Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció

  • Janisch Attila
  • 2018. augusztus 12.

Publicisztika

Szégyen, hogy az intézmény ellenállás nélkül adta meg magát.

A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a függetlenségét és önrendelkezési jogát, különösen a jelenlegi diktatórikus, önkényuralomra törő politikai vezetés idején. Az ELTE az ország legnagyobb egyeteme, több ezer egyetemi polgárral, ha a hallgatók együtt tiltakoznának, akkor ezt a megalkuvó beleegyezést az ELTE vezetése nem tehetné meg magának, s minden bizonnyal a kormánynak is meg kellene hátrálnia. Persze ehhez szükség lenne arra is, aminek ebben az országban sajnos nyoma sincs: állampolgári öntudatra, a saját jogok érvényesítésének képességére és az összefogásra.  

Az összefogásra, hiszen csak sok ember együtt képes bizonyos (elfogadhatatlan) helyzetekben pozitív változást kiharcolni.

De, mint látni, ez a szemlélet szinte teljesen elsorvadt a rendszerváltozás óta, és Orbán éppen ezt az általános társadalmi passzivitást és beletörődést kihasználva építi fel önkényuralmi rendszerét, és vonja egyre szorosabbra a hurkot a magyar társadalom körül. Az elmúlt évtizedeket történéseit figyelve jól nyomon követhető, hogyan képes egyetlen ember tízmillió ellenállásra képtelent a saját szolgájává (neki mindenben kiszolgáltatottá) tenni.
A megalkuvás és a beletörődés – társadalmi méretekben – az emberi közösségek, társadalmak rákos daganata. Amíg ez nem változik, addig a magyar társadalom pusztulása feltartóztathatatlan.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.