Janisch Attila: Egyes rendőri intézkedések margójára

  • Janisch Attila
  • 2022. július 16.

Publicisztika

Agyarországon minden másképpen van.

Miközben, akik tehetik, szétrabolják az országot, egyre többször látni olyat, hogy a rendőrök vasággyal együtt 40 kilós nőket, vézna férfiakat bilincselnek meg – öten hatan fellépve egy ellen –, csupán azért, mert ezek az emberek tiltakoznak a fennálló hazug önkényuralmi rendszer és a kormány országrontó intézkedései ellen. A bilincs, karkitekerés, földre teperés, falhoz szorítás, motorháztetőre fektetés és egyéb túlzó keménység indoklásául pedig – cinikus módon – e tiltakozók veszélyességére hivatkoznak. 

Egy társadalomban fontos hogy a rendőröknek hitelük legyen, és a lakosság is bizalmat érezzen irántuk. De miféle bizalmat érezhetnek a magyar állampolgárok az ilyen mondvacsinált okokkal, csakis a megfélemlítés szándékával végrehajtott intézkedéseket látva?

Önkényben, diktatúrában, agresszor háborúban a katonai és erőszakszervezetek szolgálatában állni nem túl jó dolog, mert az intézkedésre paranccsal kényszerítettnek nincs lehetősége megtagadni a saját véleményével, nézeteivel, emberségével ellentétes parancsokat. Ha mégis ezt teszi, súlyos fegyelmi vétséget követ el, amely adott esetben a legkomolyabb büntetést vonja maga után.

De rendőrnek lenni semmilyen időszakban nem kötelező, az ilyesmi mindig az egyén személyes döntése.  Diktatúrában, önkényben más munkát is vállalhatnak a rendőri állomány tagjai közül azok, akik számára a kötelező intézkedések olyannyira összeegyeztethetetlenek a saját lelkiismeretükkel.

Ha viszont maradnak az állományban és végrehajtják az intézkedéseket – úgy és ahogy –, akkor ennek a személyes morális felelőssége nem hárítható a vezetőkre. 

Ezen is érdemes lenne elgondolkodniuk a rendőri állomány vezetőinek és tagjainak, és ha maradnak is a szolgálatban, akkor

megérné valamiféle arányossági elvet bevezetni az intézkedési rendbe.

Magyarországon nem láttam még a rendszer ellen és a demokrácia mellett tüntetőket agresszíven viselkedni. Az ilyesmi inkább (bár ez sem általánosságban) az Orbán által megtévesztett jobboldali szavazók és elvakult Orbán-hívek egy részére igaz: lásd a savazni akaró vagy épp az ellenzéki tüntetőket földre teperő és megverő, a kiállított tankkal a tömegbe hajtó, a tévészékházat megrohamozó és felgyújtó, az utcaköveket felszedő és a tömegbe és a rendőrök közé hajító alakokat.

De Agyarországon minden másképpen van, mint ahogy annak a demokratikus Magyaroszágon lennie kellene.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.