Farkas Lilla

Ha én cigány lennék

  • Farkas Lilla
  • 2013. június 17.

Publicisztika

Ha én cigány lennék, semmi mást nem szeretnék, mint hogy ne kezeljenek cigányként. Kezeljenek úgy, mintha én is "magyar" lennék. Ennél csak egy dolgot szeretnék jobban: kezeljék a gyerekemet is úgy, mintha "magyar" lenne.

Én is tudom, hogy ez nehéz, hisz még én sem tudom biztosan, vajon mit jelent itt a magyar és a cigány. De nem a szokásos kulturális, kisebbségi handabanda ez. Én úgysem beszélek cigányul - tudtommal kevesen beszélnek, és az iskolában sem tanítják. A cigány kultúrát őrizgessem? De miért, ha Caramelen, Bódi Gusztin, Dögös Robin kívül mást is hallgatnék: dzsesszt és soult vagy Omegát meg Republicot. És szilveszterkor a himnuszt éneklem, március 15-én kitűzhetem a kokárdát, a gyerek szavalhatja a Nemzeti dalt.

*

false

 

Fotó: Németh Dániel

Ha én a cigányoknak abba a 25 százalékába tartoznék, amelyik nem él sokkal rosszabbul, mint a magyar átlag, könnyebb lenne az életem. Könnyebb lenne, mert sokan nem látnák bennem a cigányt. Vagy azt mondanák, hogy "bár cigány, rendesen dolgozik, és járatja a gyerekét az iskolába". Esetleg azt is mondanák, hogy "nálunk is ott van az a kisfiú, hát arról meg nem mondanád, hogy cigány". De ha meg nem mondanák róla, hogy cigány, akkor ez miért téma?

Azt, aki ezeket a mondatokat mondja, csak a bőröm színe érdekli. A génjeim. Meg az, hogy a bőröm színe és a genetika miatt szegény vagyok-e vagy sem, bűnöző vagyok-e vagy sem, más vagyok-e, mint ő vagy sem. Mintha a bőröm színének vagy a géneknek ehhez a dologhoz bármi közük lenne. Vagy mintha ő lenne az etalon. Mintha minden "magyar" ugyanolyan lenne, minden cigány meg "más". Mintha minden nem cigány rendesen járatná a gyerekét iskolába, a cigányok pedig nem. Így, csoportként, kizárólag többes számban. Akit ilyenkor a bőröm színe érdekel, az rasszista. A raszszista az, aki mindig rosszkor látja a másik bőrének a színét. És mindegy, hogy nem akar rosszat, hogy nem masírozik a Magyar Gárdával vagy a Véderővel. Egy olyan társadalom tagja, ahol nem tudnak a cigányokról úgy beszélni, mintha azok átlagos magyar állampolgárok lennének. Emberek, nem otromba állatok!

Akkor sem lenne tehát rózsás a helyzetem, ha a cigányok tehetősebb 25 százalékába tartoznék. Ám a baj igazán csak ott kezdődne, ha a cigányoknak abba a háromnegyedébe tartoznék, amelyik rosszabbul él, mint a magyar átlag - vagy ezen belül abba az egyre növekvő csoportba, amelyik olyan rosszul él, hogy hozzá hasonló nem cigányt még nagyítóval sem találni. Ha tehát a cigányok többségéhez tartoznék, akkor nem csupán az őket érő faji (vagyis bőrszíni) előítéletektől, hanem a jóléti sovinizmustól is szenvednék. Valószínűleg Borsod vagy Szabolcs egyik leszakadt kistérségében - esetleg elcigányosodott zsákfalujában - élnék. Ennek egyenes következményeként én lennék a hibás minden balsorsért, ami engem ér, és nekem lenne a feladatom, hogy méltóvá váljak a szociális segítségre; elvárnák tőlem, hogy a putriból kilépve úgy viselkedjek, mint egy igazi polgár. Lásd példának okáért Miskolc városát, ahol az is baj, ha beköltözök a lakótelepre, az is, ha kiköltözök Kanadába vagy a lyukóbányai vadtelepre, de még az is, ha csak a számozott utcákban húzom meg magam. Merthogy a Kriza Ákos polgármester által megrendelt jóléti razziák mindenhol elérnek. A tét a gyerek állami nevelésbe vétele és a kilakoltatás. Ehhez képest szinte elhanyagolható, hogy a fideszes - nem jobbikos! - önkormányzathoz köthető média árasztja az előítéletes mocskot a "fajtámról". De ha sehol sem maradhatok, mégis hol éljek? És hol iskoláztassam a gyerekem? Melyik iskola fogadja őt szívesen? Melyik iskolát válasszam "szabadon"?

*

Ha én a cigányok többségéhez tartoznék, akkor a gyerekemet mélyszegénységbe szülném, és neki elenyésző esélyei lennének arra, hogy onnan kitörjön. A gyerekvállalás szépségeit ecsetelők és a magyar fogyásán búsongók tanácsára persze nem szabadna szülnöm, de hát miután ők sem azt teszik, amit mondanak, felteszem, ez a morális parancs rám sem áll. A gyerekem nagy valószínűséggel elcigányosodott iskolába járna, ami Nyugat-Magyarországon elviselhető, keleten pedig olyan körülményeket jelentene, amelyek közé jóérzésű szülő nem szívesen engedi a szeme fényét. Az is könnyen lehet, hogy a falumból az önkormányzati busz a cigányokat a szomszédos cigányiskolába, a nem cigányokat pedig két településsel odébb, az "integrált" suliba vinné be minden reggel.

Ha én cigány lennék, szívem szerint olyan oviba vagy suliba járatnám a gyerekemet, ahol szeretik. Vagy legalábbis nem bántják, nem csúfolják amiatt, mert cigány, nem ontják rá az otthon betanult előítéleteket. Nem dobják a társai a WC-be a kabátját, nem mondják neki azt, hogy ne focizzon velük, mert "cigányszagú" vagy "büdös" lesz a labda. A tanárok nem rajta keresik rögtön az elveszett ceruzát, és nem benne látják a tetvesedés fő okát, kérdezés nélkül is a verekedés kirobbantóját. Sőt, megvédik, és úgy nevelik a többi gyereket, hogy elfogadóvá váljanak. Ezzel mindenki jól járna: ha a cigányt nem csúfolják, talán elfogadóbbak lesznek egyéb másságokkal is. Igen, neveljék meg az én gyerekemet is: neveljék egyenrangú társává a többieknek, se többnek, se kevesebbnek. Ha tetves, rendeljenek be engem, ha lopott, büntessék meg, ha rossz a magatartása, úgy fegyelmezzék, mint bármelyik nem cigány társát.

Végül is, ha én cigány lennék, azt várnám az iskolától, hogy kicsiben modellezze a normális - urambocsá', az ideális - társadalmat. Ha ezt tenné az iskola, az szerintem mindenkinek jó lenne. Meredeken csökkentené az agyhalottság mértékét ebben az országban.

*

Ha én cigány lennék, haragudnék a tanár nénire, aki azt mondja nekem, hogy az én gyerekemet kiutálnák a "magyarok" a belvárosi iskolából, ezért vigyem inkább a telepibe. Elkeserednék, hogy hiába szeretnék én is ugyanolyan jó oktatást neki, mint a nem cigány anyukák. Szeretném, ha kitörhetne a telepről. Ha én cigány lennék, és a tanárnő azt mondaná nekem, hogy a cigány gyerekek rosszak matekból és idegen nyelvből, akkor visszakérdeznék, hogy vajon mi köze van az én gyerekemnek a többi cigányhoz, a Kolompár Orbikához és a Farkas Flórikához. Visszakérdeznék, hogy vajon a "magyar" gyerekek mind jók matekból és idegen nyelvből. És ha vannak köztük jók, azok azért jók, mert "magyarok", mert nem cigányok? És ha az én gyerekem tényleg nem jó matekból, és ezt már hatévesen meg tudják mondani róla, akkor testnevelés, zene vagy művészeti tagozatra szeretném járatni. Szeretném, ha jó lenne számítástechnikából. Minden kütyüt szeretnék megvenni neki, vagy legalább szeretném, ha az oviban, suliban vagy a közösségi házban elérhetőek lennének. Azt soha nem hinném el, hogy idegen nyelvből nem lehet jó, mert abból mindenki jó, aki sok időt eltölt idegen nyelvi közegben. Hát miért járna nyelvtagozatra, ha nem azért, hogy ott sok időt töltsön ilyen közegben? Cigány tolmácsokat az EU-ba, ez lenne a jelszavam.

De mit mondanék a tanárnőnek arra, hogy a tagozatos oktatás költségeit én, a cigány anya nem tudom kifizetni, vagy arra, hogy nincs ingyen iskolabusz, vagy ha volt, megszüntették? Azt szeretném, ha a tanárnő, a polgármester, Balog Zoltán miniszter úr és az állam mindegyik alkalmazottja segítene nekem ezt megoldani. Miért ne tenné? Bármivel kevesebbet ér az én gyerekem, mint a nem cigány belvárosi gyerek? A tanárnő dolga, hogy felvilágosítson: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tagozatos oktatásának költségeit az állam vagy az önkormányzat viseli. Ez pedig azt jelenti, hogy nem azért kérhetek támogatást, mert cigány vagyok, hanem azért, mert nagyon szegény. És a támogatás a nem cigány mélyszegényeknek is jár. A jómódúaknak nem jár - ha cigány, ha nem cigány. Egy dolog legyen ingyenes mindenkinek: az iskolabusz! Ez lenne méltányos és igazságos. Nem is az, hogy borsodi köztisztviselők gyerekei halmozottan hátrányos helyzetűként pluszpontot nyerjenek az egyetemi felvételin.

Sem méltányos, sem igazságos nem lenne viszont, ha Balog miniszter úr az én gyerekemnek a telepen kívánna felzárkóztató oktatást szerveztetni a görög katolikus vagy a református egyházzal. Ha azt akarná, hogy a papok segítsenek a gyermekem cigány identitását megerősíteni, és majd 16-18 évesen a nem cigányok közé beilleszkedni. Nincs az egy kicsit későn? Pont az iskola után, ahol a legtöbb időt tölthetné együtt a nem cigány társaival?

Az sem lenne igazságos, ha az egyházak nyújtanák a telepen a szociális ellátást, a családsegítő és gyermekvédelmi szolgáltatást, az állami nevelést és az idősgondozást. Ha az állam gondoskodna a "magyarokról", az egyház pedig - állami pénzen - a cigányokról. Persze, ha ez lenne a helyzet, én igazodnék. Tenném, amit az alamizsnát adó elvár.

*

Ha én telepi cigány lennék, csak a telepi valóságot ismerném. "Magyart" a tanáron, rendőrön és szociális gondozón kívül csak a tévében látnék. ' is csak a tévéből látna engem, amint név nélkül hangoskodom. Naná, hogy hangoskodom, ha egyszer végre meghallgatnak, az meg a szerkesztőn múlik, mit kérdeznek tőlem, és a műsort hogy vágják meg.

Mi lenne, ha az idősebbik gyerekem csak szenvedne az "integrált" iskolában, a tanító néni nem kedvelné, a gyerekek csúfolnák, és így együtt alig várnák, mikor bukik már ki tőlük? Miközben a telepen 35 gyerekre 10 fős oktató és kisegítő személyzetet fizetne az állam? Ha fizetné, hadd fizesse, biztos megérné neki. Lehet, hogy eközben a belvárosi iskolában 32 gyerekre jutna egy tanár, ám a belvárosi szülők is beletörődnének a balogi reformba? Én akkor miért panaszkodnék? Ha ők vállalnák a rosszabb minőségű közszolgáltatást a szegregáció fenntartása érdekében, én mit tehetnék?

Egyébként is, ha a "magyarok" kiutálnának, mit tehetnék? Nem mennék közéjük, azt. Ha az egyház segítene, szerencsére nem is kellene a telepről a lábam sem kitennem. És nem tenném ki a gyereket sem szenvedésnek. Zoltán tiszteletes szerint úgyis mindenki tudja, Isten hol jelölte ki a helyét, és ennek megfelelően él. Ha így történne, csak azért imádkoznék, hogy ide ne jöjjenek a gárdisták, és hogy bekerüljek a közmunkaprogramba. Ehhez azért jó volna jóban lenni a telepen nekünk segítő "magyarokkal".

Ha én cigány lennék, nem lennék abban a helyzetben, hogy megkérdezzem: nem lenne-e jobb, ha mindenki integrált oktatására költenék a felzárkóztató oktatásra szánt felekezeti pénzt. Nem azt idéznék tőlem a helyi újságok, amint megkérdezem: mi köze van a Balog-féle oktatáspolitikának a szociológiai kutatásokhoz? Pedig azok állítják, hogy az integrált oktatás az azt kipróbáló iskolákban bevált: nem rontotta a tanulmányi eredményeket, és növelte az egymás iránti elfogadást. A közgazdászok szerint az integrált oktatás hosszú távon csökkenti a költségvetési kiadásokat, emeli a foglalkoztatottságot és a közbiztonságot, így a köznek haszonnal jár. Mondják, hogy a magyarországi gettósodás foka messze alulmarad az amerikainak, ahonnan kizárólag az elkülönítés példáit kívánja átvenni a kormányzat.

Pedig ezek a szociológiai tények azok, amelyeket Balog Zoltán elvet vagy tévesen idéz. Félő ezért, hogy az egyetemes szakpolitikai választ nem a tudományos eredményekre, hanem a katolikus hitelvekre, a "vadak" megszelídítésében szerzett évszázados tapasztalatokra alapítják majd. Ha így lesz, sem az erkölcs-, sem a hittan oktatása nem ment meg bennünket az etnikai konfliktusoktól. Azokat ugyanis minden európai példa szerint az együttélés megtanulása útján lehet egyedül elkerülni.

Ha én cigány lennék, az etnikai konfliktusban csak én húzhatnám a rövidebbet.

*

De kit érdekel, hogy látnám a világot, ha cigány lennék? Te láttál, hallottál már engem? Megkérdezett engem bármelyik döntéshozó: anyuka, maga mégis mit szeretne, ha teljesen szabadon választhatna gyermekének az oktatási kínálatból? Miért tette volna? Az sem érdekli, hogy te többségi magyarként milyen oktatást szeretnél a gyerekednek.

A szerző ügyvéd, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány állandó jogi szakértője.

Neked ajánljuk