Dénes Ferenc

Így győzünk Tokióban - Mi lesz a nemzetközi és a magyar sportiparral?

  • Dénes Ferenc
  • 2020. június 6.

Publicisztika

Az egyenlet sokismeretlenes - írja a sportközgazdász, Dénes Ferenc.

Vegyük csak a Tokió által elnyert, 2021 nyarára halasztott XXXII. nyári olimpiai játékok esetét: a derék japán tudósok minap még 2 és 6 milliárd dollár közé tették a csúszás miatti többletköltségeket. Ez háromszoros különbség a becslés szélsőértékei között – vajon melyik szám lesz a helyes? Nem tudjuk pontosan, merre haladnak a következő hónapok eseményei – mégis, a sportipar járványkorszak utáni jövőjét kialakító hatásokat számba vehetjük, becsléseket tehetünk, még akkor is, ha a végső kimenetelről véletlenek döntenek majd.

A sportolás és a sportszórakoztatás gazdasági feltételeit és hatásait nagyjából kétféleképpen kezelik a világ országai – s e két koordináta-rendszer természetesen meghatározza a válságkezelés módját és következményeit is. A piaci rendszerekben, amelyeknek etalonja az észak-amerikai sportszórakoztatás, a sportot olyan magántevékenységnek tekintik, amelynek működését alapvetően a kereslet-kínálati viszonyoknak kell meghatározniuk. A piaci folyamatokba csak kiegészítő jelleggel – bár a módszereket és a mértéket tekintve országonként nagyon is eltérően – avatkoznak be a lokális és központi kormányzatok.

Kartondrukkerek kartonszurkolnak Mönchengladbachban

Kartondrukkerek kartonszurkolnak Mönchengladbachban

Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach

A másik gondolkodás a szakralitást helyezi előtérbe, azaz a sport szórakoztató és örömfunkciója helyett az önmagán túlmutató hatásokra, egyebek közt a nemzettudatra, a soft powerre vagy a társadalmi integrációra koncentrál, és a piaci folyamatok háttérbe szorításával, leépítésével a politikai irányítást teszi hangsúlyossá. Az arab olajmezőktől a nagy falon innen és túl a kipcsak sztyeppékig számos követője van ennek a gyakorlatnak is.

Zord idők

A piaci rendszerekben a sportipar meghatározó gazdasági szereplői alapvetően a profitra és a hosszú távú vállalatértékre figyelemmel hozzák meg a döntéseiket. A rövid távú profitszempontok pedig arra ösztönözik a sportvállalatokat, hogy a költségeket a kieső bevételekhez igazítsák.

Bevételi oldalon a televíziók alapvetően a műsorra tűzött mérkőzések számához kötik a kifizetéseket, a sportreklámozók pedig a közönségeléréshez, amit szintén a közvetítések befolyásolnak. Ha elmaradnak a meccsek, elmaradnak a hozzájuk rendelt bevételek is – látszólag nem túl bonyolult üzlet ez. De mégsem ilyen egyszerű a képlet, ugyanis senkinek nem érdeke, hogy szétverje ezt az ökoszisztémát.

A szponzorok nem feltétlenül mondják fel a szerződéseket, és kérik vissza a nekik járó teljes összeget – közülük sokan későbbi engedményekre, kedvezőbb tárgyalási pozíciókra pályáznak, de vállalati márkaépítés szempontjából is komoly hozadéka lehet, ha valamilyen mértékben kitartanak a népszerű sportolók, klubok mellett. A sportvállalatok pedig új műsorokkal próbálnak a televíziókon segíteni.

Spanyolországban a labdarúgóliga mindjárt hárommal: a LaLiga StayAtHome a játékosok karantén alatti mindennapjaiba enged bepillantani, a LaLiga Nations a spanyol futballra meghatározó hatást gyakorló külföldi játékosokkal foglalkozik, a LaLiga Clubs pedig a városok, a helyi klubok és a szurkolók közötti kapcsolatot mutatja be. A klubok számára élet-halál kérdés, hogy a sportcsatornákon az ezredik ismétlésen túl legyenek új műsorok is, hiszen a csatornák tömeges csődje közép- és hosszú távon jelentősen csökkentené a versenyt a közvetítési jogok piacán – ami viszont a sportipari bevételek visszaeséséhez vezetne.

A kiadások visszafogásában a legnagyobb tétel a játékosok és az edzői stáb fizetése. Ám a sportligák túlnyomó részében a bérköltségek jelentős része nem mérkőzésszámfüggő, így nem egyszerű a kieső bevételeket továbbhárítani a munkavállalókra. A legtöbb országban és csapatnál a sportolók átlátják, hogy a klubok esetleges csődje rosszabb nekik, mint az, ha most engednek a bérükből. Vannak, ahol a sztárok önként ajánlották fel a fizetésük egy részét, máshol tárgyalások eredményeképpen vágták vissza a kereseteket. És van Anglia. A Premier League játékosai szerint inkább a korábbi évek profitjából kellene a tulajdonosoknak az átmenetinek tekintett pénzügyi nehézségeken úrrá lenni, semmint az ő pénzükből.

false

A fizetéscsökkentést, illetve a mértékét befolyásolja a felhalmozott tartalék, a hitelképesség és a rövid távú tervezés is: azoknak a csapatoknak, amelyek a kiesés ellen, a bajnoki címért vagy a nemzetközi kupaszereplésért küzdenek, gyengébb az alkupozíciójuk a játékosokkal szemben. S végül a hosszú távú üzleti stratégiák újragondolásában a tőkeerő is komoly tényező. Ahogy a tőzsdén részvényáreséskor kell vásárolni, a sportban a csökkenő fizetések és jogdíjak idején lehet előnyös üzleteket kötni, nagy csapatot építeni.

Borús kilátások

A járvány lecsengése után a kormányok csak fokozatosan engedélyezik majd a tömegrendezvényeket. Erre készülve a nagy sportligák mielőbbi, nézők nélküli, zárt kapus mérkőzéseket, sporteseményeket fontolgatnak. A megoldással teljesíthető a televíziós és szponzori kötelezettségek jó része, és pénz áll a házhoz. E bevételek jótékony hatását nem vitatva, a megközelítéssel szemben számos ellenérv adódik. Ha a tavasz végén nem nyilvánítják befejezettnek a kiemelt bajnokságokat, akkor nyáron egymásra torlódnak a népszerű sportesemények, túlkínálat lesz.

Ez csökkenteni fogja az elvárt televíziós nézettséget, amellyel amúgy is gond lesz, hiszen az embereket – a nézőket – először a kármentés köti majd le; ez a nyár aligha a felhőtlen televíziós szórakozás je­gyé­ben telik majd. Ez hosszabb távon a jogdíjak csökkenését okozhatja. A bajnokságok nyári, erőltetett menetben lezavart hajrája szétverheti a nemzeti és nemzetközi ligák kifinomultan és globálisan összehangolt versenyrendszerét, a felkészülés és a versenyzés ciklusait is. (A labdarúgásban tovább bonyolítja a helyzetet a 2022-es katari világbajnokság november–decemberi időpontja.)

S ugyancsak a zárt kapus rendezvények ellen szól az, hogy még a legjobb, legizgalmasabb tétmérkőzés is hangulattalan és érdektelen nézők nélkül – ez a hagyományos sportközvetítések halála. Itt kézenfekvő megoldásként kínálkozik persze az, hogy digitális technológiával nézőket és hangulatot varázsoljanak a valójában üres stadionokba. Ehhez minden technikai feltétel rendelkezésre áll – és ha nyereséggel kecsegtető digitális sportpiacra lesz kilátás, meg is fog valósulni. A sport hosszú távú átalakulásának egyik lehetséges iránya épp a digitális világ beemelése a sportszórakozásba, vagy akár a hagyományos és az e-sportok integrációja. A digitális technológiák széles körű és napi használata a karanténban meg is teremtette erre az alapot.

De ne mondjunk le az igazi, hús és vér nézőkről sem – s itt két egymásnak feszülő tendenciát érzékelek. A bezártság után felértékelődnek majd a közös társasági élmények, a drukkerek szívük szerint visszatérnének a sporteseményekre. De lesz-e rá pénzük? Sok ember veszíti el most az állását, gazdasági recesszióról szólnak a hírek, nem biztos, hogy azonnal és a válság előtti áron elkelnek majd a jegyek. S az is kérdés, a szurkolók mennyire érzik majd biztonságosnak a stadionokat. Egy amerikai felmérés szerint most még az elkötelezett sportrajongók közül is négyből hárman úgy gondolják, csak akkor mennek majd meccsre, ha lesz biztonságos vakcina.

Ami a hosszú távú folyamatokból jobban látható, az a piaci alapú, hagyományos sportligák közötti gazdasági verseny várható fokozódása. A Z és a millenniumi generációk után lassan már a boomerek is felfedezik a saját, személyre szabott szórakozási portfólió összeállítását, ahol a patagón asszonyok tűzrakó versenye ugyanúgy hozzáférhető a digitális térben, mint az amerikai hivatásos kosárlabda; és ha a finn férfiak izgalmasabban cipelik hitvesüket az eukonkantón, akkor őket nézzük a mobiltelefonunkon, s nem a Barcelona–Liverpool BL-elődöntőt a laptopon. Minden­esetre a 2008-as pénzügyi válság sportiparra gyakorolt hatása azt mutatta, hogy a nagy márkák (klubok, ligák, versenyek) felértékelődnek és megerősödnek a krízis hatására, a televíziók és a szponzorok pedig biztosra mennek.

Most is valami ilyesmire számíthatunk. Koncentrálódni fog a piac, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, ugyanakkor sok hivatásos sportszervezet, esemény fog leértékelődni. És egyre nehezebb lesz kétségbe vonni például a páneurópai ligák észszerűségét.

A napos oldal

A szakrális sport területén nincs szükség kifinomult elemzésekre. Itt a válságkezelés kérdése ebben áll: mennyi (köz)pénzt szánnak a sportot finanszírozó politikai erők a hozzájuk tartozó sportrendszerek veszteségeinek kompenzálására? A végső döntéseket persze itt is összetett társadalmi hatások alakítják, amiben szerepet játszik a társadalom érzékenysége, a döntéshozók elfogadottsága, a politikai rendszer stabilitása, a veszélyhelyzet mértéke, a politikai célú sportfinanszírozásról kialakult közvélekedés vagy épp a gazdaság állapota is.

Mindezeket figyelembe véve a magyar sport nagy esélyét látom a kialakult helyzetben. A következő hónapok, évek komoly erőfeszítéseket igényelnek majd a piaci alapú sportrendszerektől – s ezek nem fognak egyik napról a másikra ugyanúgy teljesíteni, mint ahol márciusban abbahagyták. Ezzel szemben Magyarországon a kormány segítségével a sport gyorsan és viszonylag fájdalommentesen jut majd túl a válságon.

 

false

A gazdaságmentő csomagok mindegyikének részese a sportágazat, ennek megfelelően csak elvétve hallunk drámai híreket. Ez a felállás pedig azt hozhatja magával, hogy ellenfeleink meggyengülnek, a mi talpon maradó sportolóink, csapataink pedig hozzájuk képest megerősödnek. Bármilyen furcsán is hangzik, de ebben a helyzetben még beruházni is érdemes.

Ha csökkennek a piaci alapú ligákban a fizetések, akkor a korábbiakhoz képest viszonylag kis többletpénzzel egy-két jó holland, belga, de akár francia, olasz, német futballistának is alternatíva lehet az OTP Bank Liga pár élcsapata; és velük talán elérhető az oly hőn áhított Bajnokok Ligája-szereplés. A magyar sportsikerek víziója különösen érvényesnek tűnik a kevésbé professzionális olimpiai sportágakra. Fényesen szerepelünk jövőre Tokióban – úgy tippelem, mivel a válságban és azután is a versenytársainknál jobban fizetjük majd például a kajakosainkat, öttusázóinkat, úszóinkat, vívóinkat, tarolni fognak.

 

Közös siker lesz, hiszen a cechet mi fogjuk állni.

A szerző sportközgazdász.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.