Fekete Émi

„Nagyon nagy vita”

Van-e tudományos bizonyíték a homoszexualitás és a pedofília kapcsolatára?

Publicisztika

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

Hogy a kijelentés a miniszterelnök saját gondolata-e, vagy a mögöttes apparátus társadalmi mérnökösködésének újabb megajánlott konfliktusáról van-e szó, talán sosem fog kiderülni. Két kártékony következtetés viszont biztosan levezethető belőle: 1. azt a benyomást kelti, hogy a pedofília előfordulási gyakorisága magasabb az LMBT+ populációban; 2. olyasmit sugall, hogy a homoszexualitás a pedofília kialakulásának tényleges kockázati tényezője. Ezek a következtetések a tudományos ismereteinkkel lehető legkevésbé sincsenek átfedésben.

 

Fogalmak és jelenségek

A homoszexualitást és a biszexualitást a 20–21. században felhalmozódott orvosi bizonyítékok alapján a szakma 40–50 éve nem tekinti betegségnek. Ahogy a pszichiátria orvosi kézikönyve fogalmaz: a közvélekedés és az egyház elítélte, ezért az orvosok, pszichiáterek „gyógyítani” próbálták. Számos példát lehetne még hozni arra, hogy valamely nemiséggel vagy szexualitással kapcsolatos viselkedés a politikai-társadalmi igények miatt került a „nemkívánatos”, azaz deviáns kategóriába. Hasonló társadalmi mérnökösködés volt az is, hogy egészen a 20. század elejéig fenntartották azt az általános nézetet, miszerint a nők agya nem alkalmas komolyabb tanulmányok vagy tudományos tevékenységek végzésére.

A pedofília az ún. parafíliás zavarok közé tartozik, amit az orvostudomány a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (jelenleg: BNO-10, 1990. évi kiadás) és a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében (jelenleg: DSM-5, 2013. évi kiadás) is számon tart. A parafíliás zavar olyan klinikailag releváns szexuális szokást jelent, mely esetén a beteg önmaga vagy a másik fél számára szenvedést, kárt vagy panaszt okoz. A kortárs pszichiátria és kriminológia tudásanyaga szerint a parafíliás zavarok többsége 20 éves kor előtt kezdődik, és társadalmi státusztól vagy kultúrától függetlenül, jellegzetesen férfiaknál fordul elő.

A pedofíliák két fő típusra oszthatók, amelyek nőknél nem, vagy extrém ritkán fordulnak elő. Fixált típusban már serdülőkorban megjelenik a fiatalabbakhoz vonzódás; a pedofil személy későbbi bűncselekményeit jellemzően otthonán kívül, fiúk sérelmére követi el, és sok áldozata van. Ezzel szemben a regrediáló típusban az érintett általában felnőtt koráig nem mutat szexuális érdeklődést fiatalabbak iránt, bűncselekményeit jellemzően otthoni vagy baráti környezetben követi el, gyakrabban lányok sérelmére; általában kevés áldozata van, és felnőtt nőkkel is fenntart szexuális kapcsolatot. Mindkét formában viszonylag gyakori valamely személyiségzavar jelenléte (legtöbbször narcisztikus vagy antiszociális), továbbá a kór­előzményben nagyobb eséllyel fordul elő gyermekkori bántalmazás, megromlott párkapcsolat, illetve gondoskodás utáni vágy vagy bosszúvágy, ami a kiszolgáltatottabb korosztályt veszi célba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.