Miközben, akik tehetik, szétrabolják az országot, egyre többször látni olyat, hogy a rendőrök vasággyal együtt 40 kilós nőket, vézna férfiakat bilincselnek meg – öten hatan fellépve egy ellen –, csupán azért, mert ezek az emberek tiltakoznak a fennálló hazug önkényuralmi rendszer és a kormány országrontó intézkedései ellen. A bilincs, karkitekerés, földre teperés, falhoz szorítás, motorháztetőre fektetés és egyéb túlzó keménység indoklásául pedig – cinikus módon – e tiltakozók veszélyességére hivatkoznak.
Egy társadalomban fontos hogy a rendőröknek hitelük legyen, és a lakosság is bizalmat érezzen irántuk. De miféle bizalmat érezhetnek a magyar állampolgárok az ilyen mondvacsinált okokkal, csakis a megfélemlítés szándékával végrehajtott intézkedéseket látva?
Önkényben, diktatúrában, agresszor háborúban a katonai és erőszakszervezetek szolgálatában állni nem túl jó dolog, mert az intézkedésre paranccsal kényszerítettnek nincs lehetősége megtagadni a saját véleményével, nézeteivel, emberségével ellentétes parancsokat. Ha mégis ezt teszi, súlyos fegyelmi vétséget követ el, amely adott esetben a legkomolyabb büntetést vonja maga után.
De rendőrnek lenni semmilyen időszakban nem kötelező, az ilyesmi mindig az egyén személyes döntése. Diktatúrában, önkényben más munkát is vállalhatnak a rendőri állomány tagjai közül azok, akik számára a kötelező intézkedések olyannyira összeegyeztethetetlenek a saját lelkiismeretükkel.
Ha viszont maradnak az állományban és végrehajtják az intézkedéseket – úgy és ahogy –, akkor ennek a személyes morális felelőssége nem hárítható a vezetőkre.
Ezen is érdemes lenne elgondolkodniuk a rendőri állomány vezetőinek és tagjainak, és ha maradnak is a szolgálatban, akkor
megérné valamiféle arányossági elvet bevezetni az intézkedési rendbe.
Magyarországon nem láttam még a rendszer ellen és a demokrácia mellett tüntetőket agresszíven viselkedni. Az ilyesmi inkább (bár ez sem általánosságban) az Orbán által megtévesztett jobboldali szavazók és elvakult Orbán-hívek egy részére igaz: lásd a savazni akaró vagy épp az ellenzéki tüntetőket földre teperő és megverő, a kiállított tankkal a tömegbe hajtó, a tévészékházat megrohamozó és felgyújtó, az utcaköveket felszedő és a tömegbe és a rendőrök közé hajító alakokat.
De Agyarországon minden másképpen van, mint ahogy annak a demokratikus Magyaroszágon lennie kellene.
