n Meghalt egy húszéves fiatalember. Huszonegy éves menyasszonya életéért lapzártánkkor az orvosok még küzdenek, állapota válságos. Az alábbi dolgok mindig akkor kerülnek szóba, ha valaki odavész egy-egy ilyen helyzetben. A közlekedési minisztert szállító gépkocsi balesetéről van szó most. Annak konkrétumairól és olyan általánosságokról, amiket az ilyen esetek felvetnek.
Azt, hogy hibázott-e a Trabant immár halott vezetője akkor, amikor megpróbált a 7-es út ordacsehi elágazásánál nagy ívben balra kanyarodni, majd kideríti a rendőrségi vizsgálat. Az azonban már most biztosnak tűnik, hogy a miniszternek akkor és ott nem lett volna joga kék villogót és szirénát használnia, és ezek védelmében 130-cal előznie záróvonalnál: hisz a megkülönböztető jelzés csak élet- vagy vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztető helyzet esetén dukál. A miniszter egy közlekedési csomópont átadására tartott, valami kora reggeli megnyitóbeszédről, feltehetőleg némileg megkésve. Autójában ő dönt a megkülönböztető jelzések használata felől. És ő döntött is. Nem állítja senki, hogy a megkülönböztető jelzések használata egyenes következményként von maga után baleseteket, ám az is tény, hogy a használat elrendelésének igenis léteznek szempontjai, amelyek között a protokolláris késlekedés nem szerepel. Nem, legalábbis leírva sehol sem. Csak pillanatnyilag úgy fest a dolog, hogy szabad, hogy szokásban van. Mert minden miniszteri szirénaszóból nem lesz halálos baleset. Meg lehet úszni, föl se tűnik a nagy zajban. Döntés kérdése.
Mint ahogy döntés kérdése az is, hogy kit vigyen el a mentőhelikopter, mint a konkrét esetben, a többszörösen karja tört minisztert és könnyebben sérült feleségét, vagy a péppé zúzott Trabant vezetőjét, akit aztán egy mentőautó (vajon bír-e az 130-cal menni, mint az A6-os?) vitt oda, ahová a vért is máshonnan kellett hozatni.
A sziréna, a kék villogó indokolatlan használata, a könnyű sérült miniszter és a még könnyebben sérült miniszteri feleség elsőbbsége a mentőhelikopterben persze apróságok, jogkövetkezményekkel nem járnak. De soha ne szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy ezt ők megengedhetik maguknak, mert ez nekik jár; hogy büntetlenül uralkodhat el rajtuk a gőg.
A vér is késve érkezett.
