Ítéletidő

publikálva
1999/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Afelõl keveseknek van kétségük, hogy a Tocsik-féle 804 millió egy részének a végállomása két párt, az MSZP és az SZDSZ kasszája lett volna. Ennek csöndes beismeréseként röviddel az ügy kipattanása után többen megváltak tisztségüktõl, Suchman Tamás a miniszterségnek intett pát, Petõ Iván a pártelnökségnek, Szokai a vezérigazgatásnak. A politikai konzekvenciákat levonták azok, akik felelõsnek érezték magukat (vagy párttársaik éreztették velük e felelõsség súlyát), annak ellenére, hogy a szó jogi értelmében a bûnösségük vagy ártatlanságuk kérdése nem volt tisztázott. Hiszen a politikában a büntetõjogin kívül másfajta számonkérhetõség is létezik. És nem volt helytelen az sem, hogy a Tocsik-ügy ügyészségi vizsgálattal és bírósági tárgyalással folytatódott, aminek egyik feladata épp az lehetett volna, hogy e kétfajta felelõsség - a büntetõjogi és a politikai - közötti határvonalat nyilvánvalóvá tegye.

Ítéletidõ

Ám félõ, nem ez történt. A vádirat az ügyben szereplõ egyes vádlottak és a vándorútra kelt összegek mozgását szelektíve vizsgálta (és nem foglalkozott például avval, hogy Tocsik Mártát ki és miért ajánlotta az ÁPV Rt. figyelmébe), más vádlottak esetében viszont közvetett bizonyítékokra épített, olyanokra, amelyekbõl nem derülhet ki egyértelmûen a vádlottak bûnössége (mint Budai György esetében a lefestett naptár és a telefonszámok jegyzéke). Az ítélet egyes vádlottak esetében hamis állításokat vett tekintetbe (Budai soha nem volt az SZDSZ "fõpénztárnoka"), büntetõjogi szempontból értelmezhetetlen vagy irreleváns szempontokat mérlegelt, és elfogadta a gyöngécske bizonyítékokat - más vádlottakat viszont nem hogy felmentett, de a mennybe menesztette õket. Tocsik, Szokai, Liszkai meg az ÁPV Rt.-s igazgatók nemcsak nem síboltak, de megfogták a pénzt. A közvagyont.

Legyen a rájuk vonatkozó döntés a bírói függetlenség bizonyítéka, vagy legalábbis annak a beismerése, hogy a politika romlottságával - az önkormányzatok kiszolgáltatottságát kihasználók gátlástalanságával - ez esetben a büntetõjog nem tudott mit kezdeni.

Ám Boldvaival és Budaival szemben mégiscsak, a bizonyítékok szegényessége dacára is tudott. A két (ellenzéki) "pártpénztárnok" ülni fog. Úgy, ahogy azt megkívánják a perrel szembeni társadalmi elvárások. Koncepciók.

publikálva
1999/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk