"Mikor szakad le onnan?"

  • A szerk.
  • 2005.08.18 00:00

Publicisztika

Tudniillik a plafon, hacsak nem az egész mennyboltozat, habár mint arról első kézből - a húszmilliárdos sikítással vádolt Kulcsár Attila ügyvédjétől - értesülhettünk, a hírhedt pénzügyi szakember azért használta e közmegegyezésen nyugvó szavakat, magasba emelve tekintetét, mert "zajt hallottunk a fejünk fölül, és erre reagált így".

Tudniillik a plafon, hacsak nem az egész mennyboltozat, habár mint arról első kézből - a húszmilliárdos sikítással vádolt Kulcsár Attila ügyvédjétől - értesülhettünk, a hírhedt pénzügyi szakember azért használta e közmegegyezésen nyugvó szavakat, magasba emelve tekintetét, mert "zajt hallottunk a fejünk fölül, és erre reagált így". Oh, igen, minden bizonnyal kórosan túlsúlyos elefántok pingpongoztak az ügyészségi konditeremben Schobert Norbi fitneszprogramjának kihelyezett tréningjén, vagy Kulcsár nem tudta, hogy mit beszél (hogy a magyar nyelvben a plafon leszakadása mivel egyértelmű). Ám ennél némileg nagyobb bajnak tűnik, hogy a magyar közszolgálati televízióban vasárnap este közzétett kihallgatási felvételek simán képesek voltak azt a látszatot kelteni, hogy az ügyészség ott szereplő képviselői sem nagyon tudják, hogy mit beszélnek, hogy miről is van épp nagyban szó. És ezen az sem segít sokat, ha a Fővárosi Főügyészség az adás másnapján közleményben siet a köz tudtára adni, hogy a kihallgatáson minden a legnagyobb rendben ment, így kellett annak történnie, leginkább a holtbiztos eredményesség elérése céljából. Nyilvánvaló, kihallgatási metódusokon nem fogunk összeveszni velük, hisz legalább tizenöt éve abban a tudatban éltünk, hogy ők ahhoz jobban értenek, s az ember a mi életkorunkban már nem képes megszabadulni a rögeszméitől egyik napról a másikra. Az azonban mégiscsak elgondolkodtató, hogy miért dobott legalább a fél ország egy hátast attól, amit vasárnap este látott. Hiszen piszkosul nem igaz az, amit az ügyészség hétfői közleményében állít, miszerint "az ügyészség szakmailag megalapozott döntéseket hoz, melyeknek nem a nyilvánosság, hanem a bíróságok, illetve a felettes ügyészi szervek előtt kell megállni a helyüket...". Lévén ha a nyilvánosság nem fogadja el azt, amit az ügyészség művel, az olyanfajta társadalmi bizonytalansághoz vezet, ami hiányozna amúgy a fenének, de jól felismerhető hatásai már az ügy kirobbanása óta érezhetők. A szakmailag megalapozott döntéseknek pedig pont nem a nyilvánosságnak szánt közleményekben van a helyük, mert ott szimpla önfényezésként bírnak csupán megjelenni. Az adott közlemény azon része pedig, mely azt hangsúlyozza, hogy "az ügyészek szakmai szempontok alapján előre összeállították a Kulcsár Attilának feltett kérdéseket és kigyűjtötték, rendszerezték az elé tárt pénzügyi tranzakciókat", a televízióban bemutatott részletekkel semmiképpen sem támasztható alá. Sokkal inkább az ellenkezője.

És innentől csak ismételni tudjuk magunkat, hisz itt a múlt héten is e tárgyban volt szerencsétlenségünk értekezni. Azon leiratunkat így fejeztük be: "Az előérzeteink több mint baljósak. Többről szól manapság a K&H-ügy, mint tíz vagy húsz elsikkasztott milliárdról. Pedig már az is sok volt."

Többről bizony, például egy ország bizalmáról, melyet saját igazságszolgáltatásába vetett. Mely bizalom nélkül a normális emberi, társadalmi élet elképzelhetetlen. Márpedig nyakunkat rá, hogy ez a vasárnap este - továbbá az ügy múlt heti szerkesztőségi cikkünkben felidézett idevágó fejleményei - ezt a bizalmat jócskán aláásták. És aki mindezért a televíziót okolja, az azt is mondhatná, hogy az volt a baj, amikor lejöttünk a fáról. Tehát az illető - adott esetben az ügyészség - vagy tudatosan nem mond igazat, vagy olyannyira képtelen helyesen felmérni a körülötte zajló dolgok valódi jelentőségét, hogy magas feladatára egyáltalán nem alkalmas. Köztünk szólva másra se nagyon.

Neked ajánljuk