Lehangoló kép egy megye gazdasági helyzetéről - Békés az utolsók között

Publicisztika

Az ország három utolsó megyéje között szerepel Békés a legnagyobb hazai cégek rangsorát tekintve. De valószínűleg sok minden másban is.

A hvg.hu tzavaly november közepén publikálta az 500 legnagyobb magyarországi cég rangsorát. A vállalatokat előbb árbevétel alapján, majd ágazatonként, végül területi elhelyezkedésük alapján rangsorolták és összesítették. Ez a lista ugyan teljeskörű társadalmi, fejlettség- és életmódbeli, jövedelmi és iskolázottsági képet nem ad, mégis figyelemre méltó. A szikár tények: Békés megye mindössze négy céggel került fel a félezres listára: a Linamar Zrt., a Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt., a Guardian Orosháza Zrt. és a Hirschmann Car Communication Kft. szerepel rajta. E négy cég összesített árbevétele 175 milliárd forint. Hogy ez mennyire nem sok, az bizonyítja, hogy a szomszédos Csongrád-Csanád 12 cégének összárbevétele 2402, a szintén alföldi Bács-Kiskun 18 vállalkozásáé 2419, míg Jász-Nagykun-Szolnok megye 13, a listára felkerült cégének együttes bevétele 2084 milliárd forint volt. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos megyék nagyvállalatainak éves forgalma 14-szeresen haladja meg a Békés megyeiekét. (A Békéssel szintén határos Hajdú-Bihar listára felkerült cégeinek összesített árbevétele 1284 milliárd forint, ezt tíz vállalat adja.) Azaz viszonylag kis területi egységen belül hihetetlen nagy különbségek mutathatók ki. Továbbá: ha a négy békési cég bevételeit összeadnánk, az a top 500-as listán éppen beférne az első százba.

A gazdaság sok mindent meghatároz. A megtermelt jövedelmet, fizetést és annak nagyságát, az iskolázottságot, az adót és az adóerő-képességet, a további beruházásokat, az infrastruktúra fejlesztését, az ingatlanok építését és árát, az emberek helyben maradását vagy elköltözését és számtalan más, nagyon fontos, a térség fejlettséget (vagy fejletlenségét), az életnívót mutató egyéb tényezőt is.

Mondhatnánk, hogy Békés megye a nagy cégek tekintetében rosszul áll, ám ezt kiegyenlíti, hogy a közép- és kisvállalati szektorban sokkal jobb a helyzet. Ám ez nem így van. Itt minden mindennel összefügg. Ahol gyenge és kisszámú a nagyvállalati szféra, ott a lehetséges együttműködések igen szűkös volta miatt nem erősödnek meg a közepesek és a kicsik. A tőke és a zöldmezős beruházások pedig nagyobb részt elkerülik ezt a térséget.

Véletlen-e, hogy Békés megye népessége a rendszerváltás óta eltelt valamivel több mint három évtizedben 70-80 ezer fővel csökkent, ami tíz- vagy húszezerrel több, mint a megyeszékhely, Békéscsaba 59 ezres lakossága? A térség népességszámának csökkenése része az ország egészének, mégis mérete és aránya egészen megdöbbentő. A Körös-völgyben megközelítően 20 százalékos. Ebben a természetes fogyás éppúgy szerepet játszik, mint az elvándorlás. De e tekintetben a valóság még rosszabb, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak. Ugyanis a népességnyilvántartások és lakcímbejelentések egy nem is egészen kis része nem a valós helyzetet mutatja.

Szakemberek hívták fel a figyelmet, hogy az átlagnál fejletlenebb megyeszékhelyeken, valamint közepes és kisvárosokban akár 10 százalékkal kevesebb lehet az életvitelszerűen ott élők száma, mint amit a lakcímnyilvántartás mutat. Ez abból adódik, hogy rengetegen tanulnak az ország más térségeiben lévő egyetemeken, mások külföldön. Sokan dolgoznak Békés megyei határain kívül: Budapesten, Szegeden, Kecskeméten, Győrben vagy Székesfehérváron – és Ausztriában, Németországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Belgiumban. Ám sokuk állandó lakhelye még szülőhelyét, Békéscsabát, Gyulát vagy Orosházát jelöli meg – valójában pontatlanul.

Békés megye Nógráddal és Zalával tanyázik a top 500-as lista utolsó helyein. Egyetlen nógrádi cég sem került fel a félezer legnagyobb hazai árbevételű vállalat közé, Zalából is csak kettő.

A sok hátránnyal küzdő Tolnát a Paksi Atomerőmű húzza fel, ami kétségtelenül speciális körülmény. Vitatkozhatunk arról, hogy a legnagyobb árbevételű cégek esetében mennyit torzít, ha egy, az egész ország területén jelenlévő vállalkozás rengeteg helyen megtermelt jövedelmét csak a székhelyen, többnyire Budapesten vagy Pest megyében számolják el. Ez a könyvelés szempontjából érthető, a teljes gazdasági spektrum szempontjából azonban így csalóka a kép. Gondolhatunk itt éppúgy a Mol Zrt.-re, mint az MVM Energetikára, az Országos Dohányboltellátó Kft.-re, vagy a Lidlre, az Intersparra, a Tescora vagy az Auchanra és a sor hosszan folytatható. Ha mindezt más metodika szerint sorolnák be, akkor is Budapest lenne az ország nem túl izmos testén a vízfej, de így végképp az. (A dolgot feltétlen az sem magyarázza, hogy hasonló besorolások külföldön is hasonlóképpen történnek.)

A rendszerváltás óta az országon belüli területi különbségek nemhogy csökkentek, hanem ijesztő módon nőttek. Ezen, a valósnak tűnő remények ellenére, a 2004-es EU-csatlakozás és az azóta érkező hatalmas források sem segítettek. Érdemes volna elgondolkodni, hogy miért lett ilyen a rossz a bizonyítvány. Holott lassan 19 éve az EU tagjai vagyunk. Azaz ilyen szempontból nagykorúvá váltunk. Ám ahogy elnézzük mostanság az EU és a magyar kormány, s ezzel szoros összefüggésben a felfüggesztett uniós források helyzetét, nincs ok a bizakodásra.

(Címlapképünkön: A Guardian Orosháza Kft. üzeme. Fotó: MTI/Rosta Tibor)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk