Káosz a rendben

  • .
  • 2010. április 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. április 8. Lám, mik derülnek ki napról napra...
Már maga a pápa is "bűnös", mert valamikor eltussolta az ilyen jellegű kínos ügyeket, és az egyház tekintélye többet ért neki, mint az emberek erkölcsi-lelki élete. Sajnálatos és elszomorító dolog ez, hogy a papok ilyen dolgot művelnek, és ráadásul folyamatosan, mert ha lebuknak valahol, akkor csak áthelyezik őket, és így tovább élhetik beteges hajlamukat, mert a pedofília betegség, nem melegség, a kettőt sokan sokszor véletlenül, avagy tudatosan összekeverik. A pedofil papok furcsa helyzetben vannak, úgy látszik: rájuk nem vonatkoznak (?) a törvények, mert mintegy mentelmi jogként élik meg papi hivatásukat. Ha egy tanár lebukik pedofilügyben, hamar az előzetesben találja magát, de egy papotmég ezért tudtommal sosem tartóztattak le, valahogy mindig elkerülték a zárkát. Milyen erkölcsi, lelki, emberi jelleme van az ilyen "papoknak", akik képesek a rájuk bízott gyerekeket molesztálni, zsarolni, kínozni lelkileg - nem jut eszükbe azokban a pillanatokban mikor megcselekszik ama tetteiket, hogy Jézuska mindig mindent lát? Vagy akkor inkább arról van szó, hogy tudják, úgy sincs istenke, csak jó buli ez az egész, és árnyékéban megtehetik azt, amit máskülönben nehezebben. Szégyen és gyalázat, hogy egyes papok, s mint kiderül, egyre többen, ilyesmiket tesznek, a büntetés legcsekélyebb jele nélkül. Szinte minden országban kirobbanak az ilyen jellegű botrányok, mindig kell valami lökés ahhoz, hogy egy sokáig elhallgatott kínos ügyről a nyilvánosság értesüljön. S most ez a láncreakció megindult, ami örvendetes, de az már nem, hogy konkrétan semmit nem látni abból, hogy ezek a papok elnyerjék méltó és jogos büntetésüket, mert egyszerűen köztörvényes bűncselekményt követtek el, amiért felelniük kell, és nem egy pápai megrovásban, hanem ugyanolyan kemény börtönévekben, mint bárki más, aki ilyesmit tesz. Gyalázat, hogy a papokat nem merik börtönbe zárni, amikor konkrétan bizonyítható, hogy pedofil bűncselekményeket követtek el! Érdekes, hogy mennyire elsiklanak az emberek e mellett, most nem hallani tiltakozásokat, tüntetéseket, mintha "bocsánatos bűn" lenne a papoknak a pedofília. De mit szólnának akkor, ha konkrétan a saját gyereküket venné kezelésbe egy pap, akkor is hallgatólagosan beleegyeznének és nem kérnének jogos büntetést a törvény teljes szigorával, mint egy állampolgárra, hiszen a pap is csak állampolgár, nem törvények feletti, csupán a munkája más, de ő választotta, tehát tudta, mit vállal.

Kínos ez az egész pedofilügy az egyháznak, amúgy is félig üresek a templomok érdektelenség miatt, ahol lakom, ott is most, a nagy vallásszabadságban félig üres a templom még nagy ünnepeken is, de a 70-es, 80-as években az ajtóban álltak, annyian voltak, pedig állítólag akkor nem szabadott templomba járni. Röhejes és hazug ez is...

Vajon megéljük e valaha, hogy egy pedofil papot tényleges börtönbüntetésre ítélnek? Mert más a jog és az emberi igazság, tudjuk, és nem kellene az ítélőszékig várni, hogy haláluk után feleljenek bűneikért a papok, jó lenne, ha már itt a Földön is bűnhődnének tetteikért, ahogy bárki más, ha ezt megteszi.

Makovics János

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.