Kettesével rakják ki a kormány óriásplakátjait

Publicisztika

Ha nem lenne világos egyből, kiket kellene gyűlölni. Publicisztika.

„Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?” – ez Karinthy Frigyes egyik Ady Endre-paródiájának utolsó szakasza (Így írtok ti), a vers címe: Törpe-fejűek.

A két egyforma óriásplakátot Szeged határában fényképeztem le, a 47-es főút mentén, a Shell benzinkútnál. Ez a kép tárul azok elé, akik elhagyják Szegedet Hódmezővásárhelyre menet. Azok számára, akik Vásárhelyről jönnek Szegedre, szintén elhelyeztek két ilyen hirdetést a főút túloldalán.

Az Ukrajna uniós csatlakozásának ügyéről szóló kormányhirdetést elkerülni nem lehet. A reklámváltozat elindul YouTube-videók előtt, látható az állami sportcsatornán a két félidő közötti reklámblokkban.

Arra biztat, hogy szavazzak Ukrajna uniós csatlakozásáról, és lehetőleg ellene. Mert az, ahogyan azt most előkészítik, rossz nekünk, „többek közt mezőgazdasági és gazdasági szempontból is” – érvel az a kormány, amely három évvel ezelőtt még saját honlapján írta, hogy a többi visegrádi országgal együtt támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Azóta Oroszország megtámadta Ukrajnát, amely nem adta meg magát, a hadsereg és a lakosság védi a hazát. A magyar kormány politikusai erre azt mondják, Ukrajna nem akar békét, ezért is tessék rá haragudni, azért főleg, mert csatlakozni szeretne az Unióhoz.

És tessék egy időre elfelejteni a kárpátaljai magyarokat, azt, hogy nekik mi lenne jó.

 
Két óriásplakát Szeged határában
Fotó: A szerző felvétele
 

A világ nem olyan egyszerű – állítja a magyar kormány –, hogy az a tettes és az az áldozat, aki elsőre annak tűnik, mint pl. a Bibliában, hanem sokkal bonyolultabb. Elmagyarázza tehát néhány százmillió, esetleg egy-két milliárd forintból árnyaltan:

itt van három arc, ezeket az embereket tessék köpködni.

Közülük az egyik annak a pártcsaládnak az elnöke, ahová a magyar kormány vezető pártja is tartozott nemrég, de ez is bonyolult.

Ez a kampány tartalmában, formájában, a kivitelezés módjában is emberhez méltatlan, és ebben a minőségében ismerős, láttunk már ilyet néhányszor, egy évvel ezelőtt is:

Más, kereskedelmi célú óriásplakátokat nem szoktak kettesével rakni, a tévében sem látjuk kétszer egymás után ugyanazokat a reklámokat, az nevetséges lenne. Nem hiszem, hogy akinek ez a mostani plakát a kedvére való – vagy aki még nem biztos abban, szeretne-e bot lenni a küllők között – arra különösebb hatással lenne, hogy kettő vagy még több példányban látja ugyanazt.

Arra hat ez az agresszív fokozás, aki nem ért vele egyet, például rám. Nyomaszt. 

Lehet, ezzel pont tisztában vannak a kormány politikai marketingesei, ezért intézik így. De az is lehet, hogy az ember, akinek az lenne a dolga, hogy a közpénzből megkomponált gyűlölet valahogy mégis hatékonyan, gazdaságosan és észszerűen sokszorozódjon, nem törődik ilyen apróságokkal, csak int: rakjátok ki, jusson mindenhova belőle, oszt jónapot.

Kiszámított gonoszság és manipuláció, vagy törpefejű amatőrizmus, ki tudja. De hát ez a dilemma sem új, hanem az utóbbi tizenöt év alapélménye.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.