Heil Péter

Jár a szép szemünkért

Mit tett eddig és mit nem a kormány azért, hogy az ország hozzáférjen az uniós forrásokhoz?

Publicisztika

Határozottan nem – mondta a miniszterelnök nemrég, egy zárt körű sajtóbeszélgetésen arra a kérdésre, hogy szeretné-e, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon. És határozott nem a válasz arra is, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok által tavaly decemberben, az uniós pénzek lehívásának feltételéül szabott feladatokat a kormány eddig bejelentett intézkedései teljesítik-e. Az előttünk álló hetek és hónapok nagy kérdése, hogy a két állítás között van-e oksági összefüggés.

Emlékeztetőül: az EU karácsony előtt harminc tételben írta meg az Orbán-kormánynak, mit kell tennie, ha hozzá akar férni a 2021–2027-es uniós költségvetési időszak 15 ezer milliárd forintnyi támogatásához. A lista négy fő területet érint: a korrupcióellenes intézményrendszert, a közbeszerzéseket, az egyetemek és a tudományos élet szabadságát, illetve az igazságszolgáltatást. A brüsszeli döntés óta eltelt két hónap alatt két területen történt elmozdulás. Egyrészt a kormány – tőle merőben szokatlan módon, kétségkívül az EU nyomására – nyilvános egyeztetésre bocsátotta igazságügyi reformjavaslatait. Másrészt, a kormány nyolc (!) minisztere február 15-étől kivonult a vagyonkezelő alapítványok alá rendelt egyetemek kuratóriumaiból. A korrupcióellenes intézkedések és a közbeszerzések ügyében egyelőre teljes a csönd. Igaz, itt a kormánynak vélhetően nem lesz olyan nehéz dolga, mert az EU elvárásai könnyebben – talán túlságosan is könnyen – teljesíthetők.

Az egyetemek ügye

Az igazságügy és az egyetemek kérdésében van egy fontos közös pont. Jelesül az, hogy az Európai Unió elvárásai itt nem az EU-pénzek iparszerű lenyúlásáról szólnak elsősorban. Tény: egy „engedelmes” bírói kar mindig nagyban megkönnyíti a korrupt politikusok, hivatalnokok és oligarchák dolgát. Ahogy az is biztos, hogy az állami egyetemek privatizációja mögött is egyértelműen tetten érhetők a hatalomhoz közel állók személyes anyagi érdekei. Ennek ellenére a tét itt sokkal inkább az alkotmányos alapelvek védelme – a hatalmi ágak szétválasztása és a tudományos élet, a gondolkodás szabadsága. Ha úgy tetszik, a hajdan volt magyar jogállam és demokrácia utolsó maradékai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.