Publicisztika

Műfaja a rombolás.

Egy dolog biztos: az állami forrásoknak köszönhetően a fideszes médiaalapítványnak nem lesznek pénzügyi nehézségei. Urbán Ágnes elemzése.

A második Orbán-kormánnyal a panelprogramnak vége lett. A lakótelepek megújítása azóta minden választási kampányban felmerül, majd a süllyesztőbe kerül.

Az ellenzék „kommunistának” nevezi a kormányt, a kormány „kommunistának” nevezi az ellenzéket.

Ahogy az várható volt, az Európai Parlament Sargentini-jelentése nyomán a magyar kormány hozzáfogott néhány, az Európai Uniónak is tetsző intézkedés elfogadásához. A cél a jogállamiság helyreállításának mímelése, legalább olyan mértékben, hogy az uniós támogatások jövőbeni folyósításának ne jelentse akadályát a magyar kormány egyébkénti teljesítménye.

"Harminc évvel a párt születése, egy évtizeddel a halála után rég nincs bennem pikírtség."

Senkinek nem lehet kétsége, hogy az Orbán-kormány eddig bírált lépései egy újabbal gyarapodtak, és ebből semmi érdemi előny nem származik.

Fölcipelhetnék a Tisza-szobrot is, hogy a dicső példakép szem előtt legyen.

Claas Relotius számtalan rangos kitüntetést zsebelt be, mígnem kiderült, riportjainak nagyrészre hazugságokra épül.

November 9-én büszkén adta hírül az Alkotmánybíróság (AB) honlapja: „Az Alkotmánybíróság fellépett a rokkantsági ellátásra jogosultak védelmében.”

Bár monolit egységnek látszik, a felszín alatt komoly gazdasági feszültségek rágják az európai sportot. Az elmúlt negyedszázadban tömegével alakultak a ligák, amelyek egy részét már nem a klubok, hanem a nemzetközi és nemzeti szövetségek menedzselik.

Nem zavar be sem törvény, sem tisztesség.

Az ember, aki majd’ tíz évig úgy uralkodott Macedónián, mint valami középkori despota, nem tud szembenézni azzal a ténnyel, hogy felelnie kell a gaztetteiért.

„Nemzetmegtartó csúcsintézmény”-e az Operettszínház? S ha igen, miképpen is teljesedhet ki „az intézmény nemzetművelésre hivatott mivolta”?