Miközben péntek óta remegett kezünk-lábunk, hogy mi lesz a kilencfősre fogyatkozott MDF-frakcióval, és mindenféle hírek jöttek-mentek képviselők átüléséről és kivásárlásos lemondásáról, hétfőn délelőtt megérkezett a megnyugtató hír: a modern, európai értelemben vett konzervativizmus hazai megtestesítője mégsem vásárolja ki exképviselőjét, Almássy Kornélt a parlamentből. Ellenben megtarthatja parlamenti képviselőcsoportját: Lengyel Zoltán fideszesből lett független képviselő addig cáfolta, hogy emdéefes lesz, míg hétfőn délelőtt - egyből frakcióvezető-helyettesi minőségben! - csatlakozott az MDF országgyűlési képviselő-csoportjához. Ezt a frakcióvezető jelentette be, a házelnök pedig az MTI közleménye szerint tudomásul vette a frakció döntését, mely szerint a képviselőcsoport ismét 10 fős. A hangsúly a nagy többség számára feltehetően a 10 főben rejlik. Nekünk viszont az ismét ragadja meg képzeletünket.
Nem tudjuk, a házelnök szokta-e olvasni a házszabályt, de mi megtettük, és emiatt kicsit értetlenkedve nézzük az elmúlt három nap eseményeit, de leginkább az Országgyűlés elnökének a nyilatkozatait. Az események és nyilatkozatok, valamint a házszabály előírásai között ugyanis
súlyos ellentmondások
találhatók. A pénteki halál utáni hétfői feltámadás egy másik sztori, és egy akármennyire is európai meg konzervatív meg kereszténydemokrata beütésű párt frakciója esetében e csodás feltámadás a házszabály előírásai alapján ki van zárva.
A parlament működési rendje, a házszabály a képviselőcsoport megszűnéséről meglehetősen egyértelműen fogalmaz: "Megszűnik a képviselőcsoport, ha tagjainak száma tíz fő alá csökken." Tehát ha egy frakció ismét 10 fős, az azt jelenti, hogy volt nem tízfős is. Esetünkben kilenc, méghozzá pénteken - amikor Vas János, a Tisztelet Társasága delegálta frakciótag lemondott. Vast 2008. október 10-i kezdettel független képviselőként tartják nyilván - bizonyíték rá a Magyar Országgyűlés hivatalos honlapja.
A házszabály szerint "a képviselőcsoport volt vezetője a megszűnés tényét köteles haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül bejelenteni az Országgyűlés elnökének. E határidő elmulasztása esetén az Országgyűlés elnöke a képviselőcsoport megszűnését hivatalból megállapítja." (Kiemelések tőlem - U. A.)
Ezzel szemben Szili Katalin pénteki nyilatkozatában azt mondja, hogy a házszabály szerint az MDF frakcióvezetőjének kell megállapítania a képviselőcsoport feloszlását, legkésőbb három napon belül. Bejelentés és megállapítás még az élő nyelvben is két külön fogalom - a jogi nyelvben pláne az. A házszabály semmiféle megállapítási jogkört nem ad a frakcióvezetőnek, hanem pontosan leírja azt a tényállást, amikor a frakció megszűnik. Hogy ez mennyire egyértelmű szabály, mi sem jelzi jobban, mint hogy a szöveg azzal is érzékelteti a frakció megszűnésének tényét, hogy "a képviselőcsoport volt vezetőjéről" beszél.
A házszabály tehát ellentmond a házelnöknek: semmiféle megállapításra nincs szükség, elég egy létszámellenőrzés. Megvan a tíz képviselő? Ha nincs, akkor a frakció megszűnt, függetlenül attól, hogy a frakcióvezető egyébként ezt megállapítja vagy sem. Itt jön a második csavar: a házelnök értelmezése szerint a háromnapos bejelentési határidő a megszűnésre vonatkozik; vagyis három napig folyamatosan szűnik megfele a frakció, azt viszont szerinte semmi nem zárja ki, hogy ez idő alatt újabb képviselőt vegyenek fel a frakcióba, amelynek létszáma így ismét elérheti a tíz főt, és akkor mégsem szűnik meg. Ám ha komolyan vesszük a házszabályi előírásokat, akkor tíz fő alatt nincs frakció - azaz Lengyelnek sincs hová belépnie. Az "ismét tízfős a frakció" kifejezés nem más, mint a jogellenes helyzet elismerése - az aggasztó csak az, hogy egyelőre úgy tűnik, ennek semmilyen következménye nincs.
Nem teljesen világos, hogy miért is érdeke a házelnöknek és a szocialistáknak, hogy ilyen "trükkökkel" tartsák életben az MDF-frakciót. A házszabályban rögzített, a független képviselőkre vonatkozó féléves frakcióbelépési tilalom ugyanis csak a frakcióból kizárt vagy kilépett képviselőkre vonatkozik,
egyetlen szót sem
szól azonban a frakció megszűnése miatt függetlenné vált képviselők esetleges karanténjáról. Persze a frakció megszűnésével a képviselők automatikusan elveszítik parlamenti tisztségeiket és bizottsági tagságaikat is, egy új frakció létrehozása után pedig az Országgyűlésnek újra kellene osztania a bizottsági mandátumokat. De ezen sem igazán bukhatnak a szocialisták: az elmúlt két és fél évben - ellentétben a Fidesszel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel - parlamenti mandátumot nem veszítettek, a pártnak pedig a kisebbségi kormányzás következményeként a mostani bizottsági arányoknál is szüksége lehet időnként hol az SZDSZ, hol az MDF alkalmi támogatására. Vagyis a mandátumok újraelosztása nem hozza, mert nem hozhatja a jelenleginél rosszabb helyzetbe a szocialistákat.
A házszabály be nem tartása nem szankcionálható. Még akkor sem, ha a házelnök nem tartja be. Persze sokat elárul egy országról, ha a parlamentje a saját szabályaival ellentétesen működik - de annyi mulasztásos alkotmánysértés között, amennyit a Magyar Köztársaság Országgyűlése az elmúlt 18 évben fölhalmozott, elfér még egy-két belső működési "furcsaság". Azt is zokszó nélkül elfogadta mindenki, hogy a tilosban bagózó, nyíltan törvénysértő képviselőket bemutató filmekre a házelnök a felvételkészítés lehetőségének erőteljes korlátozásával reagált.
Amennyiben az MDF-frakcióval kapcsolatos házelnöki értelmezést elfogadjuk, akkor arra mondunk igent, hogy a Házszabály értelmében 72 órás határidőt adunk a megszűnés alatt álló frakcióknak arra, hogy valakit villámigazolással bevegyenek a képviselőcsoportba. De ha ilyet lehet, akkor a későbbiekben kár amiatt hőbörögni, hogy szakszervezeti vezetők is ajánlatot tesznek országgyűlési képviselőknek szavazataik kivásárlására, vagy néven nem nevezett oligarchák pártot szeretnének lízingelni. Ebben az esetben tisztességesebb szezonális kiárusításokat hirdetni, közreadni egy nyilvános tarifatáblázatot, hogy adott időpontban mennyi a képviselői árfolyam. Igaz, demokráciánk elé akkor már ne a parlamentáris, hanem mondjuk az "akciós" vagy a "last minute" jelzőt helyezzük inkább. S persze figyeljünk nagyon, hogy mikor jelenik meg a kirakatban a tábla: az üzlet felszámolása miatt végkiárusítást tartunk.
A szerző politológus, a Progresszív Intézet vezető elemzője.
