Sausic Attila

Haszon vagy ráfizetés?

Bevándorlók Németországban

Publicisztika

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?

Miből kellene kiindulni: a migránsok magas arányából a terrorista merényletek és a csoportos nemi erőszak elkövetői között, vagy abból, hogy minden ötödik felsőfokú végzettségű németországi lakos külföldi születésű?

Újszülöttből nyugdíjas

Mielőtt az évente százezrével Németországba tartó bevándorlókról lenne szó, a meg nem született németekről kell beszélnünk. A demográfusok évtizedek óta kongatják a vészharangot. De miért érdekelte volna jóslatuk a társadalombiztosítási rendszer összeomlásáról valamikor az évszázad közepén a négy évre választott és az éppen időszerű költségvetéssel küszködő kormányokat?

Legkésőbb az ezredfordulón nem volt nehéz előre látni, hogy a hatvanas évek első felében hirtelen megugrott számú német csecsemőből mostanára meglehetősen sok nyugdíjas lesz, és nem lehet jó vége annak, hogy 1972-től a halálozások száma mindinkább meghaladta a születésekét a fogamzásgátló tabletta elterjedése, valamint az életmód és az életcélok megváltozása miatt. Az emancipáció nagy vívmányán, a nők önrendelkezésén semmilyen családtámogatás nem változtat érdemben, mint ahogy azon sem, hogy a nők képzettségük növekedésével párhuzamosan egyre csekélyebb kedvet mutatnak a gyermekszülésre. Hiába emelkedett a foglalkoztatottak száma, ha a nyugdíjasoké sokkal jobban gyarapodott: a hatvanas évek eleji 6-tal szemben jelenleg már csak 2 munkavállaló befizetései jutnak egy nyugdíjasra.

Az évente több százezres népességcsökkenést a migráció kiegyenlíti, sőt növekedésbe fordítja. Egy gondolatkísérlet keretében kivonva a bevándorlókat a gazdaságból, például az építőiparban minden harmadik munkás, az egészségügyben minden hetedik orvos hiányozna, az ápolókról nem is beszélve. Vitás lehet egyáltalán, hogy Németországnak szüksége van bevándorlásra?

Mégis makacsul tartja magát a szélsőjobboldali AfD-nek politi­kai­lag is kamatozó nézete, hogy a migránsok többe kerülnek, mint amennyi hasznot hajtanak. Ez minden bizonnyal igaz például azon 15 százalékukra, akik politikai menedékkérőkként érkeznek Németországba, és amíg hosszadalmas eljárással nem döntenek státuszukról, akkor sem dolgozhatnak, ha szeretnének. De mi a helyzet hosszabb távon és a bevándorlók összességére nézve?

Mínusz lenne nélkülük is

Az elmúlt évtizedben két tudományos elemzés is arra az – érdemben eddig nem cáfolt – eredményre jutott, hogy a számok rideg nyelvén a bevándorlás veszteséges üzlet az államnak, és vele együtt a társadalomnak. Lehet, hogy ez nincs így célratörőbb bevándorláspolitikával és nagyobb munkaerőpiaci vonzerővel, továbbá visszafogottabb szociális ellátással rendelkező országokban. Németország azonban nem tartozik közéjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.