Két hete robbantották ki az ún. kémsztorit, ami anélkül bírta uralni napokig a címlapokat, hogy bárki is lényegi információt közölt volna róla - legalábbis ami magát a "kémkedést" érintené.
Ez a harc lesz a végső - legalábbis az idén, nyakunkon az ősz, a hosszú távú meteorológiai előrejelzések korai telet jósolnak, akkor meg már a hó úgyis eltakar mindent, jegeli mintegy a kérdést. Legfeljebb márciusban újra kezdjük.
Csak kis túlzás lesz, ha azt mondjuk, hogy egy ország nézte döbbenten, amikor a múlt pénteken, Zágrábban a K4 férfi 1000 méter előfutamában az olimpiai bajnok magyar egység (Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor) az indonéz vagy a tunéziai négyes mögött, tökutolsóként ért célba.
A 2005. őszi parlamenti ülésszak kezdete, a költségvetés beterjesztése, valamint nyolc-kilenc hónappal az országgyűlési választások előtt a magyar politika két középponti problémája a következő...
I. István (II. Béla, V. László, XIII. Elemér, VI. Lenin, VIII. Kerület stb.) királyról alkalmi, politikai célú beszédeket előállítani egyszerre embert próbáló és lélekemelő feladat, úgy szakmai-művészi szempontból, mint a célhatékonyság követelményeit figyelembe véve.
Tudniillik a plafon, hacsak nem az egész mennyboltozat, habár mint arról első kézből - a húszmilliárdos sikítással vádolt Kulcsár Attila ügyvédjétől - értesülhettünk, a hírhedt pénzügyi szakember azért használta e közmegegyezésen nyugvó szavakat, magasba emelve tekintetét, mert "zajt hallottunk a fejünk fölül, és erre reagált így".
A Magyar Rádió Közalapítvány elnöke, Gellért Kis Gábor egykori MSZP-képviselő a Magyar Rádiónak járó e havi apanázs (650 millió) több mint felét visszatartva mindösszesen 280 mikulás utalásához járult hozzá.