Miből kellene kiindulni: a migránsok magas arányából a terrorista merényletek és a csoportos nemi erőszak elkövetői között, vagy abból, hogy minden ötödik felsőfokú végzettségű németországi lakos külföldi születésű?
Újszülöttből nyugdíjas
Mielőtt az évente százezrével Németországba tartó bevándorlókról lenne szó, a meg nem született németekről kell beszélnünk. A demográfusok évtizedek óta kongatják a vészharangot. De miért érdekelte volna jóslatuk a társadalombiztosítási rendszer összeomlásáról valamikor az évszázad közepén a négy évre választott és az éppen időszerű költségvetéssel küszködő kormányokat?
Legkésőbb az ezredfordulón nem volt nehéz előre látni, hogy a hatvanas évek első felében hirtelen megugrott számú német csecsemőből mostanára meglehetősen sok nyugdíjas lesz, és nem lehet jó vége annak, hogy 1972-től a halálozások száma mindinkább meghaladta a születésekét a fogamzásgátló tabletta elterjedése, valamint az életmód és az életcélok megváltozása miatt. Az emancipáció nagy vívmányán, a nők önrendelkezésén semmilyen családtámogatás nem változtat érdemben, mint ahogy azon sem, hogy a nők képzettségük növekedésével párhuzamosan egyre csekélyebb kedvet mutatnak a gyermekszülésre. Hiába emelkedett a foglalkoztatottak száma, ha a nyugdíjasoké sokkal jobban gyarapodott: a hatvanas évek eleji 6-tal szemben jelenleg már csak 2 munkavállaló befizetései jutnak egy nyugdíjasra.
Az évente több százezres népességcsökkenést a migráció kiegyenlíti, sőt növekedésbe fordítja. Egy gondolatkísérlet keretében kivonva a bevándorlókat a gazdaságból, például az építőiparban minden harmadik munkás, az egészségügyben minden hetedik orvos hiányozna, az ápolókról nem is beszélve. Vitás lehet egyáltalán, hogy Németországnak szüksége van bevándorlásra?
Mégis makacsul tartja magát a szélsőjobboldali AfD-nek politikailag is kamatozó nézete, hogy a migránsok többe kerülnek, mint amennyi hasznot hajtanak. Ez minden bizonnyal igaz például azon 15 százalékukra, akik politikai menedékkérőkként érkeznek Németországba, és amíg hosszadalmas eljárással nem döntenek státuszukról, akkor sem dolgozhatnak, ha szeretnének. De mi a helyzet hosszabb távon és a bevándorlók összességére nézve?
Mínusz lenne nélkülük is
Az elmúlt évtizedben két tudományos elemzés is arra az – érdemben eddig nem cáfolt – eredményre jutott, hogy a számok rideg nyelvén a bevándorlás veszteséges üzlet az államnak, és vele együtt a társadalomnak. Lehet, hogy ez nincs így célratörőbb bevándorláspolitikával és nagyobb munkaerőpiaci vonzerővel, továbbá visszafogottabb szociális ellátással rendelkező országokban. Németország azonban nem tartozik közéjük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
