A bulvársajtótól nem várom, hogy a tények adjanak sorvezetőt a szerkesztők tolla alá, Nektek és olvasóitoknak viszont szívesen elmesélem a Kis Téli Frekvenciaforradalomban betöltött morzsányi szerepem valós történetét.
Közel két éve vagyok a radiocafé Bolhacirkusz c. közéleti magazinjának műsorvezetője, váltótársam Hegyi György. ' jelenleg a NEO főszerkesztője is, mindemellett - és számomra főleg - dalszerzőtársam és barátom. Amikor a NEO pályázata készült, a kiírásnak eleget téve a radiocafé műsoraiból csatoltak be példákat, az új rádió délutáni arculatát illusztrálandó. Így került a pályázati anyagba a Bolhacirkusz néhány adásaés a nevem is. Ekkor már informálisan (2 üveg rosé+hozatott pizza+kismetaxák) jeleztem Gyurinak, hogy én nem szeretnék az új rádiónál dolgozni, mert tisztában vagyok a kereskedelmi rádiózás üzleti szabályszerűségeivel, és tudom, hogy úgysem lehet olyan műsort csinálni, mint a Bolhacirkusz, reggeli vicceskedő műsort meg nem akarok csinálni, mert sosem bírtam felkelni, egyébként is, csinálok már egy éjszakai vicceskedő műsort, abból van pénzem és bajom is elég... Arról nem beszélve, hogy aki már eltöltött egy pár évet a magyar "médiázás" bilijében, tudhatta előre, hogy a reggeli sávba úgyis a Bochiék folynak majd viszsza, mert népszerűek, bejáratottak és sok pénzt termelnek. Én is így okoskodtam, hiába beszéltek a NEO lelkesei ízlésváltásról, meg fényről, s ugyanezen okból utasítottam vissza végül annak a lehetőségét is, hogy egy átmeneti időszakban vezessem legalább a reggeli műsort valakikkel.
A sok informális (cuvé-k, rosék, +szobagrill) visszautasítás persze nem volt olyan izgalmas és hatásos, mint a heccsajtó találgatásai, és az indulatfórumozók nethörgése. Éppen ezért 2009. november 4-én levelet írtam a NEO leendő vezetőségének ott-nem-dolgozási szándékomról. Ezt a levelet az imént eljuttattam a MaNcs szerkesztőségébe is, remélem, bizonyító ereje legalább ebben a kultúrkörben elegendő lesz. (Hajós András ezen levele valóban bizonyító erejű - a szerk.) Mindezzel egyrészt szeretném elkülöníteni magamat a történtek azon szereplőitől, akik nyomultak, sértődtek, tárgyaltak, tüntettek, nyaltak, CV-ztek, lobbiztak, túrtak-fúrtak, ám evvel együtt sem szerepel a nevük a sajtóban, de leginkább a frekvenciapályázat izgalmai és utóélete iránt érdeklődő közönségnek szeretnék lakmusznyi ízelítőt adni abból, hogyan is működnek az ilyenzavaros magyar ügyek. Ezúton ismét kiszálltam tehát a történetből, a feleslegesen rám szánt karakterek helyét pedig a továbbiakban örömmel engedem át olyan lényegesebb kérdéseknek, mint például: jobb, vagy legalább más lett bármelyik rádió, mint az elődje?
Hajós András
