Ítéletidõ
Ám félõ, nem ez történt. A vádirat az ügyben szereplõ egyes vádlottak és a vándorútra kelt összegek mozgását szelektíve vizsgálta (és nem foglalkozott például avval, hogy Tocsik Mártát ki és miért ajánlotta az ÁPV Rt. figyelmébe), más vádlottak esetében viszont közvetett bizonyítékokra épített, olyanokra, amelyekbõl nem derülhet ki egyértelmûen a vádlottak bûnössége (mint Budai György esetében a lefestett naptár és a telefonszámok jegyzéke). Az ítélet egyes vádlottak esetében hamis állításokat vett tekintetbe (Budai soha nem volt az SZDSZ "fõpénztárnoka"), büntetõjogi szempontból értelmezhetetlen vagy irreleváns szempontokat mérlegelt, és elfogadta a gyöngécske bizonyítékokat - más vádlottakat viszont nem hogy felmentett, de a mennybe menesztette õket. Tocsik, Szokai, Liszkai meg az ÁPV Rt.-s igazgatók nemcsak nem síboltak, de megfogták a pénzt. A közvagyont.
Legyen a rájuk vonatkozó döntés a bírói függetlenség bizonyítéka, vagy legalábbis annak a beismerése, hogy a politika romlottságával - az önkormányzatok kiszolgáltatottságát kihasználók gátlástalanságával - ez esetben a büntetõjog nem tudott mit kezdeni.
Ám Boldvaival és Budaival szemben mégiscsak, a bizonyítékok szegényessége dacára is tudott. A két (ellenzéki) "pártpénztárnok" ülni fog. Úgy, ahogy azt megkívánják a perrel szembeni társadalmi elvárások. Koncepciók.