Ki jön a házamba?

publikálva
2000/44. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Építtethet-e Torgyán József pártelnök-miniszter száz-egynéhány millióba kerülő családi házat a főváros egyik elit részén? Természetesen építtethet. Joga van-e a sajtónak firtatni a vállalkozást, ha a költségek és a két évvel ezelőtti képviselői vagyonbevallás adatai nem állnak összhangban egymással? Szolgalelkű barom lenne, ha nem tenné. Mondhatja-e Torgyán - vagy bárki más politikus -, hogy képviselői vagyonbevallásában azért hallgatta el tényleges anyagi helyzetét, mert "nem akart tipekket adni rablóknak és robbantó csoportoknak"?

n Építtethet-e Torgyán József pártelnök-miniszter száz-egynéhány millióba kerülő családi házat a főváros egyik elit részén? Természetesen építtethet. Joga van-e a sajtónak firtatni a vállalkozást, ha a költségek és a két évvel ezelőtti képviselői vagyonbevallás adatai nem állnak összhangban egymással? Szolgalelkű barom lenne, ha nem tenné. Mondhatja-e Torgyán - vagy bárki más politikus -, hogy képviselői vagyonbevallásában azért hallgatta el tényleges anyagi helyzetét, mert "nem akart tipekket adni rablóknak és robbantó csoportoknak"?

Nem mondhatja. Ha mondja, onnantól kezdve valójában nincs miről beszélni. E nyilatkozat után már arról van szó (arról is), hogy Torgyán József hazudott, és ezt, ha más szavakkal is, de beismerte. A továbbiakban nem lenne más dolga, mint elnézést kérni pártjától, a társadalomtól, választóitól, Istentől, Hazától, Családtól, majd elbúcsúzni tőlük.

A Magyar Hírlap és a Népszabadság a múlt héten nyilvánosságra hozta: Torgyán és felesége, az ugyancsak kisgazdapárti országgyűlési képviselő, Cseh Mária egy tavaly vásárolt XII. kerületi ingatlanon háromszintes, belső liftes, úszómedencés villát építtet. Ami magánügy: csakhogy a politikus házaspár 1998-as képviselői vagyonbevallása alapján nem egyértelmű, miből telik a százmillió forintnál többre becsült beruházásra. A Magyar Hírlap továbbá azt is feszegette, hogy Torgyán fia és menye ugyancsak szerzett egy nagy értékű ingatlant; a lap szerint az építési engedély, a csatornázás és az ez utóbbira a Pepó-féle Környezetvédelmi Minisztérium által állítólag adott támogatás körül is bűzlik valami.

Hogyan reagált minderre Torgyán? "Rablóknak, robbantóknak tippet nem adok" - zagyválta először. Másnap viszont az országos napilapban, amelynek véleményei és álláspontjai - sublerrel mérhető pontossággal - általában nulla milliméterrel szoktak kilengeni a Fidesz vezető politikusainak véleményeihez és álláspontjaihoz képest, már arról beszélt, hogy az akció az MSZP-SZDSZ páros lejárató kampányának a része. (Alighanem szóltak neki a kínos ügyek eltussolásában jóval rutinosabb fideszes agitproposok, hogy a rablós-betörős halandzsa többet árt, mint használ.) De ebben a történetben nem csak a vén ripacs - meg az ő képessége a hazudozásra, a nárcizmusa - vagy a háza a fontos. Hanem az, hogy senki nem várhatott mást tőle.

A Fidesz félhivatalos öntörténete szerint Torgyánra a kommunista veszedelem megfékezése érdekében volt szükség. Hogy tudják ők, hogyne tudnák, kicsoda-micsoda ez a bohóc valójában, de mit tehettek, ha Horn Gyulát csak vele lehetett megállítani. Ha Torgyán volt az ára annak, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják, akkor a hazával ezt az árat is meg kellett fizettetni. Ezért az Agrárinnovációs Kht., a Környezetgazdálkodási Intézet, valamint Székely Zoltán és a kisgazda "vállalkozói tagozat" baráti körének ügyei, a kisgazdapárt ámokfutása a Fidesz sara is: ezeket az embereket Orbánék küldték rá a mi hazánkra, negyven-egynéhány frakciótag voksáért ők adtak nekik szabad kezet a közösre.

Csakhogy koalícióban kormányozni a másikért való felelősségvállalást is jelent. Így volt ez négy évvel ezelőtt is - Tocsik Mártáért, az MSZP vállalkozóiért a szavazók hazavágták az SZDSZ-t is (helyesen, tegyük hozzá) -, és így van ez most is. Ha egy koalíciót elsősorban annak a tudata tart egyben, hogy a másik nélkül én sem lehetek hatalmon, ha a koalíciós szolidaritás alapelve az, hogy egymás stiklijeiről hallgatunk, a másik hülyéjét nem vegzáljuk, akkor ne várjunk mást. Márpedig így működik a polgári kormány. Ha kételkednénk ebben, idézzük föl például Bánk Attila (FKGP) frakcióvezető Simicska Lajos APEH-elnökségét kritizáló szavait, aki annak idején megfeddte a Fideszt: amikor Kövér László nyilvánosan kifogásolta a Torgyán-Hingyi-féle légügyi dinasztia felemelkedését 1998 őszén, megsértette ezt az alapelvet. A figyelmeztetés hatott: a magas felek abbahagyták egymás érdekszférájának cseszegetését. A Fidesz most is hallgat; a hovatovább a kisgazdapárt szétesésével, s így kormányválsággal fenyegető kisgazda ügyekhez lapzártánkig nem volt hozzáfűznivalója.

Hisz a kisgazdákra még másfél évig szükségük van.

De valamit azért mégiscsak tesz.

Kövér László - hétfői lapzártánk után - tárgyalóasztalhoz ül Torgyánnal: a 2002-es választási együttműködés, a közös jelöltállítások és kölcsönös visszaléptetések részleteit fogják tovább polírozni. A Fidesz elnöke nyilván erőteljes mogyorózást alkalmaz majd. Kihasználja a helyzetet. (Azt egyébként, hogy ez a helyzet hogyan lett, hogy ki juttatta el a Torgyán-villák dokumentumait a napilapok szerkesztőségébe, nem tudja senki.) De miért is ne tenné?

Hisz a kisgazdákra már csak másfél évig van szükségük.

publikálva
2000/44. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk