Káosz a rendben

  • .
  • 2010. április 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. április 8. Lám, mik derülnek ki napról napra...
Már maga a pápa is "bűnös", mert valamikor eltussolta az ilyen jellegű kínos ügyeket, és az egyház tekintélye többet ért neki, mint az emberek erkölcsi-lelki élete. Sajnálatos és elszomorító dolog ez, hogy a papok ilyen dolgot művelnek, és ráadásul folyamatosan, mert ha lebuknak valahol, akkor csak áthelyezik őket, és így tovább élhetik beteges hajlamukat, mert a pedofília betegség, nem melegség, a kettőt sokan sokszor véletlenül, avagy tudatosan összekeverik. A pedofil papok furcsa helyzetben vannak, úgy látszik: rájuk nem vonatkoznak (?) a törvények, mert mintegy mentelmi jogként élik meg papi hivatásukat. Ha egy tanár lebukik pedofilügyben, hamar az előzetesben találja magát, de egy papotmég ezért tudtommal sosem tartóztattak le, valahogy mindig elkerülték a zárkát. Milyen erkölcsi, lelki, emberi jelleme van az ilyen "papoknak", akik képesek a rájuk bízott gyerekeket molesztálni, zsarolni, kínozni lelkileg - nem jut eszükbe azokban a pillanatokban mikor megcselekszik ama tetteiket, hogy Jézuska mindig mindent lát? Vagy akkor inkább arról van szó, hogy tudják, úgy sincs istenke, csak jó buli ez az egész, és árnyékéban megtehetik azt, amit máskülönben nehezebben. Szégyen és gyalázat, hogy egyes papok, s mint kiderül, egyre többen, ilyesmiket tesznek, a büntetés legcsekélyebb jele nélkül. Szinte minden országban kirobbanak az ilyen jellegű botrányok, mindig kell valami lökés ahhoz, hogy egy sokáig elhallgatott kínos ügyről a nyilvánosság értesüljön. S most ez a láncreakció megindult, ami örvendetes, de az már nem, hogy konkrétan semmit nem látni abból, hogy ezek a papok elnyerjék méltó és jogos büntetésüket, mert egyszerűen köztörvényes bűncselekményt követtek el, amiért felelniük kell, és nem egy pápai megrovásban, hanem ugyanolyan kemény börtönévekben, mint bárki más, aki ilyesmit tesz. Gyalázat, hogy a papokat nem merik börtönbe zárni, amikor konkrétan bizonyítható, hogy pedofil bűncselekményeket követtek el! Érdekes, hogy mennyire elsiklanak az emberek e mellett, most nem hallani tiltakozásokat, tüntetéseket, mintha "bocsánatos bűn" lenne a papoknak a pedofília. De mit szólnának akkor, ha konkrétan a saját gyereküket venné kezelésbe egy pap, akkor is hallgatólagosan beleegyeznének és nem kérnének jogos büntetést a törvény teljes szigorával, mint egy állampolgárra, hiszen a pap is csak állampolgár, nem törvények feletti, csupán a munkája más, de ő választotta, tehát tudta, mit vállal.

Kínos ez az egész pedofilügy az egyháznak, amúgy is félig üresek a templomok érdektelenség miatt, ahol lakom, ott is most, a nagy vallásszabadságban félig üres a templom még nagy ünnepeken is, de a 70-es, 80-as években az ajtóban álltak, annyian voltak, pedig állítólag akkor nem szabadott templomba járni. Röhejes és hazug ez is...

Vajon megéljük e valaha, hogy egy pedofil papot tényleges börtönbüntetésre ítélnek? Mert más a jog és az emberi igazság, tudjuk, és nem kellene az ítélőszékig várni, hogy haláluk után feleljenek bűneikért a papok, jó lenne, ha már itt a Földön is bűnhődnének tetteikért, ahogy bárki más, ha ezt megteszi.

Makovics János

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.