Végzetes csomópontok

  • 2000. október 26.

Publicisztika

Meghalt egy húszéves fiatalember. Huszonegy éves menyasszonya életéért lapzártánkkor az orvosok még küzdenek, állapota válságos. Az alábbi dolgok mindig akkor kerülnek szóba, ha valaki odavész egy-egy ilyen helyzetben. A közlekedési minisztert szállító gépkocsi balesetéről van szó most. Annak konkrétumairól és olyan általánosságokról, amiket az ilyen esetek felvetnek.

n Meghalt egy húszéves fiatalember. Huszonegy éves menyasszonya életéért lapzártánkkor az orvosok még küzdenek, állapota válságos. Az alábbi dolgok mindig akkor kerülnek szóba, ha valaki odavész egy-egy ilyen helyzetben. A közlekedési minisztert szállító gépkocsi balesetéről van szó most. Annak konkrétumairól és olyan általánosságokról, amiket az ilyen esetek felvetnek.

Azt, hogy hibázott-e a Trabant immár halott vezetője akkor, amikor megpróbált a 7-es út ordacsehi elágazásánál nagy ívben balra kanyarodni, majd kideríti a rendőrségi vizsgálat. Az azonban már most biztosnak tűnik, hogy a miniszternek akkor és ott nem lett volna joga kék villogót és szirénát használnia, és ezek védelmében 130-cal előznie záróvonalnál: hisz a megkülönböztető jelzés csak élet- vagy vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztető helyzet esetén dukál. A miniszter egy közlekedési csomópont átadására tartott, valami kora reggeli megnyitóbeszédről, feltehetőleg némileg megkésve. Autójában ő dönt a megkülönböztető jelzések használata felől. És ő döntött is. Nem állítja senki, hogy a megkülönböztető jelzések használata egyenes következményként von maga után baleseteket, ám az is tény, hogy a használat elrendelésének igenis léteznek szempontjai, amelyek között a protokolláris késlekedés nem szerepel. Nem, legalábbis leírva sehol sem. Csak pillanatnyilag úgy fest a dolog, hogy szabad, hogy szokásban van. Mert minden miniszteri szirénaszóból nem lesz halálos baleset. Meg lehet úszni, föl se tűnik a nagy zajban. Döntés kérdése.

Mint ahogy döntés kérdése az is, hogy kit vigyen el a mentőhelikopter, mint a konkrét esetben, a többszörösen karja tört minisztert és könnyebben sérült feleségét, vagy a péppé zúzott Trabant vezetőjét, akit aztán egy mentőautó (vajon bír-e az 130-cal menni, mint az A6-os?) vitt oda, ahová a vért is máshonnan kellett hozatni.

A sziréna, a kék villogó indokolatlan használata, a könnyű sérült miniszter és a még könnyebben sérült miniszteri feleség elsőbbsége a mentőhelikopterben persze apróságok, jogkövetkezményekkel nem járnak. De soha ne szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy ezt ők megengedhetik maguknak, mert ez nekik jár; hogy büntetlenül uralkodhat el rajtuk a gőg.

A vér is késve érkezett.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.