n A Fidesz-frakció vezetője és helyettese a múlt héten bejelentette, hogy a gazdasági bizottságon belül egy albizottságot kellene felállítani a Dunaferr Rt. 1996 és 2001 közötti működésének kivizsgálására, mivel szerintük a vasmű az előző vezetés alatt szocialista és szabaddemokrata kötődésű körök "pénznyerő automatája" volt. Mindezt egy olyan dokumentumra hivatkozva állították, ami a Miniszterelnöki Hivatal gondozásában látott napvilágot, egyelőre csak szűk körben. A harminc évre titkosított anyagból idézett számokat (amelyek a Dunaferr vagyonát kezelő Acél XXI. Kft. tulajdonosainak sikerdíját összegszerűsítik) a vasmű leváltott vezérigazgatója a valóságtól távol állóknak nevezte.
Hogy mindez ne maradjon a levegőben lógva, két nappal később a miniszterelnök azt mondta a rádióban, hogy jogász szakértői annak a lehetőségét vizsgálják: kell-e újabb büntető- vagy polgári peres eljárást kezdeményezni a Dunaferr Rt. vagyonkezelői szerződése ügyében. Azt követően persze, hogy a rendőrség bűncselekmény hiányában lezárta az ez ügyben ismeretlen tettes ellen folytatott vizsgálatot. A disznóságokról a hivatalos források mellett a saját bevallása szerint a Magyar Fórumból tudomást szerző kormányfő szavának mindenesetre volt foganatja: a feljelentő Kormányzati Ellenőrzési Hivatal azon melegében panaszt tett a nyomozó hatóságnál az eljárás megszüntetése miatt; elvégre a miniszterelnök azért (is) miniszterelnök, hogy jobban tudja.
Innentől vélhetően hivatalos lendületet kap az ügy, ami nem is meglepő annak fényében, hogy egyes ellenzéki politikusok nem szűnnek azt firtatni, vajon milyen kapcsolatban áll a Dunaferr Rt. dolomitbeszállítójával, az Orbán papa érdekeltségében lévő bányavállalattal. A kormánypárti logika szerint ha utóbbi kivizsgálására nem alakul parlamenti bizottság (ehelyett forszírozza a Fidesz az albizottságot), az vélhetően azért van, mert nem is fontos. Láttunk már ilyet: szombaton lesz három éve, hogy az elkezdődött jövő legfőbb mérnöke azt találta mondani: az előző kormány idején törvénytelenül, közpénzből, titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az akkori ellenzék egyes tagjait és azok hozzátartozóit. A "lufigate" néven elhíresült történetet azóta elnyelte a süllyesztő: a hosszas vajúdás után feltárt - mint kiderült, a nyilvánosan hozzáférhető cégnyilvántartásból származó - bizonyítékokkal, az egymást és önmagukat gyakorta meghazudtoló szereplőkkel, az "ügy" parlamenti vizsgálatát bonyolító bizottsággal és annak gyengeelméjű elnökével, az egész fideszes hazugságsorozattal együtt.
Amúgy mit ad isten, az 1998. augusztusi drámai bejelentés éppen arra az időre esett, amikor egyes sajtóorgánumok a Fidesz közeli macherek - mindenekelőtt Az Érinthetetlen - meredekebb lejtésű gazdasági ügyeiről írtak. A kormányfő bemondása után ezeket szép lassan kiette a szú a köztudatból, pedig a székháztörténettől az Orbán-bányákig Simicska, Tot, Schlecht, Kaya felváltva mutatta az utat.
Három évvel ezelőtt még Orbán blöffölt, ma már jó erre Rogán és Szájer is: inkább a Dunaferr előző menedzsmentjének a sikerdíjáról beszéljünk, ne az Orbán-bányákról!
De ne higgyük, hogy csupán a papa vállalkozói előmeneteléről lenne szó; a Napi Gazdaság június végén tudósított arról, hogy a Dunaferr csoport egyik cégében az rt. kisebbségbe szorult a tőkeemeléssel bekerült új tulajdonosokkal szemben. Utóbbiakban a Fideszhez közeli elemek nyüzsögnek, hogy mást ne mondjunk, például az a ferfiú, aki Várhegyi Attila államtitkár és Fidesz országos választmányi elnök vádlott-társa a politikusról elnevezett büntetőperben vagy az az ügyvéd, aki Várhegyit képviseli e perben.
Így teljes(ebb) a kép. A többi duma.
