Lázár János választókerületében ilyen a béke és a rend

A fideszes képviselők hatalma túlterjed törvényes hatáskörükön, erről is szól a Csongrád-Csanád megyei polgármesterek Márki-Zayhoz intézett nyílt levele. 

Többet mondtak el, mint amennyit közölni akartak a Csongrád-Csanád megyei 4. számú választókerület nyílt levelet író polgármesterei.

Márki-Zay Péternek, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének – az ő választókerületükben induló országgyűlésiképviselő-jelöltnek – címzett közös üzenetük elején és végén is jó egészséget kívánnak az ellenzéki politikusnak. Ám a kommüniké tartalma miatt ez nem őszinte jókívánság. Írják, szerintük Márki-Zay miniszterelnök-jelöltsége hatással lesz a választókerületre, amely a kampány frontjává válhat, ettől szeretnék megóvni a falujukat, városukat.

„Nem az a dolgunk, hogy a budapesti konfliktusokat a településünkre hozzuk, hanem az, hogy az itt élők érdekeit érvényesítsük Budapesten és mindazokon a fórumokon, ahol az életünket meghatározó döntések születnek. Nem beszélve arról, hogy települési vezetőként döntéseinket a lakosság felé párthovatartozás nélkül hozzuk meg” – írják, és ebben igazuk is van. Abban is, hogy ma Magyarországon egy megyei jogú város polgármesteri széke normális körülmények között nem arra való, hogy onnan országos csatákat vívjon az ember. De ezzel a közös fellépéssel ők is beszálltak az országgyűlési választások kampányába.

 

 

És bár ez nincs leírva, annak mindenütt üzenete van, ha a falu, város első embere nem látja szívesen az ellenzéki jelöltet, aktivistáit. Így nehéz fórumhelyszínt találni, a művelődési házat annak vezetője vonakodik odaadni, meglehet, a kocsmában sem látják szívesen az ellenzéki fórumot. Mostantól még inkább lejt a pálya, és az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy merre.

Ez a hozzáállás nem Csongrád-Csanád megyei specialitás, nem csak Lázár János vidékére jellemző. A fideszes országgyűlési képviselők tekintélye – és hatalma – sok helyen túlterjed a törvényes hatáskörükön.

Milyen szép lett volna, ha Orbán Viktor belső ellenzéke (és igaz híve) a 2018-as időközi polgármester-választás, majd a 2019-es önkormányzati választások idején óvó kezét kiterjeszti Hódmezővásárhely fölé, megvédve közösségét az országos politika ártó szellemétől! Csakhogy Márki-Zayt, aki akkor még csak polgármesterjelölt volt, pont a Fidesz meg a keményebb melókat bevállaló helyi politikai alvállalkozói mosták össze országos ügyekkel: Márki-Zay óriásplakátokon tűnt fel Soros mellett, nagyüzemben készültek a kincstári cinizmussal megírt kampányüzenetek, végül megjelent helyi embereket listázó szórólap is, ahol a jelöltet Simicska-bérencnek nevezték.

Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. 

 

 Lázár János Mezőhegyesen.

Facebook/Lázár János hivatalos oldala 

Érdekes, persze, hogy ilyen körülmények között kik nem írták alá a levelet. A címzetten, Márki-Zayon kívül a kerületből három független polgármester: a mártélyi Putz Anita, az algyői Molnár Áron, és a csanádpalotai Debreczeni István.

Ám az aláírók sem mind kötődnek a Fideszhez, és akadnak közöttük, akik régebb óta politizálnak, mint Lázár János. Dolgoztak olyan időkben, amikor a mostaninál nagyobb szabadságuk volt az önkormányzatoknak, megélték, hogy folyamatosan szűkültek a források és a mozgásterek. Megtanultak így élni, dolgozni, nem volt nagyobb ambíciójuk. Értenek ahhoz, amit csinálnak, tiszteletre méltó, amit véghez vittek a településükön, és megadatott nekik az az erkölcsi győzelem, hogy a legnagyobb politikai erő Magyarországon meghajtotta előttük a zászlóját, nem indított ellenük jelöltet, megállapodást kötött velük. Ebben a kompromisszumban benne foglaltatik, hogy a polgármester lojális az országgyűlési képviselőhöz. Békeidőben ez annyit jelent, hogy Lázár közbenjár a falu pályázatainak sikeréért. Amit sikerül megépíteni, felújítani, azt nyilvánosan meg kell neki köszönni, és ennyi, megadják a császárnak, ami a császáré.

Most nincs békeidő. 

„Ugyanakkor biztosítjuk önt arról, hogy a választók akaratából megválasztott országgyűlési képviselővel – akárki legyen az – a következő parlamenti ciklusokban ugyanolyan gyakorlatias, értéksemleges és hatékony együttműködésre törekszünk, mint a korábbi években. Számunkra ugyanis a településünk az első” – írják. Ez a legszebb fordulat a levélben. Eszerint, még ha nincsenek is nagy véleménnyel róla, a polgármester kollégák számítanak Márki-Zay korrektségére. Elvégre az ellenzék vezére kibékült a misén őt kiprédikáló pappal. Vajon rájuk miért haragudna meg egy ilyen apróság miatt?

Tényleg nem lenne jó, ha egy új képviselő – főleg, ha miniszterelnök is – kicsinyes bosszút állna azokon, akik nem támogatták, ilyen hagyományt nem muszáj őrizni. „Fideszes kiváltságosok mennek, mindannyiunk Magyarországa jön!” – ígéri egy ellenzéki óriásplakát.  Csak „a kiváltságosok” valójában maradnak – ha vállalkozók, továbbra is munkát adnak sok embernek, ha politikusok, boldogulnak valahogy, és lesz hívük elég –, és velük együtt maradnak azok is, akik közösségük és olykor saját addigi életművük védelmében megkötötték a maguk kompromiszumait azzal, aki náluk a mindenhatót képviselte. Az igazi művészet úgy kormányozni, hogy ezeknek az embereknek se legyen nyomós okuk szembefordulni az új kormánnyal – különben megint nem  „mindannyiunk Magyarországa” épül.

Lázár Jánosnak is azt lehet csak kívánni, hogy ha áprilisban veszít, a következő választáson lovagias ellenfelekkel szemben, tisztességes körülmények között kampányolhasson.

Ha nyer, nincs mit kívánni neki, akkor úgyis az övé marad szinte minden.