Jelentés a Világsátor romjai alól

Országos és térségi romapolitikák

  • Becker András
  • 2013. március 28.

Publicisztika

Közleményben emlékezett meg tavaly a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság a tatárszentgyörgyi gyilkosság harmadik, negyedik és ki tudja még hány, ezután következő egyéb évfordulóiról. (Ez az az államtitkárság, aminek azért van ilyen értelmetlen neve, mert egykori és mostani vezetője kinevezésekor még nem tudta, hogy van-e cigánykérdés, és ha igen, úgy-e, ahogy ő gondolja, csak azt, hogy romaügyekben valami nagyon eredetit fog csinálni.)

A közlemény így kezdődött: "Három évvel ezelőtt azért kellett meghalnia egy gyermeknek Magyarországon, mert roma gyerek volt. (...)" Idén meg így: "Négy évvel ezelőtt azért kellett meghalnia egy gyermeknek Magyarországon, mert roma gyerek volt. (...)" Az áldozatok rokonai - meg úgy általában a romák szerte az országban - nyilván éppolyan jó érzésekkel várják az államtitkárság jövő évi sajtóközleményét, ahogy fogadták az ideit.

Vajon nem jutott eszükbe semmi? Vagy annyira bejött ez tavaly, hogy nem volt szívük újat írni? Esetleg csak annyi az üzenet, hogy az államtitkárság véleménye nem változik? Hogy változatlanul érvényes az akkori mondás, amivel a kommüniké folytatódik: "Még mielőtt bárki értékesebbnek tekintené az egyik életet a másiknál, kijelentjük, Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és Olaszliszka áldozatai ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai, és ugyanúgy jár nekik az igazságtétel." (Az erős állam bűvöletében élők kedvéért az évfordulón tegyük hozzá: rasszista indítékból elkövetett bűncselekményért Magyarországon az utóbbi években legalább háromszor ítéltek el - romákat. Mellesleg az olaszliszkai pont nem ez az eset. A cigánygyilkosságok vádlottjai viszont néhány hónap múlva nagy valószínűséggel szabadlábra kerülnek.)

Tavaly sem feltételeztük, hogy Balog Zoltán - akkor még államtitkár - ne értené: a tatárszentgyörgyi gyilkosság kapcsán Olaszliszka emlegetése nemcsak kegyeletsértő, de nettó fasiszta érvelés is. Ismétlés következik: Olaszliszkán tipikus csőcselék-bűncselekmény történt, a tetteseket különös kegyetlenséggel elkövetett csoportos emberölés miatt jogerősen tíz évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Tatárszentgyörgy egy rasszista gyilkosságsorozat első állomása volt: a tettesek rágyújtották a házat a falu szélén lakó, előre kiszemelt roma családra, majd lelövöldözték a menekülőket. A két ügynek csak egyetlen vonatkozása közös: az áldozatok és a tettesek mindkét esetben eltérő etnikai hovatartozásúak. Ezen az alapon viszont a kettőt csak az etnikai alapú észjárás képes egyben látni. De azt sem hisszük, hogy Balog miniszter vagy utódja a poszton, az őt helyettesítő Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár rasszista lenne. Ennél szimplább okból: kicsinyes politikai számításból rondítottak bele másodszor a gyász napjába.

Pedig egyértelmű volt már tavaly is: az a nyelvpolitikai küzdelem, amit a miniszterelnök vezetésével folytat az egész párt- és államapparátus, hogy a Jobbik szájából kiénekelje a sajtot, eleve kudarcra van ítélve. Sosem lesznek képesek a Jobbik-szavazókkal elhitetni, hogy ez a nóta ugyanaz, csak kicsit szalonképesebb hangszerelésben. De ha eddig hitték is, hogy a protonácikat meg lehet a saját terepükön is verni, február eleje óta nyilvánvaló e taktika katasztrofális kudarca: Miskolcon a helyi Jobbik feltörölte a padlót Kriza Ákos polgármesterrel és a Fidesz kétszívű romapolitikájával - meg hát magával a kormánypárttal.

A hazai pálya előnye

Kriza a maga nem csekély hatalmi és kommunikációs eszközeivel két éve próbál lépést tartani a városban egyre hisztérikusabb cigányellenes hangulatot gerjesztő szélsőjobbal - s a miskolci helyzet mintegy modellezi az országos fejleményeket. A polgármester ugyan nem beszél a Miskolcra betelepülő cigánybűnözőkről, de azért heti rendszerességgel razziáztat a romák lakta részeken, kiszáll a rendőrség mellett a gyámügytől a vízművekig minden szóba jöhető hatóság ilyenkor. Hogy a hatás biztos legyen, az önkormányzati hírportál minden alkalommal a jól bevált előítéletes roma klisékkel teszi egyértelművé, kiknél is kellett megint eljárni. Hasonló kommunikációs versenyfutás folyt a Jobbik és Kriza közt a Kanadából hazaküldött/hazajött romák ügyében is.

A polgármester vesztére azonban a Balog-féle romastratégiának a represszív mellett van egy másik arca is, a "Mutassuk meg az uniónak!". Nos, Kriza is próbált valamit mutatni: tavaly a képviselő-testületi többség szándéknyilatkozatot fogadott el, mely szerint a város indul a "TIOP-1.2.1/A-12/1 - Agóra - Multifunkcionális közösségi központok kialakítása" pályázati kiíráson a "Világsátor" nevű projektjével. A Világsátor valamiféle nemzetközi romológiai központnak volt elképzelve, ahol az európai romák különböző kulturális és oktatási projektek keretében találkozhatnak, kutathatnak, konferenciázhatnak: az a fajta "határokon átívelő" multikulti ügy, amit annyira szeretnek Brüsszelben. A Jobbiknak azonban több sem kellett, és néhány hét múlva már azt magyarázgatták, hogy nem igaz az egész, és nettó kétmilliárdért gigantikus roma sátrat építenek, hogy ide csalogassák a világ összes cigányát, beleértve a Kanadába menekülteket is. A Jobbik megállíthatatlan volt: hetek alatt huszonötezer (!) miskolci nyomatékosította az aláírásával, hogy nem akar Világsátrat a városba.

Kriza február 5-én jelentette be, hogy kapitulál, Miskolc mégsem indul a pályázaton - persze nem azért. Vona Gábor ehhez annyit tett hozzá, a Jobbik azon lesz, hogy máshol se legyen - és tényleg, ha a dolgok változatlan mederben folynak, ha Balog miniszterék továbbra is így próbálnak jók lenni a választóknál, akkor a Jobbik hamarosan bármiből világsátrat fog csinálni.

Kérdezhetnénk persze, hol volt az ellenzék, hogy a szélsőjobb ellenállás nélkül túszul ejthette az összes politikai szereplőt? Nos, Miskolcon a szocialisták maguk is egy származási jellegű kérdéssel voltak elfoglalva: kis listával kedveskedtek a helyi publikumnak, melyen azokat az önkormányzati tisztviselőket gyűjtötték össze, akiket - feltételezésük szerint - a polgármester hozott a városba Erdélyből meg a Partiumból. És ha valaki a 23 millió román munkavállaló első hullámát fedezi fel a város alkalmazottai között, az ugyan már milyen alapon leplezné le a Világsátorba özönlő romákról szóló hazugságot?

Neked ajánljuk