Janisch Attila: Egyes rendőri intézkedések margójára

  • Janisch Attila
  • 2022. július 16.

Publicisztika

Agyarországon minden másképpen van.

Miközben, akik tehetik, szétrabolják az országot, egyre többször látni olyat, hogy a rendőrök vasággyal együtt 40 kilós nőket, vézna férfiakat bilincselnek meg – öten hatan fellépve egy ellen –, csupán azért, mert ezek az emberek tiltakoznak a fennálló hazug önkényuralmi rendszer és a kormány országrontó intézkedései ellen. A bilincs, karkitekerés, földre teperés, falhoz szorítás, motorháztetőre fektetés és egyéb túlzó keménység indoklásául pedig – cinikus módon – e tiltakozók veszélyességére hivatkoznak. 

Egy társadalomban fontos hogy a rendőröknek hitelük legyen, és a lakosság is bizalmat érezzen irántuk. De miféle bizalmat érezhetnek a magyar állampolgárok az ilyen mondvacsinált okokkal, csakis a megfélemlítés szándékával végrehajtott intézkedéseket látva?

Önkényben, diktatúrában, agresszor háborúban a katonai és erőszakszervezetek szolgálatában állni nem túl jó dolog, mert az intézkedésre paranccsal kényszerítettnek nincs lehetősége megtagadni a saját véleményével, nézeteivel, emberségével ellentétes parancsokat. Ha mégis ezt teszi, súlyos fegyelmi vétséget követ el, amely adott esetben a legkomolyabb büntetést vonja maga után.

De rendőrnek lenni semmilyen időszakban nem kötelező, az ilyesmi mindig az egyén személyes döntése.  Diktatúrában, önkényben más munkát is vállalhatnak a rendőri állomány tagjai közül azok, akik számára a kötelező intézkedések olyannyira összeegyeztethetetlenek a saját lelkiismeretükkel.

Ha viszont maradnak az állományban és végrehajtják az intézkedéseket – úgy és ahogy –, akkor ennek a személyes morális felelőssége nem hárítható a vezetőkre. 

Ezen is érdemes lenne elgondolkodniuk a rendőri állomány vezetőinek és tagjainak, és ha maradnak is a szolgálatban, akkor

megérné valamiféle arányossági elvet bevezetni az intézkedési rendbe.

Magyarországon nem láttam még a rendszer ellen és a demokrácia mellett tüntetőket agresszíven viselkedni. Az ilyesmi inkább (bár ez sem általánosságban) az Orbán által megtévesztett jobboldali szavazók és elvakult Orbán-hívek egy részére igaz: lásd a savazni akaró vagy épp az ellenzéki tüntetőket földre teperő és megverő, a kiállított tankkal a tömegbe hajtó, a tévészékházat megrohamozó és felgyújtó, az utcaköveket felszedő és a tömegbe és a rendőrök közé hajító alakokat.

De Agyarországon minden másképpen van, mint ahogy annak a demokratikus Magyaroszágon lennie kellene.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.