság és manipuláció, vagy törpefejű amatőrizmus, ki tudja. De hát ez a dilemma sem új, hanem az utóbbi tizenöt év alapélménye.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.