Elõkészületi meccsek

Az MLSZ elnökének hulltáért nem fogunk egyetlen könnycseppet sem elmorzsolni, az fix. Kovács Attila sirámai, miszerint ki õt felfüggesztés útján cseszegeti, az a demokráciát alázza; hogy õt megválasztották, és most egy legitim szervezet legitim elnökét mozdítja el a kormány, szerkesztõségünkben süket fülekre találnak. Kovács Attilát megválasztották, no persze. Ahogy Stadinger elvtársat annak idején, meg Losonczi Pált. Amúgy meg arra azért rákérdeznénk, hogy Kovács vajon Tocqueville-tõl vagy valamelyik görög szerzõtõl merítette-e azt a módszert, miszerint a megfelelõ képviselet biztosításának legjobb eszköze a szavazók között kiosztott nagyszámú ingyen labda és potya esõköpeny.

A Magyar Labdarúgó Szövetség a magyar labdarúgás átalakulásának, vagyis privatizálásának, vagyis felélesztésének egyik kerékkötõje. Azok többsége, akiket képvisel, amatõr kis csapatok, akiknek a tökükben sincs, hogy mi történik a profikkal, hogy lesz-e valaha üzlet a fociból. Viszont a magyar futballvilág kretenizmusának köszönhetõen - mely kretenizmus még a rendszerváltás elõttrõl maradt ránk - ez utóbbiról is õk döntenek. Hiszen az MLSZ-ben õk a többség. Az eredmények közismertek. A kormány ama gondolata, miszerint az MLSZ-t be kell szántani, és helyette a bajnokság szervezését egy erre szakosodott külföldi cégre kell bízni, helyes. A gond nem is evvel van.

Hanem avval, hogy esetleg nem fog sikerülni. Kovács például, bár oldalát dárda verte át, nem esett el, vígan iszkol, közben sebeit mutogatja. Ide lõttek a gazok! Mivel a kormány az MLSZ-rõl készült, a visszaélésekrõl, adócsalásról, vesztegetésekrõl, hûtlen kezelésrõl szóló jelentés kézhezvétele után lapzártánkig elmulasztotta õt feljelenteni, hogy aztán az esetleges elmarasztaló bírósági ítélet penderítse ki õt az elnöki székbõl, Kovács jelenti fel majd a kormányt. Valamint Kovács eltávolítása, illetve felfüggesztése nem old meg semmit, Kovács helyett majd jön valaki más (vagy nem), a szervezet pedig marad, és önszántából aligha módosítja saját mûködésének szabályait. Kovács rapid kicsinálását ráadásul a szokásos finomságával intézte a kormány: állítólagos PR-zsenijei elmulasztották közölni azt, hogy mivel most lehetnek megfontolásra érdemes érvei, és nem feltétlenül valamelyik cimbi pozícióba juttatása az elsõdleges cél, nem muszáj reflexbõl hülye színjátékokkal meg hazugságokkal kábítani a polgárokat. (Hogy tudniillik Deutsch azért nem szólt Blatternak, a FIFA elnökének szerdán, mert csütörtökön tízórai után kapta meg az ominózus jelentést, akkor viszont nagyon, és már ebéd elõtt megértette, hogy Kovácsnak mennie kell.)

Arról nem is beszélve, hogy Kováccsal csak a selejtezõt vívja a sportminiszter. Addig ugyanis, amíg akár egyetlen közvetlen állami és politikai támogatásban részesülõ csapat marad az NB I-ben, Magyarországon soha nem lesz igazi futball. Már-pedig most legalább kettõ ilyen mozog a pályán: az FTC és a Kispest. Két jó nevû szakember irányítja felkészülésüket, Kormánytöbbség József és Koalíciós János.

A szurkolók fordulatos tavaszi idényben reménykedhetnek.