Publicisztika

Ha igaz, hogy az Európai Bizottság (EB) is rábólintott a médiatörvények múlt csütörtökön beterjesztett módosítására, akkor a Fidesz-kormány fennállása alatt, bármeddig is tartson az, aligha várható újabb érdemi változtatás a sajtó szabályozásában.

Mára valósággá vált, amiről áprilisban (lásd: Végelbánás, Magyar Narancs, 2012. április 5.) még csak feltételes módban beszéltem: a 62. életévüket betöltött bírák kézhez kapták a felmentésüket tartalmazó okiratokat, melyeket ténykedésének utolsó napjain még Schmitt Pál írt alá. A Fidesz-kormányzat ezzel a lépésével bebizonyította, hogy nemcsak a hazai ellenzék vagy a nemzetközi közvélemény, de saját közjogi értékei sem számítanak sokat abban a lassan mitológiai méreteket-kereteket öltő háborúban, amit a hatalom megtartásáért folytat.

„Felfoghatatlan, de két hosszú éven keresztül egy olyan ember lehetett a magyar kormány kulturális államtitkára, aki végig nem értette, hol is van egyáltalán” – Vári György elbúcsúztatja a távozó államtitkárt.

Általánosnak tekinthető nézetek szerint a Fidesz már hatalomra jutása előtt, ellenzéki helyzetben is, de főképpen a kétharmados győzelem óta igen hatásos propagandát folytat belföldön - és ezt ellenlábasai is el szokták ismerni. Ezzel kapcsolatban most két kérdésre próbálok felelni.

2000. július 31-én Izrael Állam parlamentje, a knesszet 63 szavazattal 57 ellenében a Likud-párti Mose Kacavot választotta a munkapárti Simon Peresz helyett az ország államelnökévé. A döntés meglepő volt, mivel Izraelt ekkoriban munkapárti kormány irányította Ehud Barak vezetésével, és Peresz volt a kormánykoalíció jelöltje.

Dario Fo, Elie Wiesel és Adam Michnik is aláírta azt a felhívást, amelyet Európa nagy napilapjaiban – a francia Le Monde-ban, a brit The Guardianban és a lengyel Gazetában, valamint a magyarnarancs.hu-n – tesznek közzé európai értelmiségiek Görögországért és Európáért aggódva.

Schmitt Pál távozásának két, egymással szorosan összefüggő következménye van: egy politikai és egy tudományos. Az exállamfő a lemondása előtti héten adott kétségbeesett "interjúiban" meg a lemondást bejelentő beszédében e két területet megkísérelte egymástól elválasztani, mégpedig azért, hogy a tudományos közeg szerepét leértékelve államfői pozícióját megőrizhesse.

A Médiatanács pedig eldöntheti, hogy köt-e szerződést a Klubrádióval. A törvényszöveg arról nem szól, milyen okból tagadhatja meg a hatóság a nyertes pályázóval való szerződéskötést. Tehát kedv kérdése az egész. Ez a konkrét ügytől függetlenül is teljesen értelmetlenné teszi a pályáztatást.

Vajon emlékszünk-e még arra, hogy milyen tervekkel és elszánással vágtunk bele a rendszerváltás egyik legfontosabb mozzanatába - a tanácsi helyett az önkormányzati rendszer létrehozásába? Széles körű demokráciát akartunk építeni, melynek bázisai az erős, szerteágazó jogkörökkel és biztos pénzügyi háttérrel felruházott önkormányzatok.

Gyurcsány Ferenc tudhatta, amikor ismét politikai pályára lépett, hogy bármivel megtámadhatják, és az ő politikai felelőssége, hogy minden vád alól tisztázni tudja magát, hogy ne hagyjon semmi kétséget személyes tisztességéről. Válasz Debreczeni József Demokraták és gazemberek című cikkére.

Mivel minden megfigyelő kap pénzt, a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás.

Az a történet, ami most bárdolatlanul és ostobán ért véget, nem sokkal 1989 után, Budapesten kezdődött. A liberálisok vezette Fővárosi Önkormányzat 1991-ben úgy döntött, hogy a politikai tartalmuk miatt a köztérről eltávolítandó dokumentumértékű szobrokat és emlékműveket egy szoborparkban helyezi el. A parkot a XXII. kerületben, a Tétényi-fennsíkon hozták létre, távol bármiféle urbanisztikai kontextustól.