Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció

  • Janisch Attila
  • 2018. augusztus 12.

Publicisztika

Szégyen, hogy az intézmény ellenállás nélkül adta meg magát.

A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a függetlenségét és önrendelkezési jogát, különösen a jelenlegi diktatórikus, önkényuralomra törő politikai vezetés idején. Az ELTE az ország legnagyobb egyeteme, több ezer egyetemi polgárral, ha a hallgatók együtt tiltakoznának, akkor ezt a megalkuvó beleegyezést az ELTE vezetése nem tehetné meg magának, s minden bizonnyal a kormánynak is meg kellene hátrálnia. Persze ehhez szükség lenne arra is, aminek ebben az országban sajnos nyoma sincs: állampolgári öntudatra, a saját jogok érvényesítésének képességére és az összefogásra.  

Az összefogásra, hiszen csak sok ember együtt képes bizonyos (elfogadhatatlan) helyzetekben pozitív változást kiharcolni.

De, mint látni, ez a szemlélet szinte teljesen elsorvadt a rendszerváltozás óta, és Orbán éppen ezt az általános társadalmi passzivitást és beletörődést kihasználva építi fel önkényuralmi rendszerét, és vonja egyre szorosabbra a hurkot a magyar társadalom körül. Az elmúlt évtizedeket történéseit figyelve jól nyomon követhető, hogyan képes egyetlen ember tízmillió ellenállásra képtelent a saját szolgájává (neki mindenben kiszolgáltatottá) tenni.
A megalkuvás és a beletörődés – társadalmi méretekben – az emberi közösségek, társadalmak rákos daganata. Amíg ez nem változik, addig a magyar társadalom pusztulása feltartóztathatatlan.


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.