Janisch Attila: Egyes rendőri intézkedések margójára

  • Janisch Attila
  • 2022. július 16.

Publicisztika

Agyarországon minden másképpen van.

Miközben, akik tehetik, szétrabolják az országot, egyre többször látni olyat, hogy a rendőrök vasággyal együtt 40 kilós nőket, vézna férfiakat bilincselnek meg – öten hatan fellépve egy ellen –, csupán azért, mert ezek az emberek tiltakoznak a fennálló hazug önkényuralmi rendszer és a kormány országrontó intézkedései ellen. A bilincs, karkitekerés, földre teperés, falhoz szorítás, motorháztetőre fektetés és egyéb túlzó keménység indoklásául pedig – cinikus módon – e tiltakozók veszélyességére hivatkoznak. 

Egy társadalomban fontos hogy a rendőröknek hitelük legyen, és a lakosság is bizalmat érezzen irántuk. De miféle bizalmat érezhetnek a magyar állampolgárok az ilyen mondvacsinált okokkal, csakis a megfélemlítés szándékával végrehajtott intézkedéseket látva?

Önkényben, diktatúrában, agresszor háborúban a katonai és erőszakszervezetek szolgálatában állni nem túl jó dolog, mert az intézkedésre paranccsal kényszerítettnek nincs lehetősége megtagadni a saját véleményével, nézeteivel, emberségével ellentétes parancsokat. Ha mégis ezt teszi, súlyos fegyelmi vétséget követ el, amely adott esetben a legkomolyabb büntetést vonja maga után.

De rendőrnek lenni semmilyen időszakban nem kötelező, az ilyesmi mindig az egyén személyes döntése.  Diktatúrában, önkényben más munkát is vállalhatnak a rendőri állomány tagjai közül azok, akik számára a kötelező intézkedések olyannyira összeegyeztethetetlenek a saját lelkiismeretükkel.

Ha viszont maradnak az állományban és végrehajtják az intézkedéseket – úgy és ahogy –, akkor ennek a személyes morális felelőssége nem hárítható a vezetőkre. 

Ezen is érdemes lenne elgondolkodniuk a rendőri állomány vezetőinek és tagjainak, és ha maradnak is a szolgálatban, akkor

megérné valamiféle arányossági elvet bevezetni az intézkedési rendbe.

Magyarországon nem láttam még a rendszer ellen és a demokrácia mellett tüntetőket agresszíven viselkedni. Az ilyesmi inkább (bár ez sem általánosságban) az Orbán által megtévesztett jobboldali szavazók és elvakult Orbán-hívek egy részére igaz: lásd a savazni akaró vagy épp az ellenzéki tüntetőket földre teperő és megverő, a kiállított tankkal a tömegbe hajtó, a tévészékházat megrohamozó és felgyújtó, az utcaköveket felszedő és a tömegbe és a rendőrök közé hajító alakokat.

De Agyarországon minden másképpen van, mint ahogy annak a demokratikus Magyaroszágon lennie kellene.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.