Ítéletidő

  • 1999. február 11.

Publicisztika

Afelõl keveseknek van kétségük, hogy a Tocsik-féle 804 millió egy részének a végállomása két párt, az MSZP és az SZDSZ kasszája lett volna. Ennek csöndes beismeréseként röviddel az ügy kipattanása után többen megváltak tisztségüktõl, Suchman Tamás a miniszterségnek intett pát, Petõ Iván a pártelnökségnek, Szokai a vezérigazgatásnak. A politikai konzekvenciákat levonták azok, akik felelõsnek érezték magukat (vagy párttársaik éreztették velük e felelõsség súlyát), annak ellenére, hogy a szó jogi értelmében a bûnösségük vagy ártatlanságuk kérdése nem volt tisztázott. Hiszen a politikában a büntetõjogin kívül másfajta számonkérhetõség is létezik. És nem volt helytelen az sem, hogy a Tocsik-ügy ügyészségi vizsgálattal és bírósági tárgyalással folytatódott, aminek egyik feladata épp az lehetett volna, hogy e kétfajta felelõsség - a büntetõjogi és a politikai - közötti határvonalat nyilvánvalóvá tegye.

Ítéletidõ

Ám félõ, nem ez történt. A vádirat az ügyben szereplõ egyes vádlottak és a vándorútra kelt összegek mozgását szelektíve vizsgálta (és nem foglalkozott például avval, hogy Tocsik Mártát ki és miért ajánlotta az ÁPV Rt. figyelmébe), más vádlottak esetében viszont közvetett bizonyítékokra épített, olyanokra, amelyekbõl nem derülhet ki egyértelmûen a vádlottak bûnössége (mint Budai György esetében a lefestett naptár és a telefonszámok jegyzéke). Az ítélet egyes vádlottak esetében hamis állításokat vett tekintetbe (Budai soha nem volt az SZDSZ "fõpénztárnoka"), büntetõjogi szempontból értelmezhetetlen vagy irreleváns szempontokat mérlegelt, és elfogadta a gyöngécske bizonyítékokat - más vádlottakat viszont nem hogy felmentett, de a mennybe menesztette õket. Tocsik, Szokai, Liszkai meg az ÁPV Rt.-s igazgatók nemcsak nem síboltak, de megfogták a pénzt. A közvagyont.

Legyen a rájuk vonatkozó döntés a bírói függetlenség bizonyítéka, vagy legalábbis annak a beismerése, hogy a politika romlottságával - az önkormányzatok kiszolgáltatottságát kihasználók gátlástalanságával - ez esetben a büntetõjog nem tudott mit kezdeni.

Ám Boldvaival és Budaival szemben mégiscsak, a bizonyítékok szegényessége dacára is tudott. A két (ellenzéki) "pártpénztárnok" ülni fog. Úgy, ahogy azt megkívánják a perrel szembeni társadalmi elvárások. Koncepciók.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.