Világi Mariann

Kik is választhatnak?

  • Világi Mariann
  • 2013. november 27.

Publicisztika

Hogyan tud majd szavazni a több százezer, Londonban élő magyar jövőre? Alighanem sehogy. Világi Mariann röviden elmagyarázza, miért.

A kivándorlással kapcsolatban Varga Mihály azt hangsúlyozta, hogy a külföldön dolgozók tavaly 1,7 milliárd eurót (hozzávetőleg 510 milliárd forintot) utaltak haza.

Ezek a „nettó befizetők”, ha nem is a költségvetésbe, de a családjukat és a hazát is gyarapítva, ha szeretnének, akkor sem tudnak majd fizikailag szavazni 2014-ben, az elkövetkező parlamenti választáson.

A durván tízmilliós London (Nagy-London 13 milliós) belvárosában, a Belgravia negyedben áll egy elegáns épület, a magyar nagykövetség. Meg is mutatjuk:

false

 

Londoni léptékkel mérve közel van a Buckingham Palace-hez, a királyi palotához. 20 perc gyaloglással elérhető a St. James Park, a Green Park, a Hyde Park és a Kensington Park is. Ha a kint élő magyar populáció a választást megelőző éjszakán az angol hatóságok engedélyével sátrat verhet ezekben a parkokban, akkor elfér a követség épületének környékén. Az már bonyolultabb helyzet, hogyan képes néhány százezer ember felsorakozni a követség épületéhez vezető úton a magyar parlamenti választások egyetlen napján. Ha az angol hatóság megfelelően szívélyes, lezárhatja és rendőrileg biztosíthatja a környéket. Ezt igazán megtehetik a kedvünkért.

Azt viszont a fejlett brit rendőrség sem képes megoldani, hogy be is jussanak a választópolgárok a követség épületébe, és leadhassák szavazataikat. Még akkor sem, ha csupán 60 százalék, azaz 180 ezer választópolgár kíván szavazati jogával élni.

Miért a 60 százalék? Mert nem vagyunk maximalisták. A 2010-es választásokon az első fordulóban a szavazásra jogosultak 64,20 százaléka vett részt, a második fordulóban 46,64 százalék. A listára szavazók száma 5 132 531 volt. Ha csak ezt a számot vesszük alapul, és összevetjük azzal a minimum 500 ezer magyar állampolgárral, aki magyar lakcímkártyával is rendelkezik, akkor a 2014-es potenciális választók mintegy 10 százalékáról beszélünk a 2010-es adatok tükrében. A kettős magyar állampolgárok száma a nyár végén már meghaladta az 500 ezret.

Ha a számokat összeadjuk, potenciálisan egymillió választópolgárról beszélünk. Ők a 2010-es választások első fordulóján részt vettek közel 20 százaléka. Ennyi emberrel sakkozik a jelenlegi jogalkotás.

Egyszerű következtetés: közel azonos számban vannak azok, akik 2010-ben tudtak szavazni és 2014-ben egyszerűen nem fognak tudni szavazni a fizikai hozzáférés lehetetlensége miatt, valamint azok, akik 2010-ben törvényileg nem szavazhattak, 2014-ben viszont fizikailag – ha akarnak – lesz módjuk voksaik leadására.

Következtetés jelzők nélkül: a helyzeten, a törvényen sürgősen tessék változtatni!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.