Világi Mariann

Kik is választhatnak?

  • Világi Mariann
  • 2013.11.27 10:21

Publicisztika

Hogyan tud majd szavazni a több százezer, Londonban élő magyar jövőre? Alighanem sehogy. Világi Mariann röviden elmagyarázza, miért.

A kivándorlással kapcsolatban Varga Mihály azt hangsúlyozta, hogy a külföldön dolgozók tavaly 1,7 milliárd eurót (hozzávetőleg 510 milliárd forintot) utaltak haza.

Ezek a „nettó befizetők”, ha nem is a költségvetésbe, de a családjukat és a hazát is gyarapítva, ha szeretnének, akkor sem tudnak majd fizikailag szavazni 2014-ben, az elkövetkező parlamenti választáson.

A durván tízmilliós London (Nagy-London 13 milliós) belvárosában, a Belgravia negyedben áll egy elegáns épület, a magyar nagykövetség. Meg is mutatjuk:

false

 

Londoni léptékkel mérve közel van a Buckingham Palace-hez, a királyi palotához. 20 perc gyaloglással elérhető a St. James Park, a Green Park, a Hyde Park és a Kensington Park is. Ha a kint élő magyar populáció a választást megelőző éjszakán az angol hatóságok engedélyével sátrat verhet ezekben a parkokban, akkor elfér a követség épületének környékén. Az már bonyolultabb helyzet, hogyan képes néhány százezer ember felsorakozni a követség épületéhez vezető úton a magyar parlamenti választások egyetlen napján. Ha az angol hatóság megfelelően szívélyes, lezárhatja és rendőrileg biztosíthatja a környéket. Ezt igazán megtehetik a kedvünkért.

Azt viszont a fejlett brit rendőrség sem képes megoldani, hogy be is jussanak a választópolgárok a követség épületébe, és leadhassák szavazataikat. Még akkor sem, ha csupán 60 százalék, azaz 180 ezer választópolgár kíván szavazati jogával élni.

Miért a 60 százalék? Mert nem vagyunk maximalisták. A 2010-es választásokon az első fordulóban a szavazásra jogosultak 64,20 százaléka vett részt, a második fordulóban 46,64 százalék. A listára szavazók száma 5 132 531 volt. Ha csak ezt a számot vesszük alapul, és összevetjük azzal a minimum 500 ezer magyar állampolgárral, aki magyar lakcímkártyával is rendelkezik, akkor a 2014-es potenciális választók mintegy 10 százalékáról beszélünk a 2010-es adatok tükrében. A kettős magyar állampolgárok száma a nyár végén már meghaladta az 500 ezret.

Ha a számokat összeadjuk, potenciálisan egymillió választópolgárról beszélünk. Ők a 2010-es választások első fordulóján részt vettek közel 20 százaléka. Ennyi emberrel sakkozik a jelenlegi jogalkotás.

Egyszerű következtetés: közel azonos számban vannak azok, akik 2010-ben tudtak szavazni és 2014-ben egyszerűen nem fognak tudni szavazni a fizikai hozzáférés lehetetlensége miatt, valamint azok, akik 2010-ben törvényileg nem szavazhattak, 2014-ben viszont fizikailag – ha akarnak – lesz módjuk voksaik leadására.

Következtetés jelzők nélkül: a helyzeten, a törvényen sürgősen tessék változtatni!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.