Többet mondtak el, mint amennyit közölni akartak a Csongrád-Csanád megyei 4. számú választókerület nyílt levelet író polgármesterei.
Márki-Zay Péternek, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének – az ő választókerületükben induló országgyűlésiképviselő-jelöltnek – címzett közös üzenetük elején és végén is jó egészséget kívánnak az ellenzéki politikusnak. Ám a kommüniké tartalma miatt ez nem őszinte jókívánság. Írják, szerintük Márki-Zay miniszterelnök-jelöltsége hatással lesz a választókerületre, amely a kampány frontjává válhat, ettől szeretnék megóvni a falujukat, városukat.
„Nem az a dolgunk, hogy a budapesti konfliktusokat a településünkre hozzuk, hanem az, hogy az itt élők érdekeit érvényesítsük Budapesten és mindazokon a fórumokon, ahol az életünket meghatározó döntések születnek. Nem beszélve arról, hogy települési vezetőként döntéseinket a lakosság felé párthovatartozás nélkül hozzuk meg” – írják, és ebben igazuk is van. Abban is, hogy ma Magyarországon egy megyei jogú város polgármesteri széke normális körülmények között nem arra való, hogy onnan országos csatákat vívjon az ember. De ezzel a közös fellépéssel ők is beszálltak az országgyűlési választások kampányába.
És bár ez nincs leírva, annak mindenütt üzenete van, ha a falu, város első embere nem látja szívesen az ellenzéki jelöltet, aktivistáit. Így nehéz fórumhelyszínt találni, a művelődési házat annak vezetője vonakodik odaadni, meglehet, a kocsmában sem látják szívesen az ellenzéki fórumot. Mostantól még inkább lejt a pálya, és az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy merre.
Ez a hozzáállás nem Csongrád-Csanád megyei specialitás, nem csak Lázár János vidékére jellemző. A fideszes országgyűlési képviselők tekintélye – és hatalma – sok helyen túlterjed a törvényes hatáskörükön.
Milyen szép lett volna, ha Orbán Viktor belső ellenzéke (és igaz híve) a 2018-as időközi polgármester-választás, majd a 2019-es önkormányzati választások idején óvó kezét kiterjeszti Hódmezővásárhely fölé, megvédve közösségét az országos politika ártó szellemétől! Csakhogy Márki-Zayt, aki akkor még csak polgármesterjelölt volt, pont a Fidesz meg a keményebb melókat bevállaló helyi politikai alvállalkozói mosták össze országos ügyekkel: Márki-Zay óriásplakátokon tűnt fel Soros mellett, nagyüzemben készültek a kincstári cinizmussal megírt kampányüzenetek, végül megjelent helyi embereket listázó szórólap is, ahol a jelöltet Simicska-bérencnek nevezték.
Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.
Érdekes, persze, hogy ilyen körülmények között kik nem írták alá a levelet. A címzetten, Márki-Zayon kívül a kerületből három független polgármester: a mártélyi Putz Anita, az algyői Molnár Áron, és a csanádpalotai Debreczeni István.
Ám az aláírók sem mind kötődnek a Fideszhez, és akadnak közöttük, akik régebb óta politizálnak, mint Lázár János. Dolgoztak olyan időkben, amikor a mostaninál nagyobb szabadságuk volt az önkormányzatoknak, megélték, hogy folyamatosan szűkültek a források és a mozgásterek. Megtanultak így élni, dolgozni, nem volt nagyobb ambíciójuk. Értenek ahhoz, amit csinálnak, tiszteletre méltó, amit véghez vittek a településükön, és megadatott nekik az az erkölcsi győzelem, hogy a legnagyobb politikai erő Magyarországon meghajtotta előttük a zászlóját, nem indított ellenük jelöltet, megállapodást kötött velük. Ebben a kompromisszumban benne foglaltatik, hogy a polgármester lojális az országgyűlési képviselőhöz. Békeidőben ez annyit jelent, hogy Lázár közbenjár a falu pályázatainak sikeréért. Amit sikerül megépíteni, felújítani, azt nyilvánosan meg kell neki köszönni, és ennyi, megadják a császárnak, ami a császáré.
Most nincs békeidő.
„Ugyanakkor biztosítjuk önt arról, hogy a választók akaratából megválasztott országgyűlési képviselővel – akárki legyen az – a következő parlamenti ciklusokban ugyanolyan gyakorlatias, értéksemleges és hatékony együttműködésre törekszünk, mint a korábbi években. Számunkra ugyanis a településünk az első” – írják. Ez a legszebb fordulat a levélben. Eszerint, még ha nincsenek is nagy véleménnyel róla, a polgármester kollégák számítanak Márki-Zay korrektségére. Elvégre az ellenzék vezére kibékült a misén őt kiprédikáló pappal. Vajon rájuk miért haragudna meg egy ilyen apróság miatt?
Tényleg nem lenne jó, ha egy új képviselő – főleg, ha miniszterelnök is – kicsinyes bosszút állna azokon, akik nem támogatták, ilyen hagyományt nem muszáj őrizni. „Fideszes kiváltságosok mennek, mindannyiunk Magyarországa jön!” – ígéri egy ellenzéki óriásplakát. Csak „a kiváltságosok” valójában maradnak – ha vállalkozók, továbbra is munkát adnak sok embernek, ha politikusok, boldogulnak valahogy, és lesz hívük elég –, és velük együtt maradnak azok is, akik közösségük és olykor saját addigi életművük védelmében megkötötték a maguk kompromiszumait azzal, aki náluk a mindenhatót képviselte. Az igazi művészet úgy kormányozni, hogy ezeknek az embereknek se legyen nyomós okuk szembefordulni az új kormánnyal – különben megint nem „mindannyiunk Magyarországa” épül.
Lázár Jánosnak is azt lehet csak kívánni, hogy ha áprilisban veszít, a következő választáson lovagias ellenfelekkel szemben, tisztességes körülmények között kampányolhasson.
Ha nyer, nincs mit kívánni neki, akkor úgyis az övé marad szinte minden.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
