Hová iparkodol, Nép koma?

  • 1999. július 15.

Publicisztika

Magyarország nem Svájc, hogy a disznóvágás szezonját is népszavazással jelöljük ki. Ha ezt eddig nem tudtuk, most megtudhattuk.

Az Alkotmánybíróság, hogy nevén szólítsuk a gyereket, arról értekezett, kiírható-e a népszavazás a közvetlen államfőválasztásról.

Nem, mondták.

Evvel a határozattal majdnem senki sem ért egyet, mert senki sem érti, legalábbis szakmai körökben. A rejtvényfejtésben legtovább Pokol Béla jutott, aki alkotmányjogászként ellenkező határozatot várt, pártpolitikusként azonban elvan a verdikttel (pártja véleményével ellentétesen). De hogy Pokol agyában hogyan állnak keresztbe a sejtek, azzal foglalkozzon a háziorvosa, fontosabb ennél, hogy a parlamenti pártok tiszteletben tartják a bíróság döntését. Nagy előrelépés ez a honi demokrácia történetében, hová is vezetne, ha valamelyik párt mégis elküldené az AB-t az anyja valagába: ők bizony nem tartják tiszteletben a döntést, és a néppel választatnak elnököt. Rögtön lenne is két elnökünk, az egyik lehetne az egy méter hetven alattiaké, a másik a fölöttieké, oder so etwas.

Az alaptörvény megváltoztatására tehát csak a parlament jogosult, a nép nem. Ennek mi is örülünk, a nép sok mindenre képes, hol a Fideszre szavaz, hol az MSZP-re, hol közbiztonságot akar, hol a Robin Hoodokat élteti, bevezetné a halálbüntetést, eltörölné az áfát meg a náthát, és a parlamenti demokráciát amúgy is pont azért találták ki, nehogy már mindennap az legyen, amit a nép akar. Ha képviseleti demokrácia van, akkor legyen képviseleti demokrácia. Ez jó elv.

Néha, amikor végigsasoljuk azokat, akik e képviseleti demokráciában képviselnek, akkor persze nem tűnik olyan jónak: bár az is igaz lehet, hogy minden Népnek pont olyan Képviselői vannak, amilyeneket megérdemel. Most ezek a Képviselők jól kibabrálnak majd a Néppel, olyan elnököt választanak neki, akit ő nem szeret.

Ezen viszont előbb kellett volna elgondolkodni, Nép koma. A saját fejeddel.

Vagy legalább utólag kéne. 2002-ben.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.