Publicisztika

1. Annyi biztos, hogy a pártok eleinte még szakértői kormányról tárgyaltak, de az egyeztetés sehogy sem tudott véget érni.

Van író, aki szeret politizálni, és van, aki nem. A Magyar Írószövetség (maradék) tagjai, úgy látszik, mind szeretnek, ugyanis a választmány 2006. október 16-án kihirdetett politikai nyilatkozata mindannyiuk nevében beszél.

Sütő András emlékének nemcsak az erdélyi, de a magyarországi politikai és kulturális élet is mély tisztelettel adózott. A gyászszertartáson Szili Katalin Lezsák Sándor és Csapody Miklós között foglalt helyet, az íróra való emlékezésben egymásra talált Németh Zsolt és Dávid Ibolya, a magyar baloldal és a magyar jobboldal.

A Fidesz hétfőn bejelentett és kedden az Országos Választási Bizottságnak (OVB) már be is terjesztett népszavazási kezdeményezése egyrészt a korábbi taktika kudarcának beismerése, másrészt az eddigi stratégia folytatása új és ezúttal jobbnak tűnő eszközökkel.

Most talán vége lesz, egy darabig legalábbis. Kik és miért csinálták a hétfői balhét? Nehéz kérdés, nem véletlen, hogy a külföldi elemzők csak találgatnak. A "megszorító intézkedésekkel", vagy akár a megszorító intézkedésektől való félelemmel, netán az általános kelet-európai rosszkedvvel magyarázni azt, hogy miért vadul meg pár ezer ember egy napsütéses őszi hétfőn, az értelmetlenségig elnagyolt indoklásnak tűnik.

Páros lábbal tiporja a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) az állampolgárok szólásszabadsághoz, szabad gyülekezéshez fűződő alkotmányos jogait, amihez a katasztrofálisan gyenge gyülekezési törvény remek lehetőséget biztosít a számára.

Mostanában rendszeresen azt kérdezik tőlem ismerőseim: "Most mi van ezzel az uránlevessel Pakson?" Én meg széttárt karokkal csak azt tudom mondani: mi minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy megtudd. Leírom hát, amit tudok, és amit nem tudok.

Azon, hogy a visegrádi négyek múlt heti csúcstalálkozója észrevétlenül tűnt el úgy a magyar politika, mint az unió látóköréből, nem csodálkozunk. Sőt, egy kicsit még örülnünk is kell, jobb, ha a művelt világ most nem néz ide, hátha nemsokára összeszedjük magunkat.

Az 1-es metrót máig is "millenniumi földalatti vasútnak" hívjuk. Mert ez a neve, becézve: "milfav". Ennyi biztos, hogy megmaradt a millennium ünnepéből, persze más is.

"Üzletté, méghozzá zsíros üzletté válhat az EU-támogatások megszerzése egy vállalkozói kör számára, ha a potenciális igénylők szakmai felkészültsége hiányos."

Amikor Karl Marx és Friedrich Engels 1848-ban közhírré tette a kommunizmus kísértetével kapcsolatos hipotézisét, és a forrongó Európa összes feszültségét osztályháborúnak nyilvánította, a taktika dolgában szemmel láthatóan tévedett, esetleg füllentett - elég csak a hazai ügyekre gondolnunk.

Nem betojni. Nem mintha a lapzártánkig szerkesztőségünkbe érkező hírek a két koalíciós frakció helyzetelemzéséről, gondolkodásáról és általános állapotáról másra engednének következtetni - amennyiben a kormányfő támogatottsága a kedd délutáni frakcióülés után biztosítottnak látszik -, de ennél jobb ötletünk nincs. Viszont ez elég jó ötlet, ha már egyszer idáig jutottunk.

Budapest főpolgármestere, a tévészékház megrohanásának másnapján, sajtótájékoztatóján fölmutatott egy marokkövet, mondván: a kőkorszakban az ősember ilyenekkel még egy mamutot is el tudott ejteni. Azt kívánta demonstrálni persze, hogy csöppet sem ártatlan gyermekcsíny ilyesmit hajigálni.

Van úgy, hogy az ember elképzel valamit, egy folyamatot, és tök jó, és okos, és minden lépés logikusan következik az előzőből, minden illeszkedik mindenhez, és megy is, mint a karikacsapás. Aztán a végeredmény mégis egy nagy kudarc: vagy azért, mert a lépések csak a saját maguk rendszerén belül logikusak, és a végén kiderül, hogy az alapfeltevések tévesek voltak.