Sausic Attila

Haszon vagy ráfizetés?

Bevándorlók Németországban

Publicisztika

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?

Miből kellene kiindulni: a migránsok magas arányából a terrorista merényletek és a csoportos nemi erőszak elkövetői között, vagy abból, hogy minden ötödik felsőfokú végzettségű németországi lakos külföldi születésű?

Újszülöttből nyugdíjas

Mielőtt az évente százezrével Németországba tartó bevándorlókról lenne szó, a meg nem született németekről kell beszélnünk. A demográfusok évtizedek óta kongatják a vészharangot. De miért érdekelte volna jóslatuk a társadalombiztosítási rendszer összeomlásáról valamikor az évszázad közepén a négy évre választott és az éppen időszerű költségvetéssel küszködő kormányokat?

Legkésőbb az ezredfordulón nem volt nehéz előre látni, hogy a hatvanas évek első felében hirtelen megugrott számú német csecsemőből mostanára meglehetősen sok nyugdíjas lesz, és nem lehet jó vége annak, hogy 1972-től a halálozások száma mindinkább meghaladta a születésekét a fogamzásgátló tabletta elterjedése, valamint az életmód és az életcélok megváltozása miatt. Az emancipáció nagy vívmányán, a nők önrendelkezésén semmilyen családtámogatás nem változtat érdemben, mint ahogy azon sem, hogy a nők képzettségük növekedésével párhuzamosan egyre csekélyebb kedvet mutatnak a gyermekszülésre. Hiába emelkedett a foglalkoztatottak száma, ha a nyugdíjasoké sokkal jobban gyarapodott: a hatvanas évek eleji 6-tal szemben jelenleg már csak 2 munkavállaló befizetései jutnak egy nyugdíjasra.

Az évente több százezres népességcsökkenést a migráció kiegyenlíti, sőt növekedésbe fordítja. Egy gondolatkísérlet keretében kivonva a bevándorlókat a gazdaságból, például az építőiparban minden harmadik munkás, az egészségügyben minden hetedik orvos hiányozna, az ápolókról nem is beszélve. Vitás lehet egyáltalán, hogy Németországnak szüksége van bevándorlásra?

Mégis makacsul tartja magát a szélsőjobboldali AfD-nek politi­kai­lag is kamatozó nézete, hogy a migránsok többe kerülnek, mint amennyi hasznot hajtanak. Ez minden bizonnyal igaz például azon 15 százalékukra, akik politikai menedékkérőkként érkeznek Németországba, és amíg hosszadalmas eljárással nem döntenek státuszukról, akkor sem dolgozhatnak, ha szeretnének. De mi a helyzet hosszabb távon és a bevándorlók összességére nézve?

Mínusz lenne nélkülük is

Az elmúlt évtizedben két tudományos elemzés is arra az – érdemben eddig nem cáfolt – eredményre jutott, hogy a számok rideg nyelvén a bevándorlás veszteséges üzlet az államnak, és vele együtt a társadalomnak. Lehet, hogy ez nincs így célratörőbb bevándorláspolitikával és nagyobb munkaerőpiaci vonzerővel, továbbá visszafogottabb szociális ellátással rendelkező országokban. Németország azonban nem tartozik közéjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.