Fekete Émi

„Nagyon nagy vita”

Van-e tudományos bizonyíték a homoszexualitás és a pedofília kapcsolatára?

Publicisztika

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

Hogy a kijelentés a miniszterelnök saját gondolata-e, vagy a mögöttes apparátus társadalmi mérnökösködésének újabb megajánlott konfliktusáról van-e szó, talán sosem fog kiderülni. Két kártékony következtetés viszont biztosan levezethető belőle: 1. azt a benyomást kelti, hogy a pedofília előfordulási gyakorisága magasabb az LMBT+ populációban; 2. olyasmit sugall, hogy a homoszexualitás a pedofília kialakulásának tényleges kockázati tényezője. Ezek a következtetések a tudományos ismereteinkkel lehető legkevésbé sincsenek átfedésben.

 

Fogalmak és jelenségek

A homoszexualitást és a biszexualitást a 20–21. században felhalmozódott orvosi bizonyítékok alapján a szakma 40–50 éve nem tekinti betegségnek. Ahogy a pszichiátria orvosi kézikönyve fogalmaz: a közvélekedés és az egyház elítélte, ezért az orvosok, pszichiáterek „gyógyítani” próbálták. Számos példát lehetne még hozni arra, hogy valamely nemiséggel vagy szexualitással kapcsolatos viselkedés a politikai-társadalmi igények miatt került a „nemkívánatos”, azaz deviáns kategóriába. Hasonló társadalmi mérnökösködés volt az is, hogy egészen a 20. század elejéig fenntartották azt az általános nézetet, miszerint a nők agya nem alkalmas komolyabb tanulmányok vagy tudományos tevékenységek végzésére.

A pedofília az ún. parafíliás zavarok közé tartozik, amit az orvostudomány a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (jelenleg: BNO-10, 1990. évi kiadás) és a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében (jelenleg: DSM-5, 2013. évi kiadás) is számon tart. A parafíliás zavar olyan klinikailag releváns szexuális szokást jelent, mely esetén a beteg önmaga vagy a másik fél számára szenvedést, kárt vagy panaszt okoz. A kortárs pszichiátria és kriminológia tudásanyaga szerint a parafíliás zavarok többsége 20 éves kor előtt kezdődik, és társadalmi státusztól vagy kultúrától függetlenül, jellegzetesen férfiaknál fordul elő.

A pedofíliák két fő típusra oszthatók, amelyek nőknél nem, vagy extrém ritkán fordulnak elő. Fixált típusban már serdülőkorban megjelenik a fiatalabbakhoz vonzódás; a pedofil személy későbbi bűncselekményeit jellemzően otthonán kívül, fiúk sérelmére követi el, és sok áldozata van. Ezzel szemben a regrediáló típusban az érintett általában felnőtt koráig nem mutat szexuális érdeklődést fiatalabbak iránt, bűncselekményeit jellemzően otthoni vagy baráti környezetben követi el, gyakrabban lányok sérelmére; általában kevés áldozata van, és felnőtt nőkkel is fenntart szexuális kapcsolatot. Mindkét formában viszonylag gyakori valamely személyiségzavar jelenléte (legtöbbször narcisztikus vagy antiszociális), továbbá a kór­előzményben nagyobb eséllyel fordul elő gyermekkori bántalmazás, megromlott párkapcsolat, illetve gondoskodás utáni vágy vagy bosszúvágy, ami a kiszolgáltatottabb korosztályt veszi célba.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.